A 20. században általánosan meggyengült a gyarmattartók hatalma, a gyarmati területek felett köszönhetően a világháborúknak. A II. világháború után annál is inkább mivel a két szuperhatalom érdekében az állt, hogy a gyarmatbirodalmak felszámoltassanak, ezzel befolyásukat növelve. Ennek következtében az egyre nagyobb teret nyerő függetlenedési törekvések, még támogatottságot is élveztek a két nagyhatalom által. Továbbá Vietnamban és Kínában komoly katonai erő jött létre a Japán hódítások ellen, ami a gyarmatok erejét tovább növelte.
India: A háborúban megszorult britek engedményeket és ígéreteket tettek az indiai gyarmatuknak, annak érdekében, hogy ne pártoljanak át a Japán birodalomhoz. Később viszont ezeket nem tartotta be, viszont belegyezett, hogy Nehru alakítson kormányt. Ekkora már azonban az angolok helyett, a két vallás (hindu, muzulmán) közötti ellentét jelentett nagyobb problémát. Véres vallásháború alakult ki, mely jelezte, hogy a két felekezet nem fér meg egymás mellett.(Merénylet áldozata lett Gandhi, aki a vallási békét hirdette.) Amikor 1947-ben kikiáltották a függetlenséget, három állam jött létre India területén
- hindu vallású India
- muzulmán Pakisztán
- buddhista Ceylon
Az egykori egységes állam területén belül tömeges vándorlások kezdődtek.
Kína: A kormányt alakítani szándékozó két párt mögött a két nagyhatalom is felsorakozott. A nyugati támogatású Kuomintang (Csang Kaj-sek) egyre inkább visszaszorult az előretörő Kínai Kommunista Párt (Mao Ce-tung) ellenében. Ennek hátterében az állt, hogy 1945-ben a vörös hadsereg elfoglalta Mandzsúriát. Eleinte a felek tárgyalásokra hajlandóságot mutattak, később mivel a nemzetközi viszonyok fokozódtak, a helyzet elmérgesedett. A KKP végül egy eredményes intézkedéssel nyert. A többnyire parasztok lakta országban földosztást hirdetett és ezzel a támogatók nagy részét megnyerte. Mao Ce-tung lett az 19 49 októberében létrejövő Kínai Népköztársaság feje.
Korea: Itt már nem politikai, hanem inkább fegyveres szembenállásról beszélhetünk a Koreai Közt. és a Koreai Népi Demokratikus Közt. között. A két szuperhatalom megszállta a félszigetet melynek déli állama demokratikus berendezkedésű volt, északi pedig kommunista. USA viszont háborút kezdeményezve elfoglalta az északi területet. Kína belépve a háborúba visszaszorította a demarkációs vonalra az ENSZ csapatokat. A háború egy máig érvényes fegyverszünettel lett beszüntetve, de a konfliktus nem látszik megoldottnak.
Vietnam: 1954-ben a gyarmatosító francia haderő vereséget szenvedett Dien-Bien-Phu-nál. Ez végzetesnek bizonyult, így Fro. elvesztette itteni gyarmatait, Laoszt és Kambodzsát. Vietnamban hasonló helyzet jött létre, mint Koreában: Usa által támogatott Vietnami Közt. és SZU támogatott Vietnami Demokratikus Közt. ellentéte. Végül USA a hazai közvélemény miatt, mely nem pártolta a háborút a súlyos veszteségek miatt, kivonja csapatait. Vietnamot az északi kommunista állam egyesíti 1975-ben.
1955-ben Nehru összehívta az egykori gyarmatokat a Bandungi konferencia keretein belül és elhatározták, hogy a két nagyhatalom mellett harmadik utat keresnek. Létrejön az El nem kötelezettek mozgalma, de a törekvés nem hozott eredményt.
Arab világ, Közel-Kelet: Az Arab félsziget és térsége angol és francia megszállás alatt állt. Hosszú függetlenedési folyamatot követően 1948-ra váltak az itteni államok ténylegesen függetlenné, de a terület instabil maradt. Egyre több zsidó vallású ember vándorolt Palesztinába, hogy létrehozzák a szidó államot, Izraelt, a cionista eszme nyomán, lassan kiszorították az arab lakosságot. Az ENSZ két államra osztotta Palesztinát a vallási tömbök szerint, ez arab részről elégedetlenséget szült. 1948-ban az arabok fegyveres konfliktust kezdeményeztek, amiben alulmaradtak, még több területet vesztettek, a fegyverszünet megkötése során. Problémává vált a palesztin menekültek áradata, akik menekült táborokban áldatlan körülmények között voltak kénytelenek élni.
