A II. világháború végére egész Európa romokban hevert, valamint létrejött két szuperhatalom, a Kelet-Európát megszálló Szovjetunió és a Nyugat-Európát felszabadító USA.
Történelmi/politikai okok:
Európa szabad országainak be kellett látniuk, hogy együttműködésre van szükség, ellensúlyozandó a két óriás politikai, gazdasági fölényét. Az európai egyesülési folyamatot az USA is támogatta (annak ellenére, hogy gazdasági értelemben részben ellene is irányult), mert a Szovjetunió ellen egy erős szövetséges Európára volt szüksége.
Gazdasági okok is indokolták az egységre törekvést:
1. Hatalmas kutatási kiadások: A kutatás mind nagyobb jelentőségre tett szert az ipari termelésben. Ezeket a hatalmas kiadásokat a nagyhatalmak óriásgazdaságai ki tudták fizetni, a kicsi európai országok azonban nem. Közös kutatási programra volt szükség, hogy versenyben maradjanak.
2. Nagyobb felvevőpiac igénye: A gazdaságosság érdekében nagyobb üzemekben kellett termelni, mint korábban. Az európai vállalatok hazájukban nem tudtak annyi terméket eladni, amennyi lehetővé tette volna a méretnövelést. A kicsi piacokat ezért célszerű volt egyesíteni.
3. A stratégiailag fontos iparágak összehangolása (vaskohászat, acélgyártás): Az ezekhez szükséges nyersanyagok mindegyikével kielégitő mennyiségben egyik ország sem rendelkezett. Pl vasérc Franciaországban, s Belgiumban volt, de jó minőségű feketekőszén az NSZK-ban.
Az egységesülés folyamata:
Elsőként a Szén és Acélközösség (Montánunió 1951-ben) alakult meg. Ez a lotharingiai vasércen és a Ruhr-vidéki feketeszénen alapult. Az alapító tagok Franciaország, Olaszország, Németország (NSZK), Belgium, Hollandia és Luxemburg voltak. A tagok megszüntették az egymás közti szén és acélkereskedelem korlátit, és közös szabályok szerint ellenőrizték a vállalatokat, az árakat és a termelést.
1957-ben a Római Szerződéssel két új közösséget hoztak létre: EURATOM és EGK. Az Euratom feladata az atomenergia békés felhasználása és a drága atomipari kutatások összehangolása volt (innentől rendelkezik Franciaország. és Anglia atombombával).
Az Európai Gazdasági Közösség a gazdasági integráció létrehozásáért alakult meg. A Montánunió és az EGK egyesülésével jött létre az Európai Közösség (EK, 1993-tól Európai Unió EU). Alapító 6 tag: NSZK, Olaszország, BeNeLux-államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg), Franciaország.
Célok, s ezek végrehajtása:
A szabad kereskedelem biztosítása a vámok és a mennyiségi korlátozások megszüntetésével.
Bevezették a közös védővámokat, azaz kifelé egyforma vámokat építettek ki (Ennek ellenére az USA és Japán be tudott törni az EU piacaira itteni gyárak vásárlásával, ahol azután saját termékeiket állították elő.).
Biztosították az áruk, a tőke és a munkaerő, és a szolgáltatások szabad áramlását, azaz bárki bárhol beruházhat, vagy vállalhat munkát.
Létrehozták a közös mezőgazdasági politikát.
A 90-es, 2000-es években a közös jogrendszert, pénzrendszert (Euró).
Tehát kezdetben: vámunió, négy alapszabadság (áruk, személyek, szolgáltatások, tőke) szabad áramlása
Később egységes mértékrendszer, egységes szabványok, előírások. Közös mezőgazdasági politika.
Végül jogi harmonizáció és egységes pénz.
Központi intézményrendszer: Európai Tanács, Európai Unió Tanácsa (Miniszteri Tanács), Európai Bizottság (Brüsszel), Európai Parlament (Strasbourg), Európai Bíróság.
Maastrichti Szerződés: Egységes Európai Okmány (egységes belső piac megteremtése) –aláírása: („Európai Unió” elnevezés (1994-től)
A szerződéssel kül- és biztonságpolitikai, ill. bel- és igazságügyi együttműködések is történtek.
