Földrajz érettségi

Mezőgazdaság

A mezőgazdaság

A világ népességének fele ma is a mezőgazdaságban dolgozik, a nemzeti jövedelemnek (GDP) azonban csak az 5 %-át állítja elő. A mezőgazdaságnak két típusa van: a modern és a hagyományos mezőgazdaság. A modern mezőgazdaság célja az árutermelés – hazai és nemzetközi piacra –, gépesített, alkalmazza a legújabb kutatási eredményeket és eljárásokat – biotechnológia, génmanipuláció, növénynemesítés … – kevés emberi munkát igényel, magasak a terméshozamok.

A hagyományos mezőgazdaságnak ezzel szemben az önellátás a célja, nincs gépesítés, emberi munkaerőt alkalmaznak. Nagyon alacsony a terméshozam, nem alkalmaznak műtrágyát, nem fordítanak figyelmet a talaj minőségének megóvására.

A mezőgazdaságnak két fő ága van: állattenyésztés és növénytermesztés.

A hagyományos mezőgazdaság

Égető-talajváltó gazdálkodás: kapás vagy ásóbotos földművelés-kezdetleges színvonal, önellátás jellemzi.

Erdők felégetésével több termőföldhöz jutás ami néhány évig terem majd kimerül ami megint az újabb területek felégetéséhez vezet. Trópusi nedves területekre jellemző.

Termények: zöldségfélék, édesburgonya, manióka

Talajváltó gazdálkodás: alacsony színvonal, önellátás.

A földterület hosszabb-rövidebb ideig tartó pihentetése (néhány év) a termelési időszak között. 

Termények: köles, kukorica, zödségfélék

Oázis gazdálkodás: sivatagos területekre jellemző, az öntözővíz a kritikus feltétel. Részben önellátó, de részben a világpiacra termel.

Fő terményei a gabonafélék, köles, rizs, zöldségfélék, gyümölcsök és természetesen a datolya, amit világpiacra termesztenek.

Nomád pásztorkodás: Az állattenyésztés egy fajtája. Igénytelen állatokat úgy legeltetnek, hogy ha egy területen lelegelték a növényzetet, tovább költöznek. Főleg sivatagok peremén, szavannán, hegyvidéken gyakori állattartási forma. A pásztorok az ideiglenes településeiket is viszik magukkal. Környezeti károkat okozhat a nomád pásztorkodás félsivatagos területeken (Száhel-övezet).

Jellemző állatok: kecse, juh, teve

Modern, árutermelő mezőgazdaság

Belterjes (intenzív) gazdálkodás: A belterjes mezőgazdasági termelés a gazdaságilag fejlett országokra jellemző. A termésátlagok kimagaslóak, amit magas anyagi ráfordítással, gépesítéssel, növényvédőszerek alkalmazásával, takarmányozással érnek el. Legjellemzőbb formái Európában alakultak ki, ahol a belterjes vegyes mezőgazdasági termelés jellemző. A vegyes mezőgazdaságra az jellemző, hogy a növény- és állattenyésztés nagyjából egyensúlyban van. 

Jellemző állatok: szarvasmarha

Fő termények: zöldségfélék

Az intenzív mezőgazdasági termelés másik típusa az ültetvényes gazdálkodás, ami leginkább a trópusokon terjedt el. Egy-egy ültetvényen csupán egyféle mezőgazdasági terményre szakosodtak (monokultúra). Magas színvonalú gépesítés és magas termésátlagok jellemzik a termelést. A mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményei azonban borzalmasak. Az ültetvények sokszor egy transznacionális élelmiszeripari vállalat kezében vannak, amelyek aztán a termékeket feldolgozzák és a gazdaságilag fejlettebb országokba juttatják.

Fő termények: banán, kávé, tea, kaucsuk, cukornád, stb.

Külterjes (extenzív) gazdálkodás: A külterjes gazdálkodásra a nagy földterületek jellemzőek, ahol kevesebb anyagi ráfordítással lehet számolni. Az extenzív gazdálkodásra jellemző a szakosodás, ahol hatalmas farmokon folyik egy-egy növény termesztése, illetve állat tenyésztése. 

Fő termények: szója, búza, kukorica

Jellemző állatok: juh, szarvasmarha

Biogazdálkodás, ökofarm

Az ökológiai gazdaságok nem alkalmaznak növényvédőszereket és műtrágyát, az állatokat nem tartják szűk helyeken és nem gyógyszerezik őket feleslegesen, ezért az ökofarmokon előállított biotermékek egészségesek és finomabbak is. Európa első számú biotermékeket előállító országa Németország.

Fő termény: zöldségfélék, gyümölcsök

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük