A kontinens 96%-a kristályos kőzetekből álló ősmasszívum. Területének nagy része 1000 m körüli magasföld és magasan fekvő medence, az alföldek aránya a kontinensek közül a legkisebb. A kontinens belsejét peremlépcsők zárják el a tengerpartoktól.
ÉNy-i része a nagyobb kiterjedésű Alacsony-Afrika, DK-i része a kisebb kiterjedésű, de túlnyomó részben 1000 m fölé emelkedő Magas-Afrika. Legmagasabbak a harmadidőszaki vulkáni kúpok (Kilimandzsáróban a Kibo), az ősi kristályos kőzetek felboltozódásai, és az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Atlasz.
A mezőgazdasági termelés övezetekre rendeződik.
Vízszintes övezet:
- Forró övezet
- Egyenlítői öv (pl. Kongó-medence)
- Hagyományos gazdálkodás: manióka, édesburgonya stb.
- Ültetvényes gazd.: kakaó, pálma, kaucsuk, banán stb.
- Átmeneti öv (pl. Szudán)
- Hagyományos gazd.: köles, kukorica, cirok stb.
- Ültetvényes gazd.: kávé, földimogyoró stb.
- Térítői öv (pl. Szahara)
- Hagyományos gazd.: oázisgazdálkodás – datolya, gyapot stb.
- Egyenlítői öv (pl. Kongó-medence)
- Mérsékelt övezet – szubtrópusi öv: citrusfélék, szőlő, olajbogyó stb.
Függőleges övezetesség:
- Atlasz: szerkezete és éghajlata alapján egyaránt idegen elem Afrika területén. Az Eurázsiai-hegységrendszer egyetlen tagja Afrikában, északi lábánál, a Földközi-tenger partvidékén mediterrán éghajlat uralkodik. Két egymással és a tengerparttal is párhuzamos vonulatból áll: az északi Parti-Atlasz főként fiatalabb, míg a déli Szaharai-Atlasz idősebb. A két vonulat között a jórészt lefolyástalan, sós mocsarakkal és tavakkal tagolt Sott-fennsík húzódik.
- Kilimandzsáró (hegyi esőerdőtől az állandóan havas területekig).
A trópusi mezőgazdaság jellemző formái a talajváltó-, az ültetvényes-, ill. az oázisgazdálkodás, illetve a nomád pásztorkodás.
Esőerdővidék: egyenlítői éghajlat, felszálló légáramlás, egyenletes vízjárás, mállás, esőerdő, erdőszintek, erdőírtás, erdőégetés, haszonfa-kitermelés, mezőgazdasági művelésbe vonás, fejletlen agrotechnika, talajváltó gazdálkodás, kilúgozódás, falvak.
Szavannavidék: szavannai éghajlat, fel- és leszálló légáramlás, ingadozó vízjárás, aprózódás és mállás, fás, cserjés és füves szavanna, ültetvény, nomád állattartás, vadgazdálkodás, idegenforgalom, elsivatagiasodás.
Sivatag: forró övezeti sivatagi éghajlat, leszálló légáramlás, szárazság, forróság, nagy napi hőingadozás, aprózódás, időszakos vízfolyások, váztalajok, szárazságtűrő növényzet, vándorló állattartás, ideiglenes település, oázis.
Oázisgazdálkodás: sivatag, oázis, talajvíz, artézi víz, állandó település, karavánutak, kereskedelem.
Éhségövezet: éhezés, alultápláltság, élelmiszerhiány, szárazság, túlnépesedés, a talajerő kimerülése, sivatagosodás, elhibázott gazdasági intézkedések, belpolitikai viszályok.
A Föld legnagyobb összefüggő éhségövezete Afrikában, a Szahara déli peremén található Száhel-övben öv.
Szahara: a Ráktérítő mentén elhelyezkedő Szahara Földünk legnagyobb területű sivataga. A felszínen lévő kőzetek minősége szerint megkülönböztetünk szikla-, kavics-, homok- és agyag- sivatagokat.
Szudán: a Szaharától délre húzódó terület átmenet a sivatag és az esőerdő között. Az africidákat sok helyen közép és újidei üledékek borítják, melyeknek mélyedéseiben medencék találhatók: a Felső-Nílus, a Csád-tó és a Niger medencéje.
Északkelet-Afrika: a Szomáli-félsziget száraz, sivatagos, félsivatagos terület. Az Etióp-magasföld kristályos alapzatán a középidei tengeri üledékekre a harmadidőszakban óriási területen bazaltláva ömlött. A több ezer méter vastag rétegsorba a mély és meredek falú folyóvölgyek helyenként a kristályos alapzatig bevágódtak. Területén szabályosan fejlett függőleges övezetesség alakult ki.