Schengeni Egyezmény: szabad az átjárás az EU-s tagállamok között, vagyis nincs határellenőrzés. Az áru- és személyforgalom ellenőrzése a határokon megszűnt. Útlevél nélkül közlekedhetünk a tagállamokban, amelyek a külső határokat egységesen őrzik.
Az egyezményt nem minden aláíró tagország alkalmazza. Nem teljes jogú tag: Bulgária, Románia, Horvátország, Ciprus. Részben tagja: Nagy-Britannia és Írország.
Nem EU-tag, de alkalmazza: Izland, Norvégia, Svájc, Liechtenstein.
Közös pénz (pénzügyi unió):
Euró bevezetése 2002-közös pénznem.
De: nem tagja az euroövezetnek Svédország, Nagy-Britannia, Dánia, Magyarország, Lengyelország, Csehország, Bulgária, Románia, Horvátország.
Jelenleg 28 tagállam van, 2004. 05. 01. Magyarország is.
Világunkban ez az egyetlen integrációs tömörülés, amely a gazdasági unió, illetve ennek legmagasabb szintjén a monetáris (pénzügyi) unió szintjén áll.
Általános rövidítés szerint az EU – a világgazdaság vezető centrumtérsége
EU jelképei:
Zászló
Himnusz (Örömóda)
Jelmondat ( „Egység a sokféleségben”)
Intézmények jellemzői:
Európai Tanács
Az EU-tagállamok állam- és kormányfőinek évente 2-3 alkalommal ülésező testülete. Ez a testület határozza meg az integráció fő politikai, gazdasági és szociális irányvonalait, valamint dönt a legfontosabb stratégiai kérdésekben. Székhelyét a soros elnökséget ellátó ország adja.
Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa)
Az Európai Unió legfőbb döntéshozó szerve. Az EU Tanácsa az EU-országok nemzeti kormányainak minisztereiből áll. Székhelye Brüsszelben található, de Luxemburgban is tart üléseket.
Európai Bizottság
A közösségi érdekeket megtestesítő Bizottság az Európai Unió mindennapi munkáját végző szerve. Fő tevékenysége a döntés-előkészítés, javaslattétel, de ellenőrző feladatokat is elláthat.
27 tagja van, akiket európai biztosoknak nevezünk. Minden tagállam egy biztost delegálhat a Bizottságba. Minden biztos az EU működésének egy adott területéért felel.
Székhelye: Brüsszelben található
Európai Parlament
Az EU –tagállamok állampolgárai ötévente választják meg az Európai Parlamentert, amelynek elsődleges feladata a lakosok érdekképviselete. A Parlament tevékenysége három városra összpontosul
(Strasbourg, Brüsszel és Luxembourg)
E
Luxemburg (alapító tag: 1957)
Németország (alapító tag: 1957)
Olaszország (alapító tag: 1957)
Horvátország (2013)
U tagországok
Belgium (alapító tag: 1957)
Franciaország (alapító tag: 1957)
Hollandia (alapító tag: 1957)
Intézményrendszer részletesebben:
A Közösség fő szervei:
Európai Tanács
Tanács (Miniszterek Tanácsa)
Bizottság
Parlament
Bíróság
Az Európai Unión belül mintegy 1200 különféle bizottság, albizottság és munkacsoport működik, a döntések előkészítését és végrehajtását mintegy 20 ezer nemzetközi tisztviselő („eurokrata”) segíti. A legtöbb uniós intézmény Strasbourgban, Brüsszelben és Luxemburgban működik.
Az Európai Unió bonyolult rendszerében az Európai Bizottság tekinthető az EU kormányának, az Európai Parlament pedig az EU parlamentjének, egy fontos megszorítással: egyik sem rendelkezik olyan kiterjedt jogkörrel, mint egy nemzetállam kormánya és egy nemzetállam parlamentje.
Az Unió legfontosabb döntéseit ugyanis továbbra is az egyes tagállamok kormányai által alkotott testületek, mindenekelőtt a tagállamok állam- és kormányfőiből álló úgy nevezett Európai Tanács, illetve a tagállamok minisztereiből álló ún. Európai Unió Tanácsa határozzák meg. Az Európai Unió tehát nem egy „szuperállam” – a tagországokat érintő legfontosabb döntéseket a tagállamok kormányai nem engedték ki a kezükből.
