Világok határán – átváltozások ­Gogol és Kafka

Bevezetés:

• Az átváltozás archetoposz: számos mítoszban, mesében találkozhatunk vele;

• Lehet külső (büntetés vagy jutalmazás pl. királyfiból béka; öregből fiatal)
• Lehet belső: valamely varázstulajdonságot nyer az illető
• Gátolhat vagy segíthet
• Új létállapotot jelent, ezzel új világok megismerésére ad lehetőséget, új nézőpontot teremt (pl. Merlin Arthurt kiskorában újabb és újabb állattá változtatva tanította)
• De válhat a lélek börtönévé is (új test foglya pl. Apuleius Aranyszamár c. regényének hőse szamártestben megőrzi emberi lelkét)

• Példázatosság jellemzi: az átváltozott hősök sorsa általános igazságokat példáz

Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809 – 1852) és Franz Kafka(1883 – 1924) A köpönyeg (1842) és Az átváltozás (1912) c. elbeszélései az átváltozás hagyományát újítják meg, ezzel a modern ember létélményét fejezik ki. Ezen túl mind ábrázolásmódjukban (fantasztikum, groteszk és abszurd), mind témájukban (a kishivatalnok-lét) találunk hasonlóságot, bár elbeszélésmódjuk különbözik: Gogol szkáztechnikával él, váltogatja a hangnemeket és a nézőpontokat (A szkáz a szóbeliség illúziójának felkeltésére alkalmas elbeszélőforma. Olyan sajátos kommunikációs maszk, amelyben az elbeszélő az élőbeszéd bizonyos jelzéseinek segítségével szól a feltételezett hallgatósághoz. A szkáz közlésmód a szövegben a szerző-mesélő – befogadó-hallagtóság bonyolult kapcsolatát, a különböző nézőpontok ütköztetésének lehetőségét kínálja. A többnézőpontúság bizonytalanságban hagyja, és döntésre készteti az olvasót.), Kafka a szenvtelen, objektív narrációt ütközteti a történet abszurditásával.

Tárgyalás:

A köpönyeg hőse: Akakij Akakijevics az emberi élet határán vegetáló csinovnyik (kishivatalnok a cári Oroszországban). A tragikomikum a főhős individuális jelentőségének radikális lefokozásából ered:

neve: Basmacskin=oroszul cipész („Már a nevén is látszott, hogy valamikor a cipőtől származott. De hogy mikor, melyik korszakban és milyen módon származott a cipőtől, azt homály borítja.”)

„Keresztnevén és apai nevén Akakij Akakijevicsnek hívták. (…)a körülmények maguktól alakultak úgy, hogy semmiképpen sem lehetett más nevet adni neki.” – az ismétlődés a jellegtelenséget, az egyediség hiányát jelenti; a névben el van rejtve a kakoj?- milyen? orosz kérdés, tovább erősítve groteszkségét. Továbbá jelentése utal az ürülék szóra („Valami mindig hozzátapadt a kabát­jához: vagy egy szál széna, vagy valami cérna; ezenkívül megvolt az a különös ügyessége, hogy az utcán jártában-keltében mindig éppen akkor ért valami ablak alá, amikor szemetet hajítottak ki rajta, és ilyenformán folyton hordozott a kalapján hol görögdinnye-, hol sárga­dinnyehéjat vagy más efféle hulladékot.”) és az akakésziosz görög szóra, mely halottidézést jelent.

írása: szép, de minden eredetiséget nélkülöz, semmi másra nem képes, csak iratok másolására (mikor lehetőséget kapna a kiemelkedésre – egy szöveget kellene más igei személybe átírni, visszautasítja) „A másoláson kívül szinte semmi sem létezett számára.” „Amikor kedvére kiszórakozta magát a másolással, aludni tért, s már előre mosolygott, ha a holnapi napra gondolt: majd csak küld valami másolnivalót holnap is az Isten.”

beszéde: „javarészt ragokban, határozószavakban s végül olyan segédszócskákban fejezte ki magát, amelyeknek határozottan semmi értelmük sincs”

ebben a háromszorosan destruált személyiségben születik meg a „jövőbeni köpeny örök ideája”:

az egyediségtől, az írástól és beszédtől megfosztva egy platóni eszmét kezd hordozni magában

a köpönyeg mint az egész létezést betöltő nagy mű jelenik meg

A. A.-től végül elrabolják a köpenyt, ő maga megfázik és meghal, de az „örök idea” megtestesüléséhez továbbra is ragaszkodik: kísértetként visszajár Pétervár utcáira, és most már ő rángatja le áldozatairól a köpenyegüket. Csak akkor hagy fel a kísértéssel, mikor annak a „tekintélyes személyiségnek” a köpönyegét veszi magához, aki nem segített neki a sajátja visszaszerzésében.

