Magyarország természeti erőforrásai

Magyarország az északi féltekén fekszik, körülbelül egyenlőt távolságra az Egyenlítőtől és az Északi-sarktól. Hazánk Európa közepén, Közép-Európa déli, délkeleti részén, a Kárpát-medencében helyezkedik el. Területe ~93 000 km2.

A természeti erőforrás olyan, a természetben szabadon előforduló anyagok, amelyek értékesnek számítanak a saját eredeti feldolgozatlan állapotukban. Két fajtája van, a fogyó és a megújuló erőforrások.

A fogyó erőforrások azok, amelyek újratermelődése nagyon hosszú ideig tart (szén, szénhidrogén, ércek).

A megújuló erőforrások jelenléte állandó, vagy újratermelődésük kis időt vesz igénybe (napfény, mozgó víz, levegő – felszín alatti vizek, talaj, élővilág).

Hazánk természeti erőforrásai változóak. 

Felszíni vizeink, mint a Duna, hajózási célra, ipari- és ivóvízként hasznosíthatóak. Állóvizeink, mint a Velencei-tó, vagy a Balaton, jelentős turisztikai vonzerővel rendelkeznek.

Felszín alatti, azon belül a gyógyvizekben való gazdagságunk egyre jelentősebb idegenforgalmi vonzerő (Hévíz, Hajdúszoboszló stb.).

Jelentős geotermikus energia készletünk gazdasági felhasználása még csekély, de nagy jelentőséget nyújt.

Ásványkincsekben, energiahordozókban szegények vagyunk, készleteink általában nem fedezik az igényeket, így szinte mindenből behozatalra szorulunk. A hazai kitermelés többségében csak kiegészíti az importot. 

A dél-alföldi szénhidrogénkészletek a hazai igényeknek csak kis részét fedezik. A kitermelt nyersanyag csővezetékeken keresztül kerül a finomítókba (Százhalombatta). Kőolajat találunk ott, ahol földgáz is van, de ez fordítva nem igaz. Földgáz tehát megtalálható például Lovászin és Algyőn, ahogy kőolaj is.

Kőszéntelepeink lignitet, barnakőszént és feketekőszént biztosítanak, bár ezek gyenge minőségűek. Fűtőértékük többnyire alacsony, emellett magas hamu- és kéntartalommal rendelkeznek, mely tulajdonságok erősen környezetszennyezővé teszik azokat.

A Bükkalján és Mátraalján bányászott lignit a visontai hőerőműbe kerül. 2017-ben újra kezdte működését egy borsodi szénbánya is, emellett tervbe van véve több szénbánya újranyitása is.

A Dunántúli-középhegység bauxitvagyona viszonylag nagy, de kitermelése és feldolgozása erősen visszaesett. 

A Mátra rézércvagyonát jelenleg nem termelik, de kedvező világpiaci ár esetén beindulhat a bányászat.

Építőanyagokban, nemfémes ásványkincsekben (pl. perlit, kaolin) jelentősek a készleteink, ezeket a hazai építőipar hasznosítja.

Legfőbb erőforrásunk a termőföld. Az ország jelentős részén jó vagy kiváló minőségű talajokat találunk, melyek – a kedvező éghajlati adottságokkal – remek feltételeket teremtenek a mezőgazdaság számára. Az ország területének mintegy kétharmada alkalmas mezőgazdasági művelésre.

A búzát a kissé szárazabb, melegebb éghajlatú Alföldön, valamint a Kisalföld és a Dunántúli-dombság jó minőségű, löszös mezőségi talajain termesztik.

Az árpa a búzával azonos adottságú területeken jellemző.

A rozs a kissé hűvösebb, ill. a homokterületek tipikus gabonaféléje.

A kukoricát a melegebb, jó adottságú alföldi területeken termesztik. 

A napraforgó és a szója kedveli a sok napsütést, a jó talajt, ezért elsősorban az Alföldön termesztik.

A kevésbé igényes repce fő termőterülete a Dél-Dunántúl. 

Cukoriparunk radikális visszaesésével jelentősen csökkent a cukorrépa vetésterülete, jelenleg a Kisalföldön és helyenként az Alföldön termesztik.

A zöldségfélék termelése a nagyvárosi fogyasztópiacok és a feldolgozó üzemek közelében jellemző.

Gyümölcstermesztésünk esetében az éghajlati- és talajadottságok ugyancsak fontosak, így pl. bogyós gyümölcsöket hegyvidékeinken, kajszibarackot a Kiskunságban, almát pedig a Kiskunságban és a Nyírségben termesztenek.