Magyarország gazdasága és társadalma a 21. Század elejére jelentős átalakuláson ment keresztül. Ez pozitívumokat és negatívumokat, eredményeket és problémákat egyaránt magában hordozott.
Hazánkban a rendszerváltás békés úton ment végbe. Ennek eredményeként stabil, demokratikus berendezkedésű állam jött létre. A változás részeként a gazdaságban megtörtént a tulajdonosi és szerkezeti átalakulás, fokozatosan kialakultak az életképes húzóágazatok. A gazdaság alapja a működőképes piacgazdaság lett.
Hazánk 2004-től az Európai Unió teljes jogú tagja. A csatlakozás kiszélesítette a társadalmi-gazdasági fejlődés lehetőségeit. Az ország jogrendszere harmonizál az Európai Unióéval.
Földrajzi helyzetünk, az infrastrukturális beruházások (pl. Az autópálya-építések) lehetővé teszik, hogy Magyarország a logisztikai központ* szerepét töltse be a térségben.
Már láttad, hogy a működő tőke kiemelkedő szerepet tölt be a globális gazdaság erőforrásai között. Jelenléte létkérdés egy olyan nyitott, közepes gazdasági potenciálú ország számára, mint Magyarország. Nélküle hazánk nem lenne képes bekapcsolódni a világgazdaságba.
Bár külföldi érdekeltségű vállalkozások jogilag 1972 óta létesülhetnek hazánkban, alapításuk 1989-től gyorsult fel. A rendszerváltás óta hozzánk érkező külföldi működő tőke jelentősen hozzájárult a gazdaság modernizációjához.
Milyen szakaszok jellemezték a tőkebefektetéseket? 1995-ig főként az olcsó munkaerő vonzotta ide a szakképzettséget nem igénylő, egyszerűbb összeszerelést végző vállalatokat. Ezek a cégek az 1990-es évek közepére már a magyar export 50%-át adták. A tőke döntő része a feldolgozóiparba (pl. Szórakoztatóelektronikai eszközök gyártása), kisebb része a villamosenergia-, gáz- és vízellátásba áramlott. A befektetők többsége Budapestet és a Nyugat-Dunántúlt választotta telephelyéül.
1996—2000 között már főleg a szakképzett csábította a tőkét, elsősorban az autó- és az elektronikai iparba, továbbá a pénzügyi szolgáltatásokba. A külföldi érdekeltségű vállalatok exportból való részesedése ekkor már meghaladta a 70%-ot. 2001-től jelentősen megnőtt a pénzügyi és egyéb (szállítás-raktározás, posta, távközlés) szolgáltatásokba áramló tőke mennyisége. A 2006-os évben a tercier szektorba már kétszer annyi tőkét fektettek be, mint a feldolgozóiparba.
Az előrejelzések szerint a csúcstechnológiára, az emberi erőforrásokra támaszkodó elektronikai iparban, a kutatás-fejlesztésben, a telekommunikációs és informatikai ágazatban, a biotechnológiában, a gyógyszergyártásban és a szolgáltatásokban várható még a külföldi működő tőke megjelenése.
A befektetések szerkezetének megváltozása jelzi, hogy ma már hazánk is része a globális folyamatoknak. Ennek következtében az olcsó, kevésbé képzett munkaerőt igénylő iparágak (pl. Textilipar) leépülnek vagy áttelepülnek más országokba. Ennek fő oka, hogy nálunk magasabbak a munkabérek és az adók, mint pl. Ukrajnában, Romániában vagy Kínában.
A korszerű technológiát alkalmazó új befektetések pedig nem teremtenek tömegesen új munkahelyeket. Egyébként sem tudnák alkalmazni a felszabaduló szakképzetlen munkásokat. Ugyanakkor az idetelepülő szolgáltató és logisztikai központok, háttérirodák, kutató-fejlesztő intézetek magasan képzett, nyelveket beszélő munkaerőt keresnek. Belőlük hiány van… Ugyancsak kevés a jól képzett szakmunkás. Ez is csökkenti az ország tőkevonzó képességét.
A globális folyamatok is szerepet játszottak abban, hogy az utóbbi években csökkent hazánk tőkevonzó képessége. A világgazdaságban tapasztalt recesszió például visszafogta a külföldi működőtőke-befektetéseket. Mérsékeltebben nőtt az export, romlott a kereskedelmi és a fizetési mérlegünk. Hozzájárult ehhez az is, hogy egyre több ország nyitotta meg gazdaságát. Ezek az államok kedvezőbb lehetőségeket kínálnak a külföldi tőke beáramlásához, mint hazánk. Erősödik a versenyhelyzet, s a gazdasági növekedés megőrzésére megoldásokat kell találnunk.