Az Európai Parlamentnek („az emberek hangja”) ma 736 képviselője van, ahová Magyarország 22 képviselőt delegálhatott. Tagjait 5 évente választják, s nem nemzeti frakciókba, hanem európai politikai csoportokba tömörülnek a képviselők. Az Európai Parlament havonta 1 plenáris ülést tart, székhelye Strasbourgban van, elnöke (jelenleg) a spanyol Borrell.
Az Európai Bizottságnak („a közös érdekek képviselője”) 2014-ben 28 tagja volt, akiket a kormányok közös megegyezéssel, az Európai Parlamenttel egyeztetve, 5 évre neveztek ki. Az EB javaslatokat tesz a megfelelő döntésekre az Európai Unió Tanácsának, majd végrehajtja a meghozott döntéseket. Az EB elnöke 2005 óta Barroso, ő jelöli ki az európai biztosokat. Az EB székhelye Brüsszelben és Luxemburgban van, s nemzetközi szinten ez képviseli az EU-t.
Az állam- és kormányfők évente háromszor találkoznak az Európai Tanácsban – ebben a testületben döntenek nagy horderejű stratégiai kérdésekről, az általános irányvonalról. Ennek az irányvonalnak a gyakorlati kivitelezésére felügyel az Európai Unió Tanácsa („a tagországok hangja”), ami az EU legfőbb döntéshozó szerve. Székhelye Brüsszelben van, soros elnöki tisztét pedig – az angol ábécé sorrendjét követve – fél-fél évig más tagállam külügyminisztere tölti be.
A miniszterek a hazai parlamenteknek felelnek, találkozóikat pedig a COREPER (állandó képviselők bizottsága) készíti elő. Itt szavazzák meg a törvényeket, hangolják össze a gazdaságokat, fogadják el a költségvetést. A Tanácsban az egyes tagállamok nem rendelkeznek egyenlő számú szavazattal: a szavazatok számát ugyanis súlyozzák a tagállamok népességének arányában, de a kisállamok előnyben részesítésével.
Korábban szinte valamennyi döntést egyhangúlag kellett meghozni, mivel azonban a 28 tagú unióban ez veszélyeztetné a működést, a nizzai szerződés értelmében a legtöbb döntés már az ún. minősített többségi szavazás után meghozható.
Az Európai Bíróság székhelye Luxemburgban van Feladata kiterjesztő jellegű jogi értelmezést adni, s keresetet nyújthat be és vonhat vissza a tagországokkal szemben. Az Európai Számvevőszéket 6 évente választják, és a költségvetést irányítja és ellenőrzi. Az Európai Központi Bank 1998 óta létezik, központja Frankfurtban van.
Az Európai Unió belső piacának alapelve az ún. négy alapszabadság: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása a tagállamok között.
Tehát az uniós polgárok szabadon utazhatnak, befektethetnek, vásárolhatnak, dolgozhatnak, tanulhatnak egymás országaiban, nem vetnek ki vámokat egymás áruira. Ugyanakkor számos korlátozás is létezik, különösen az új belépőkre vonatkoztatva (a schengeni határellenőrzési rendszerhez például Magyarország várhatóan egy kétéves, a vámunióhoz hároméves, az ingatlan- és földvásárlás szabadságához ötéves átmeneti időszak után csatlakozik majd. Viták tárgyát képezi, mikor váltja fel a forintot az euró).
A tagállamok által befizetett kvótákból működnek a közösségi pénzalapok, amelyeket az Európai Bizottság felügyel. Ezeket számos célra (mezőgazdasági, tudományos, oktatási, kulturális, szociálpolitikai) lehet fordítani. Kiemelt célnak számít a régiófejlesztés: az uniós mértékkel fejletlen régiók támogatást kaphatnak a helyi munkanélküliség leküzdésétől a közműfejlesztéseken át, az út- és hídépítésekig. Alapszabály, hogy a támogatásokat csak szabályszerű, pontos és számon kérhető pályázatok révén lehet elnyerni.