A folyók a hegyvidéki területeken erednek, a csapadékvíz, hó-és jégolvadék táplálja őket.
A főfolyó összegyűjti a mellékfolyók vizét a vízgyűjtő területen, melyet vízválasztók határolnak.
Ha a főfolyó eljut a tengerbe, akkor lefolyásos területről beszélünk, a beltengerbe a folyó deltatorkolattal, a peremtengerbe általában tölcsértorkolattal jut.
Ha a főfolyó nem jut el a tengerbe, akkor lefolyástalan a vízgyűjtő terület.
A folyók vízállása (vízszint magassága a meder aljától) lehet: kisvíz (kevés a vízutánpótlás), középvíz (nő a vízutánpótlás), magasvíz (a meder nagy részét kitölti a víz) és árvíz (a folyó kilép a medréből).
A vízhozam a folyómeder keresztmetszetén 1 másodperc alatt átfolyó vízmennyiség, mértékegysége köbméter/szekundum.
A vízjárás a folyók vízszint-ingadozása, elsősorban a csapadék mennyiségétől függ. Két fő kategóriáját különböztetjük meg: egyenletes, és ingadozó.
A folyók munkavégző képessége függ a terület lejtésétől, a folyó sebességétől és a szállított vízmennyiségtől.
Bevágódó (felső) szakaszjellegű folyó: hegyvidéki területeken jellemző, nagy esésű, nagy sebességű, nagy mennyiségű hordalékot szállít görgetve és lebegtetve. V alakú medret váj, pusztító munkát végez, ilyenek például a Duna egyes szakaszai.
Oldalazó (középső) szakaszjellegű kanyargó folyó: a hegyvidékről skívidékre érkező folyókra jellemző. Az esése és sebessége csökken, a meder szélesedik és kanyarulatok jönnek létre, a homorú partot (a kanyar külső oldalát) pusztítja, a domború partot (a kanyar belső oldalát) építi. A görgetve szállított hulladékot lerakja, csak lebegtetve szállít. Jellemző példa a Tisza.
Feltöltő (alsó) szakaszjellegű folyó: síkvidéki területen jellemző. Esése és sebessége nagyon lecsökken, a szállított hordalék egy részét lerakja, hordalékkúpot létrehozva (ilyen például a Szigetköz, vagy a Csallóköz). Döntően építő munkát végez, zátonyokat és szigeteket épít. Példa rá a Missisipi