Az egykori Jugoszlávia az 1. világháború után jött létre. A mesterségesen létrehozott állam a délszláv népeket tömörítette. Az ország etnikailag és vallásilag rendkívül kevert volt, melyhez jelentős fejlettségbeli különbségek társultak. Ezek folyamatos feszültségeket eredményeztek.
A vallási, etnikai ellentétek szétfeszítették az országot. A ’90-es évek elején a tagköztársaságok sorra nyilvánították ki függetlenségüket. Szerbia ezt nem akarta engedni, így 1991-95 között véres polgárháború zajlott a térségben. A szétesést azonban nem sikerült megakadályozni. A polgárháború véglegesen a 2000-es évek elején ért véget.
Koszovó nemzetközi megítélése vegyes, több ország (elsősorban Szerbia) nem ismeri el önálló államnak. Szlovénia 2004-ben, Horvátország 2013-ban csatlakozott az EU-hoz.
Az egykori Jugoszlávia országai között ma is jelentős fejlettségbeli különbségek vannak. A két legfejlettebb ország Szerbia és Horvátország. Koszovó gazdasági helyzete rossz, rengeteg munkaképes korú hagyta el az országot és vállalt munkát Európa fejlett országaiban.
Szlovénia az egykori Jugoszlávia legfejlettebb utódállama. 2004-ben csatlakozott az Unióhoz, pár év múlva teljesítette az euró bevezetésének feltételeit. Kedvező politikai-földrajzi fekvése, a korán megindult iparosodás, ásványkincsekben való viszonylagos gazdagsága, az etnikai és vallási homogenitás segítette fejlődését. Önállóvá válása hamar megindult a külföldi tőke beáramlása.
A kis országban az Alpok és a Karszt-hegység, valamint a mediterrán tengerpart természeti látnivalók sokaságával vonzzák a turistákat.
Korszerű mezőgazdasága az osztrákkal mutat rokonságot. Iparát a hagyományos nehézipari ágazatok és a textilipar mellett korszerű gépipari ágazatok jellemzik (elektronika, háztartási gépek gyártása). Fő központok: Ljublja, Maribor, Koper.
Példa kulturális értékekre: karsztbarlangok (Postojna, Skocjan).
Szlovénia a többi jugoszláv államhoz képest mindig fejlettnek számított. Ennek oka, hogy viszonylag korán iparosodott, szoros kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok kötötték Ausztriához és Olaszországhoz, fejlett alpesi gazdálkodás és jó földrajzi fekvés, kis területen nagyon változatos tájak jellemzik.
Horvátország 2013-ban csatlakozott az Európai Unióhoz. Gazdasági életében meghatározó az idegenforgalom szerepe. Az elmúlt két évtizedben jelentős fejlesztéseket hajtottak végre (autópályák, szállodák, éttermek stb.) a turisták elcsábítása érdekében.
A Dalmát partvidék hangulatos városai, szigetei, az Adria tiszta vize turisták tömegeit vonzzák minden évben. A térség legfontosabb városai Rijeka, Split és Dubrovnik.
A belső területek közül különösen a karsztos területek különleges képződményei (Plitvicei-tavak, Krka-folyó) vonzanak sok turistát.
A gazdaság fő központja Zágráb, ahol a munkaigényes ágazatok fejlettek. A Dinári-hegység éghajlatválasztó. Karsztos formakincsekben gazdag. Bauxitvagyona számottevő.
Az ország északi részén található Szlavónia hullámos tája. Jelentős mezőgazdasági terület, gabonaféléket, ipari növényeket, gyümölcsöt, szőlőt termesztenek, amelyet állattenyésztés egészít ki. Központja Eszék. Itt él a csekély számú magyarság többsége.
Szerbia Jugoszlávia legnagyobb területű és legnépesebb utódállama. Szerbia déli része hegyvidék, amely jelentős színesérc (rézérc) vagyonnal rendelkezik. Erre színesfémkohászat települt.
Északi része a mi Alföldünk folytatása. Itt található az ország éléstárának számító autonóm terület, a Vajdaság. Búzát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát, gyümölcsöket termesztenek, sertést, szarvasmarhát tenyésztenek. Fejlett élelmiszeripar települt erre.
A Vajdaságban mindegy 250 ezer magyar él. A legtöbben Szabadkán, de jelentős központ Újvidék is (vásárváros, kulturális- és ipari központ). Az ország fővárosa és legjelentősebb gazdasági központja Belgrád.
Szerbiában a magyarokon kívül albánok, montenegróiak is jelentős számban élnek. A polgárháború során a nemzetiségekhez tartozók létszáma csökkent.