Az emberiség népességszámának növekedése a kezdetekben igen lassú volt.
A hiányos ismeretei miatt jelentősen kiszolgáltatottá vált a természet erőinek.
A természetes szaporulat az élve születések és halálozások közötti különbség ezrelékben kifejezve.
A Föld népessége az ipari forradalom után először lassan, majd nagyjából 1930-tól gyorsan növekedett.
1930 és 1980 között 50 év alatt a világ lakossága megduplázódott, a legnagyobb mértékű növekedés Ázsia és Afrika területén figyelhető meg.
Népesedési folyamat szakaszai:
1. szakasz: alacsony a természetes szaporulat, mert a magas születésszám mellett a halálozások száma is magas, az átlagéletkor alacsony, 30 év körüli. Az életkörülmények ezen szakaszban még kedvezőtlenek. Európában ez a 18. században volt jellemző, ma már egyetlen ország sincs ebben a szakaszban.
2. szakasz: népességrobbanás, javulnak az életkörülmények, ugrásszerűen nő a természetes szaporulat (15-25 ezrelék), magas a születésszám, de alacsonyabb a halálozási szám, a születéskor változó életkor 50 évre nő. Ma a fejlődő országok többségére jellemző, de az ezredforduló óta ezekben az országokban is lecsökkent a növekedés mértéke. A legtöbb országban a kétgyerekes családmodell kezd elterjedni.
3. szakasz: mérséklődik a természetes szaporulat, csökken a születések száma, és alacsony a halálozások száma is. Magas az átlagéletkor, 70-75 év. A fejlett országokra, mint Svájc, Kanada, Ausztrália stb. jellemző.
4. szakasz: stagnál vagy csökken az ország népességszáma. Nagyon alacsony a születések és halálozások száma, esetenként a halálozások száma meg is haladja előbbi mérőszámot. Jellemző Magyarországra vagy Németországra is.
5. szakasz: napjainkban több helyen is kialakulóban van – itt újra nő a születésszám, illetve a bevándorlás miatt nő a népesség, ilyen az Amerikai Egyesült Államok.
Egy ország népességének nemek és korcsoportok szerinti megoszlása korfán ábrázolható, ezek az egyes országok, régiók összehasonlításakor is hasznos segítséget nyújthatnak.