1956-ban robbant ki a Szuezi konfliktus. Az SZU támogatni kezdte Egyiptomot befolyásának növelése érdekében. Izrael válaszul támadást indított mivel védeni kívánta a saját kezében lévő Szuezi csatornát. Izrael szövetségeseként harcolt Anglia és Franciaország is. A háborút megnyerték, de Amerika visszavonulásra késztette az európaiakat, mivel nem tűrte, hogy befolyást szerezzenek a térségben. A két európai állam helyét az USA vette át Izrael támogatásában, az egyensúly fenntartása érdekében.
Az 50-es években közel minden gyarmat felszabadult. Egyes gyarmatok igen gyors fejlődést felzárkózást tanúsított. Kína legégetőbb problémája a népesség nagymértékű, növekedése, mely az ország készleteinek kimerülésével is fenyegetett, viszont az állam beleavatkozott a folyamatba, lassítva túlzott gyarapodást. Az egygyermekes családmodell preferálása, a születésszám-szabályozás, a megoldani látszik a problémát. Emellett a gazdaság gyorsan áttért a nyugati pénzközpontú gazdaságpolitikára, és ipara is nagymértékben fejlődött. Ennek köszönhetően már Kína globális ipari, politikai nagyhatalommá vált, habár egyes peremterületei még lassan zárkóznak fel természetföldrajzi adottságaik miatt.
Ugyancsak nagy fejlettségre tett szert Dél-Korea, Szingapúr és egyéb „kis-tigriseknek” nevezett államok, akiknek Japán példát mutatva, gyorsan az iparosodás útjára léptek
India: már nem vette ilyen jól az akadályokat. Bár ipara egyre fejlettebbé válik, az ország túlnyomó részén a szociális háló nem funkcionál kielégítően. Gyakori az élelem és ivóvíz hiány az egészségügyi ellátás nem megfelelő szintű. Ennek oka, hogy India számára Kínával ellentétben nincs lehetősége a túlnépesedés mérséklésére a politikai rendszer következtében. Az állam nem tud szabályozólag intézkedni e tekintetben. Mélyíti a problémát, hogy az ősi kasztrendszer máig életben van, ami a szegénységben élőket nem engedi érvényesülni. Ilyen körülmények között India válhat a túlnépesedés gócpontjává a jövőben, ami készlethiányt fog felvetni.
A Közel-Kelet és Afrika egyes területein felütötte fejét a terrorizmus, mely egy modern hadviselési formának tekinthető. Az Arab félszigeten Még mindig megoldatlan konfliktus az arab-zsidó ellentét, mely állandó merényleteket és kisebb harcokat szül. Emellett a nyugati államok nagy befolyása ellen való törekvés teremtette meg az arab fundamentalizmust, mely a nyugati hatalmak ellen irányul. Jelen van még az iszlám két irányzata a siíta és szunnita ellentét, mely nem csak térségen, hanem az államokon belül is megosztottságot eredményez.
Egyes esetekben a kőolaj fényűző gazdaságot hoz egy országra (Egyesült Arab Emírségek, Katar) más esetben az ásványkincs birtoklása konfliktusokat eredményez, melyek a politikai rendszer instabilitásán keresztül háborúkhoz vezetnek (Irak, Szíria, Líbia).
Afrika: nagy részén a kedvezőtlen természetföldrajzi adottságok mellett a törzsi kultúra is mélyíti a lakosság problémáit. Ezen a kontinensen csúcsosodik ki az éhínség, a vízhiány a betegségek áldozatainak száma. További fokozó tényező, hogy e mostoha körülmények között is folyamatosan nő a születések száma, bár az átlagéletkor alacsony. Ugyan van némi külföldi beruházás néhány fejlettebb és természeti kincsekkel rendelkező országban, de ezek többnyire külföldre termelnek.
Dél Afrikai unióban a fehér kisebbség vette át a hatalmat és elnyomta a fekete népességet. 1994-ben szabad választások útján Nelson Mandela lett a miniszterelnök, kikiáltják a Dél-Afrikai Közt.-t, ezzel megszűnt a feketék elnyomása.
Habár, a gyarmatok névleg függetlenné váltak továbbra is ki vannak téve a nagyhatalmaknak a neokolonializmus által. Ezek az országok pénzügyi és politikai függésben állnak máig is.
Napjainkban még 17 terület áll hivatalosan is gyarmati függésben.