Kelet-Afrika: a Szír-arab-ároktól a Vörös-tengeren keresztül Kelet-Afrikán át húzódik az a hatalmas, 6000 km hosszú árokrendszer, amelynek kialakulása az eocénben kezdődött, de jelentős eltávolodás azóta sem történt. A Kelet-afrikai árok falai mindössze 20-100 km távolságra vannak egymástól, a tektonikus mélyedésekben hosszú keskeny tavak találhatók (pl. Kivu, Tanganyika, Nyasza, melyek közül a Tanganyika a Földön a 2. legmélyebb). A területen hatalmas tűzhányók sorozata alakult ki (Kilimandzsáró, Kenya, Teleki-vulkán).
Kongó-medence: A medence közepén húzódik az Egyenlítő, így a természetes növényzet a legnagyobb területen trópusi esőerdő.
Madagaszkár: hivatalosan a Madagaszkári Köztársaság egy szigetország a Csendes-óceánban, Afrika délkeleti partjainál. A fő sziget a negyedik legnagyobb a világon, és a világ állat és növényvilágának 5%-a él a szigeten. Madagaszkár a Föld egyik legfejletlenebb és legszegényebb állama.
A kontinens területének 95%-a trópusi, a többi a mérsékelt övezetben fekszik, csaknem közepén húzódik az Egyenlítő. Ebből következik, hogy a Föld legforróbb kontinense. A térítők közötti állandóan magas napállás a passzát szélrendszert, illetve az Egyenlítőtől északra és délre nagyjából szimmetrikusan elhelyezkedő éghajlati övek kialakulását eredményezi.
A hőmérsékleti egyenlítő környékén erős és állandó jellegű felszálló légmozgás jön létre, amely rendszeres, nagy mennyiségű esővel jár. A felszálló levegő aztán a térítők mentén száll le, majd a felszínen az Egyenlítő felé áramlik, így kialakítva a passzát szeleket, illetve a trópusi cellát. Így a passzát szelek mindig az egyenlítő felé fújnak.
Afrika vízrajzi hálózata hiányos. A domborzat és a nagy kiterjedésű sivatagok miatt a földrész fele lefolyástalan vagy sivatagos. A nagy folyók, úgy, mint a Nílus, a Kongó vagy a Zambézi, mind az egyenlítői területen erednek, és folyásukat a tengerig vízesések szakítják meg. A nagy vízhozamú folyók vagy átvágják magukat a szárazabb vidékeken, vagy elvesznek valamelyik belső medencében. A kontinens leghosszabb folyója a Nílus. A kontinens területének kb. 1/3-a lefolyástalan, és az összes szárazföldi terület vízkészletének 40 %-a ezen a kontinensen található, ma még jórészt kihasználatlanul.
A folyókhoz hasonlóan a tavak területi elhelyezkedése is egyenetlen. A legtöbb állóvíz Kelet-Afrikában található, közülük legnagyobb a Viktória-tó, míg a Föld második legmélyebb tava a Tanganyika-tó.
Afrika növény- és állatvilága szoros kapcsolatot mutat az éghajlattal.
Trópusi őserdő: a növényzet nagyon sűrű, az erdő szinte járhatatlan, az őserdő örökzöld. Egymás felett hat-hét szintben helyezkednek el a különböző igényű fajok. Állatvilága gazdag: emberszabású majmok (csimpánz, gorilla), papagájok, kígyók, gyíkok, hangyák, termeszek, párduc, vizekben a krokodil.
Szavanna: ligetes, füves vegetációk. Jellemzőek az akáciafajok és a majomkenyérfák. Létezik erdős, fás és füves szavanna is, a csapadék mennyiségétől függően. Állatvilága elsősorban emlősökben gazdag: antilopok, zsiráf, oroszlán, leopárd, sakál, hiéna, zebra, gnú, kafferbivaly, elefánt, orrszarvú, krokodil, víziló, strucc, flamingó, íbisz, keselyű.
Sivatagok: kopár, foltokban gyér növényzet, csak az oázisokban dús a vegetáció (datolyapálma). A szárazsághoz alkalmazkodott állatfajok találhatók meg, melyek főleg földalatti üregekben élnek (rágcsálók, sivatagi róka, kígyók, gyíkok).
Mediterrán területek: babérlombú és keménylombú örökzöld növényzet. Az állatvilágban főleg dél-európai fajok a jellemzők.
A növényzet a nedvesség csökkenésével arányosan ritkul. A tropikus övezetben csak a folyók menti sávokban található sűrű erdő. Távolabb ritkás erdő, majd fás szavanna, végül sztyepp a jellemző. A sivatag jellegzetessége a növényzet csaknem teljes hiánya, a kevés vízlelőhely (oázis), és az időszakos folyómedrek (vádik) környékének kivételével. A kontinens északi és déli szegélye mediterrán éghajlatú.