Ebben a zárlatban a bosszúállás komikuma fonódik össze az igazságszolgáltató gondviselés paródiájával.

(A szöveget először Arany János fordította magyarra németből 1861-ben, néhány cikkében álnévként a főhős nevét használta.)

Értelmezési lehetőségek:

• A. élete nem több a köpönyeg értékénél.
• Társadalombírálat: milyen világ az, ahol egy hétköznapi ruhadarab úgy felértékelődhet, hogy egy ember életének értelmévé válik.
• A világban nincs szilárd értékrend, a világ darabjaira hullott szét: nem a novella, a világ groteszk.
• A világ nem más, mint pokolbeli karnevál.
• Akakij holt lélek: életében olyan, mintha halott lenne, halála után, mintha élne. Élete halálával nyer értelmet.

Az utóbbihoz hasonló értelmezést tesz lehetővé Kafka novellája is.

• A főhős Gregor Samsa (beszédes név: a Samsa szó magányost, egyedülállót jelent és rímel Kafka nevére is), aki foglalkozása szerint utazóügynök, üzletkötő (persze, néha azért be kell mennie a hivatalba).
• Az átváltozás tényével kezdődik a történet, magyarázata nincs.
• Samsa bogárként ébred, de a bogár milyensége nem írható le, a szöveg elbizonytalanít ebben a tekintetben.
• A szöveg egybejátszatja a reálist és a fantasztikumot, ezzel viszolygást, undort kelt.
• Samsa tudata megy át alakváltozáson, de megőrzi ésszerű működését, értelmező-, mérlegelő– és ítélőképességét.
• Személyisége reflektívebbé, önreflektívebbé válik, rossz álomként éli meg a változást, de aztán alkalmazkodik, új szokásokat vesz fel; szabadnak érzi magát
• Az idő először szorongással tölti el, de aztán az öntudatlan időtlenség állapotát éli meg
• Folyamatosan, lépésről lépésre rekesztődik ki a világból: csipogó hang, rossz látás, étvágytalanság
• Folyamatosan fizikai és lelki bántalmazásokat szenved el

A novella két létállapotot ütköztet:

A VILÁG BÖRTÖNSZERŰ LÉLEK BÖRTÖNSZERŰ (bogárként=lélek; nincs kommunikáció, nincs személyiség)

Az átváltozás értelmezési lehetőségei:

• kivonulása az életből lázadás vagy büntetés jellegtelen, önfeladó életéért
• halála: a) önfeláldozás: az igazi emberi tartalom megnyilvánulása

b) büntetés: a világ méri rá, mert elhagyta, fellázadt normái ellen

• a világtól és önmagától való elidegenedés
• a személyiség önazonosságvesztése
• emberként nem élt emberhez méltó életet. Ettől a rádöbbenéstől válik igazán emberré, pl. felfedezi a muzsikában a szépséget – de mire idáig eljut, képletesen az emberhez méltó élet szintjét már csak „féregként” élheti meg
• bűneset és kiűzetés (maga a lét a bűnösség)
• a Jézus-történet kifordítása (önzetlen önfeláldozás)
• modern Oidipusz-történet: Gregor mint családfenntartó „kasztrálta” az apát, bűnhődnie kell; az ősbűn az apát terheli: üzleti kudarca miatt bukik meg családfenntartóként; Gregor története: bűnhődés és vezeklés
• megismételt Káin-Ábel történet: az apa (atya) gyilkos szándékkal fordul Gregor felé, romboló erőit a lányára terheli, így a lány válik képletesen a testvér gyilkosává

Befejezés:

Mindkét történet megújítja az átváltozás archetoposzát, hiszen nem ad egyértelmű választ arra, mi helyes, mi bűnös, a feladat az értelmezőé.

Mindkét történet mélyen elgondolkodtat a modern ember létének értelméről, a modern ember helyzetéről a világban.