A magyar tőke is keresi a kedvező külföldi befektetési lehetőségeket. Ennek eredményeként megindult a tőkeexport.
A magyar vállalkozók külföldi befektetései az 1990-es évek közepén kezdődtek. A hazánkból kivitt, és külföldön befektetett tőke ma már meghaladja a hozzánk érkező működő tőke 10%-át. Magyarország napjainkra a kelet- és kelet-közép-európai térség vezető tőkeexportőrévé vált. A magyar vállalkozók által kihelyezett tőke összege 2006 végén meghaladta a 9 milliárd eurót.
Tőkeexportunk döntő része a kelet-közép- és Délkelet-európai országokban (Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Horvátországban, Macedóniában), illetve Hollandiában és Dél-Koreában koncentrálódott. Újabban Oroszország és Ukrajna felé élénkült meg a magyar tőkeáramlás. A befektetett tőke legnagyobb része az iparba (pl. Kőolaj-feldolgozás, nukleáris fűtőanyaggyártás), a pénzügyi tevékenységbe, a kereskedelmi és szállodai szolgáltatásba áramlott.
Vannak azonban még megoldásra váró problémák. Hazánk lélekszáma 1981 óta csökken, a népesség öregszik. A tízmilliós lakosság szűk belső piacot* jelent, változó fizetőképes kereslettel* bír. A népesség rossz egészségi állapota csökkenti a munkaerő-állományt, annak versenyképességét. Ezek gazdasági következményei is súlyosak.
Hazánk régiói eltérő fejlettségűek. Ez részben történelmi okokra vezethető vissza. Emellett más tényezők is fokozzák az eltéréseket: a munkaerő szakképzettsége, a demográfiai viszonyok, az infrastruktúra kiépítettsége. A piacgazdaságra való áttérés következtében a területi különbségek tovább nőttek. Eltérő ütemben zajlott ugyanis a
szerkezetváltás, emellett jelentős különbségek mutathatók ki a beáramló külföldi működő tőke mennyiségében is. A Budapest és vonzáskörzete a Nyugat-Dunántúl, illetve az ország keleti, valamint északi részei közötti egyenlőtlenségek napjainkban is jelentősek. Az egyes régiókon belül is nagyok a különbségek.
A regionális eltérések a GDP-hez való hozzájárulásban, a bérszínvonalban, a munkanélküliség mértékében egyaránt megnyilvánulnak.
Bár a gazdaság egyre több szereplője kapcsolódik be beszállítóként a globális termelési hálózatokba, az alacsony hazai tőkeállomány miatt a kis- és középvállalkozások még nem eléggé versenyképesek. Ahhoz, hogy minél több sikeres vállalkozás legyen, tőkére, valamint vállalkozásbarát környezetre lenne szükség. Ennek hiányában a hazai vállalatok kevésbé termelékenyek, mint az idetelepült külföldi cégek.
Az ország környezeti állapotának javításában is sok a feladatunk. Még a rendszerváltás előtti környezeti károkat sem sikerült teljes mértékben felszámolni. Ezen kívül számos teendőnk van a hulladékelhelyezés és -kezelés, a csatornázás, a szennyvíztisztítás, a környezettudatos szemlélet és viselkedés kialakítása területén. Ebben segítséget jelent, hogy ezeket a beruházásokat az Európai Unió jelentős összegekkel támogatja.
A tőkevonzás fenntartásához átgondoltabb, ösztönzőbb gazdaságpolitikát kell alkalmaznunk. Szükséges fejleszteni az infrastruktúrát, az információs technológiát, valamint csökkenteni az adminisztrációt.
Az oktatás, képzés és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok nem megfelelőek, nem elég rugalmasak, ösztönzőek. Sok esetben emiatt távozik a tőke, s marad a munkanélküliség.
A rendszerváltás után hazánkban a szolgáltatások szerepe növekedett a legdinamikusabban. Ma már ebben a szektorban dolgoznak a legtöbben, s ez járul hozzá a legnagyobb mértékben GDP-hez.
Elsősorban a gazdasági szolgáltatások bővültek. Így a pénzügyi jellegűek, a távközlés, a közlekedés és az idegenforgalom.