Magyarország felszíni vizei

Az állóvíz a felszín mélyedéseiben tartósan felgyülemlő víz (tenger, tó, fertő, mocsár, láp). A tó nyílt víztükrű állóvíz, amely a világtengerrel nincs kapcsolatban. A tómedencék kialakulása történhet belső és külső erők hatásainak közreműködésével. 

Belső erők hatására kialakulhatnak tektonikus eredetű ároktavak (vetődés), ilyen pl. a Bajkál-, vagy a Tanganyika-tó.

Külső erők hatására létrejöhetnek tavak jégtakaró felszínformáló munkájának segítségével (Finn-tóvidék), gleccserek végmorénalánca mögötti elgátolással (Genfi-tó), folyók kanyarulatainak lefűződésével (morotvató) (Szelidi-tó), szél által kifújt mélyedésben (Fehér-tó), vagy mesterségesen (Tisza-tó).

 A tavak pusztulásának több fokozata van.

Kiszárad a tó, ha belőle több víz párolog el, mint amennyi táplálja. A beleömlő vízfolyások és a szél hordalékukkal elsekélyesítik, feltöltik a tavakat. A feltöltődéshez a tavi élővilág is hozzájárulhat. A feltöltődés fokozatai: fertő, mocsár, láp.

A fertő: az elsekélyesedő tóban az egész tófenéken megtelepedik a növényzet.

Mocsár: a tó víztükrének nagyobb részét már növényzet borítja.

Láp: már csak kisebb foltokban csillan meg a nyílt víztükör.

Gyorsíthatja a tavak pusztulását a tavakat tápláló vízfolyások vizének elöntözése, a környezetszennyezés, az illegális partfeltöltés.

Lassíthatja a folyamatot a vízi növényzet eltávolítása, a tó medencéjének kotrása, a tóba kerülő vizek tisztítása stb.

A vízgyűjtő terület a földfelszínnek az a része, amelyről egy adott vízfolyás összegyűjti a vizét. Az egyes vízgyűjtő területeket vízválasztók határolják. Ezek általában kiemelkedéseken húzódnak. Ha két folyó egyedül, akkor szokás szerint a hosszabb, vagy a bővizűbb folyó a főfolyó, a másik a mellékfolyó.

Azokat a területeket, amelyek felszíni vízfolyásai elérik a tengert, lefolyásos, ahonnan pedig nem, belső lefolyású (lefolyástalan) területeknek nevezzük. Pl. a Szahara területe.

A vízhozam a meder vizsgált keresztmetszetén időegység alatt átfolyó víz térfogata. Értékét általában m3/s-ban adják meg.

A vízállás a vízfolyás vízszintjének a magassága. Lehet kisvíz, középvíz, nagyvíz. A mederből kilépő víz az árvíz.

A vízjárás a vízfolyások vízhozamának és vízállásának általában egy évre kivetített, szabályos változását jelenti. Elsősorban a csapadék időbeli eloszlása határozza meg a típusát (egyenletes és ingadozó vízjárás).

A folyó munkavégzése főleg a meder esésétől, vagyis a víz áramlási sebességétől, a vízhozamtól, valamint a szállított hordalék mennyiségétől, szemcseméretétől függ.

A hordalék a folyó által lebegtetve, ugráltatva, görgetve szállított törmelék, málladék. A szemcsék mérete és mennyisége a vízgyűjtő területet felépítő kőzetektől és az éghajlattól függ.

Árvíz kialakulásához vezethet adott terület síkvidéki vagy medencejellege, a csapadék egyenletlen térbeli, időbeli eloszlása, hóolvadás, jégtorlódás, erdőirtás, betonozott területek növekedése, rossz lefolyású ártér stb.

A folyótorkolatok kialakításában jelentős szerepe van a tengerjárásnak, az árapálynak.

Tölcsértorkolat kialakításakor az apály-dagály szintkülönbsége nagy. Dagálykor a tengervíz benyomul a torkolatba, apálykor pedig visszahúzódva magával viszi a folyó által lerakott hordalékot. Pl. Elba, Temze.

Deltatorkolat kialakításakor az apály-dagály szintkülönbsége kicsi. A folyó által lerakott hordalékból zátonyok, szigetek épülnek, emiatt a folyó ágakra szakad. Pl. Duna, Volga.

A folyószabályozás fő célja az ármentesítés, a víztározás, az öntözés, az energiatermelés, a hajózás kialakítása. Módszerei: gátépítés, kanyarulatok átvágása, mederkotrás, partfalak kiépítése, vízlépcsők és tározótavak létesítése. 

Vízenergia hasznosítása: erőművek, vízerőművek.

A medencejelleg miatt felszíni vizeink több mint 90%-a határainkon túlról érkezik, és többségük itt egyesül főfolyójával. Végső soron felszíni vizeink a Dunába kerülnek. 

A folyók gyakran szennyezetten érkeznek hozzánk, pl. tiszai ciánszennyezés Romániából, a Rába szennyezése osztrák gyárak által. Ezek elhárítása csak szoros, országok közötti együttműködéssel lehetséges.

A hegyekből a medencébe lépő folyók lelassulnak, árvizük is lassan halad át hazánkon, emiatt elhúzódó árvízvédelemre kell felkészülnünk. Több folyó együttes áradásánál a főfolyó visszaduzzasztó hatása is nehezíti az ár levonulását. Nagyon fontos az árvízvédelmi gátjaink folyamatos karbantartása, szükség szerinti emelése. 

A Magyarországon 417 km-es Duna összeköti Nyugat- és Délkelet-Európát. Hajózási útvonal, tengeri kijáratot is nyújt. Vizét ivóvízként és ipari vízként is hasznosítjuk.

A közel 600 km-es magyarországi szakasszal rendelkező Tisza szélsőséges vízjárása a folyásirány, valamint a fő szállítási irányok eltérése, a térség gazdasági fejletlensége és a szállítási források hiánya miatt kevésbé hasznosítható, mint a Duna, bár csaknem teljes hazai szakasza hajózható. Vizét ivóvízként, ipari vízként, az Alföld tájain mezőgazdasági öntözővízként hasznosítják. Elsősorban öntözési célt szolgált a tiszalöki és kiskörei vízlépcső megépítése is. Az utóbbi létrehozásával kialakított Tisza-tó hazánk második legnagyobb tavaként fontos idegenforgalmi központtá vált.