A légkör (vagy más néven atmoszféra) az a levegőmennyiség, amelyet a Föld Nap körüli keringése során magával visz az űrben. A légkör anyaga a levegő, mely számos gáz keveréke, de cseppfolyós és szilárd részeket is tartalmaz. A levegő térfogatszázalék alapján 78% nitrogénből, 21% oxigénből és 1% egyéb gázokból (argon, szén-dioxid) és nemesgázokból (ózon, hidrogén stb.) áll.
A légköri gázok lehetnek állandó-, változó- és erősen változó gázok. Az állandó gázok mennyisége hosszú időn át változatlannak tekinthető (nitrogén, oxigén, nemesgázok). A változó gázok mennyisége néhány éven vagy évtizeden belül már észrevehetően módosul, és koncentrációjuk térben is különbözik (szén-dioxid, metán, ózon). Az erősen változó gázok mennyiségi változása néhány nap vagy hét alatt megfigyelhető, kis területen is jól érzékelhető (vízgőz, ammónia).
A légkör szerkezeti felépítése növekvő sorrendben: troposzféra (az élet színtere, légi közlekedés), sztratoszféra (ózonréteg – ultraibolya), mezoszféra (a meteorok itt égnek el), termoszféra (sarki fény), exoszféra (véd a napszél ellen). Az egyes szintek határán a hőmérsékleti értékek ellenkező irányban fordulnak. A határfelületeket pauzáknak nevezzük: tropopauza, sztratopauza, mezopauza, termopauza.
A Nap sugárzásának hatására az ózonmolekulák folyamatosan keletkeznek és elbomlanak, ezt az egyensúlyi állapotot zavarta meg az ember: az ózon csökkenésének fő oka a klór-fluor-karbonok jelenléte a Föld sztratoszférájában. Mivel stabilak, olcsók, nem mérgezők, nem gyúlékonyak és nem oxidálódnak, felhasználták őket hajtóanyagként, hűtőközegként, oldószerként és más célokra. Stabilitásuk miatt megmaradnak a környezetben is és molekuláik a sztratoszférába jutnak, ahol több láncreakció eredményeként elpusztítják az ózonréteget. Az USA kormánya 1980-ban betiltotta a használatukat, majd nemzetközi szinten is csökkentették ezen anyagok gyártását és kibocsátását.
Jelentősége: biztosítja az élethez szükséges oxigént, megóvja az életet a káros sugárzásoktól (ózon), elégeti a Földre zuhanó meteoritok nagyrészét, lehetővé teszi az égést, légi közlekedés színtere, lehetővé teszi a hanghullámok terjedését.
Sarki fény: akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát (a Földmágneses terét), hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felsőlégkörbe, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így fényt bocsátanak ki különböző színekben.
Légszennyezés folyamata: emisszió, transzmisszió, immisszió.
Légszennyező források: természetes, mesterséges.
Szmog: füstköd. Ha a levegőben lévő légszennyező anyagok koncentrációja elér és meghalad egy bizonyos határértéket, valamelyik levegő összetevő egészségkárosító hatású lesz (légúti problémák, asztma, tüdőödéma, nyálkahártya irritáció).
A savas eső: pH-ja mindig kisebb, mint 7. Kén-dioxid (SO2), kis mennyiségű ként tartalmazó szén és olaj égetéséből származik, a vízzel kénessavat (H2SO3) alkot/Nitrogén-oxidok, a belső égésű motorok gyújtásakor keletkezik a levegő nitrogénjéből, vízzel salétromsavvá alakulnak/Halogén-tartalmú (Cl) szénhidrogének égetésekor sósav képződik.
Hatása pl.: talaj savasodása, talajok fémtartalmának – Al – kioldódása a természetes vizekbe, ill. a táplálékláncba kerülése.