Hazánk népessége hosszú ideje fogy. 2011-ben már nem érte el a 10 millió főt sem, holott 1980-ban még majdnem 11 millió főt számlálhattunk.
A 2. világháború végétől napjainkig sok változás következett be. Az élveszületések száma 1980-ig meghaladta a halálozásokét, tehát – változó mértékű – természetes szaporodás következett be minden évben. A születések száma két időszakban is kiugróan magas volt, az ’50-es évek első felében, az ún. Ratkó-korszakban és a ’70-es évek közepén, azóta viszont jelentősen csökkent.
A halálozások száma eleinte kedvezően alakult, majd a ’70-es években nőni kezdett és 1981-ben már meghaladta a születésekét. Azóta természetes fogyásról beszélhetünk, melynek mértéke évek óta 35-40 ezer fő/év.
A korfa alakja mutatja a csökkenő születésszámot. A fiatalok aránya kisebb, mint az időseké, vagyis társadalmunk elöregedő. Több fiú születik, mint lány, majd a fiútöbblet a ’40-es éveiben lévő korosztályoktól átmegy nőtöbbletbe.
A születéskor várható élettartam az elmúlt évtizedben nőtt, jelenleg a férfiaknál 72, a nőknél 79 év. Ez azonban még mindig alacsonyabb, mint a fejlett európai országokban. Különösen a férfiak mutatója kedvezőtlen.
Hazánkban az átlagos népsűrűség 106 fő/km2. A legnagyobb Budapesten és Pest megyében. Az ország többi részén a nagyobb városokban és vonzáskörzetükben jellemző magasabb népsűrűség, míg a dunántúli, északkelet-magyarországi aprófalvas térség vagy a kiskunsági homokvidék ritkán lakott.
Magyarország lakosságának mintegy 90%-a magyar nemzetiségű vagy anyanyelvű. A nemzeti és etnikai kisebbségek közül a romák vannak legtöbben.
Hazánk foglalkozási szerkezete jelentősen átalakult.
A múlt század elején Magyarország még agrárjellegű ország volt, a keresők nagy része mezőgazdaságban dolgozott. A század során – az iparosodás révén – fokozatosan csökkent a szektorban dolgozók száma, napjainkra arányuk kevesebb, mint 5%-ra esett vissza.
A múlt század elején még alacsony volt az ipari dolgozók aránya, de számuk fokozatosan nőtt. 1980 után ismét csökkenni kezdett, napjainkban a foglalkoztatottak mintegy 35%-a talál ebben a szektorban munkát.
A tercier szektorban dolgozók száma a 20. század elején, a 2. világháborúban kissé meghaladta az ipari foglalkoztatottakét, majd a nacionalista iparosítás miatt az ipari dolgozók száma néhány évtizedig magasabb volt. A foglalkozási átrétegződés miatt azonban a század közepétől folyamatosan nőtt az itt dolgozók száma, így napjainkban már ebben a szektorban dolgoznak a legtöbben.
Magyarországon a népesség 70%-a városlakó. Jelenleg csaknem 350 városunk van, ebből Budapest a főváros, 23 városunk megyei jogú város, a többi egyéb város.
Kisvárosok a 25 ezer főnél kevesebb lakóval rendelkező városok, középvárosok a 25-50 ezer fővel bírók és nagyvárosok, ahol több, mint 50 ezren laknak.
Nemzetközi besorolás alapján egyedül Budapest számít nagyvárosnak.
Városainkat jellemző funkcióik alapján is csoportosíthatjuk, pl. hídvárosok (Szeges, Budapest), bányavárosok (Komló, Oroszlány), üdülővárosok (Siófok), mezővárosok (Kecskemét, Cegléd) stb.
Falvaink közül az apró- és kisfalvak elsősorban hegy- és dombvidékeinken jellemzőek. A közép- és óriásfalvak alföldjeinken és Budapest agglomerációjában dominásnak. Utóbbiak száma a rendszerváltás óta folyamatos várossá nyilvánításuk miatt erősen csökkent. Szórványtelepüléseink közigazgatásilag nem önállóak, egy község vagy város részei. Kiemelkednek közülük a tanyák, amelyek elsősorban alföldjeinken fordulnak elő. Számuk, szerepük jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Néhányuk farmgazdasággá fejlődve vagy a falusi turizmus színterévé válva él tovább.