Ha éghajlati övezetekről beszélünk, fontos megemlíteni nem csupán a valódi, de a szoláris éghajlati övezeteket is.
A szoláris, azaz a Nap sugárzása által meghatározott éghajlati övezetek kialakulásának csillagászati okai vannak. A geoid alakú Földet a napsugarak eltérő hajlásszögben érik, tehát az eltérő földrajzi szélességeken fekvő területek felmelegedése eltérő. A Föld Nap körüli keringése és a tengelyferdesége okozza, hogy az év folyamán ugyanazon a földrajzi szélességen is változik a napsugarak hajlásszöge és így a felmelegedés mértéke.
A szoláris hideg övezetben a legkisebb a napsugarak hajlásszöge, itt lesz leggyengébb a felmelegedés. A 24 órás nappal és éjszaka a sarkkörökön egy-egy napig, míg a sarkpontokon hat hónapig tart.
A szoláris forró övezet kapja a Napból a legnagyobb hőmennyiséget. A merőleges delelés a térítőkön évente egy-egy napon, a térítők között évente kétszer következik be.
A szoláris mérsékelt övezet átmeneti jellegű. A Nap minden nap felkel és lenyugszik, de soha nem felel merőlegesen.
A valódi éghajlati övezetek határai hol északabbra, hol délebbre húzódnak a nevezetes szélességi körökhöz képest. Ennek több oka is van:
- A szárazföldek és a tengerek egyenlőtlen elhelyezkedése.
- A szárazföldek tengerszint feletti magassága.
- Szélrendszerek éghajlatmódosító hatása.
- Tengeráramlások.
Az éghajlat, a természetes növényzet, az állatvilág, a talaj, a felszínformáló erők együttes övezetes megjelenését természetföldrajzi övezetességnek nevezzük. Ha az emberi tevékenységet is figyelembe vesszük, földrajzi övezetességről beszélünk.
A Földön a természeti tényezők egy része az Egyenlítőtől a sarkokig övezetesen rendeződik el. Az éghajlat meghatározó szerepe tükröződik elnevezésében: forró, mérsékelt és hideg földrajzi övezeteket különböztetünk meg. Ez a vízszintes földrajzi övezetesség.
Az övezeteken belül a szélességi körökkel nagyjából párhuzamosan övek, ill. csak bizonyos térségekben kialakult vidékek különíthetőek el. Néhány övet további kisebb részekre, területekre osztunk.
A hideg övezet éghajlata a sarkköri (vagy tundra) és a sarkvidéki (vagy állandóan fagyos).
A tundra évi középhőmérséklete 0-(-25) fok között mozog. Évi csapadékmennyisége 200-300 mm. 2-3 hónapig tartó hűvös nyár és 9-10 hónapig tartó tél jellemző. Talaja tundratalaj, élővilágát rénszarvasok, sarki rókák stb. jelentik. Felszínét aprózódás formálja. Jellemző a halászat, a vadászat és a rénszarvastenyésztés.
Az állandóan fagyos évi középhőmérséklete (-10)-(-55) fok között mozog. Évi csapadékmennyisége 25-55 mm. Egyetlen évszak ismert: a zord tél. Tengeri élővilág jellemzi: fókák, rozmárok, pingvinek stb.
A tengerszint feletti magasság növekedésével változik az éghajlat és vele együtt a növény- és állatvilág, a talajtakaró, a felszínformáló tényezők szerepe és a gazdálkodás jellege. Az övezetek egymás fölé rendeződve alakulnak ki, ez a függőleges földrajzi övezetesség.
A függőleges övezeteket elválasztó legfontosabb határvonalak:
- Erdőhatár: a zárt erdők felső határa.
- Hóhatár: a tartós hóborítás határa.
- Fahatár: efölött már elszórt fák sem láthatók.
A havasi legelő a tundrának megfelelő növényzeti öv a magashegységekben. Főleg fűfélék alkotják.
A sziklahavas a magashegységek legfelső növényzeti öve. A zord csapadék- és hőmérsékleti viszonyok miatt elszórtan fűfélék és mohák élnek csak egy-egy védettebb helyen.
Az Andokban teljesebb függőleges övezetesség alakult ki, mint az Alpokban, mert magasabb és bizonyos térségei alacsonyabb földrajzi szélességeken fekszenek, mint az Alpok.