Hullámzás: a tengervíz hullámzását a felette kialakuló szél kelti, mely a vízfelszín felett kialakuló légnyomáskülönbség hatására jön létre.
Ezért a tengervíz emelkedik és süllyed, a vízrészecskék gördülő mozgással körpályán mozognak.
A hullámok előre haladó mozgást nem végeznek, hanem az emelkedő hullámhegy süllyedő hullámvölggyé esik vissza.
Tengeráramlás: a tengervíz tartósan egy irányba haladó mozgása, csak a felső pár száz méter vastag vízréteg vesz benne részt.
Megkülönböztetjük az Egyenlítőtől a sarkok felé haladó meleg tengeráramlásokat, illetve a fordított irányú hideg tengeráramlásokat.
A felszíni és mélyáramlások egymásba fonódó rendszere állandó mozgásban tartja a világtenger víztömegét (nagy földi vízkörzés).
A tengeráramlások hűtő-fűtő hatása miatt pozitív és negatív hőmérsékleti anomáliák jönnek létre.
Tengerjárás: a tengerjárás vagy árapály a tengervíz vízszintingadozása.
Oka a Hold és a Föld bolygó rendszer tömegvonzása, a Hold és a Föld közös tömegközéppont körüli keringéséből származó centrifugális erő (+ a Nap gravitációs vonzereje).
A Föld Hold felőli oldalán és az azzal ellentétes oldalon a centrifugális erő és a Hold vonzóerejéből származó erők eredője okozza az elmozdulást, a Hold felőli oldalon a tömegvonzás nagyobb, míg a Holddal ellentétes oldalon a centrifugális erő hatására a tengervíz megemelkedik, és kialakul a dagály.
A Föld más részein ekkor alacsony a tengervízszint, ezt apálynak nevezzük.
Ugyanazon területen 6 óránként alakul ki az apály és a dagály.
A beltengereknél kicsi a szintkülönbség (10-30 cm), ezért deltatorkolat alakul ki.
Óceánoknál 1-2 méter, ezek öbleiben és a folyótorkolatokban kialakulhat 5-15 méteres szintkülönbség is, mely az öböl alakjától, irányától függ – a legmagasabb a fjordoknál, öblöknél és tölcsértorkolatoknál.
Felszínformálás:
A tengervíz építő és pusztító munkával egyaránt formálja a tengerpartokat.
A mélyvizű partoknál pusztító, a sekélyvizű partoknál építő munkát végez a tengervíz.
Pusztuló partnál a tenger hullámai nagy magasságba felcsapódnak: a hullámok ereje, a tengervíz nyomása és a törmelékek pusztítják a partot. A pusztulás során létrejönnek a sziklafalban bemélyedések (fülkék), iilletve teraszok, ahol a törmelékek felhalmozódnak.
Pusztuló partoknál a korábbi kőzetek megmaradnak a tengerben, toronyként jelezve a korábbi partvidéket.
Épülő partnál a tengervíz hullámai csak apró méretű hordalékot szállítanak, melyek lerakódnak. 1. Turzás alakul ki, ha ezen hordalékok felhalmozódnak, és a tengervíz felé magasodnak. A turzás lehet reszkető turzás, mely mögött lagúna jön létre, vagy kialakulhatnak turzáskampók, melyek nagyobb öblök előtt lerakódott hordalékgátakból képződnek.
A tengerpartoknál a már említett deltatorkolatú folyók is nagy mennyiségű hordalékot raknak le.