Márai Sándor
. embergyűlölő (mizantróp) alak, kevés barátja volt,de azok igazak
. jómódú (szász) polgári családba született, Kassa – kulturális központ volt akkor
. 1919től Németországban tanul (Lipcse; Frankfurt)
. 1923ban elveszi Matzner Ilonát, Lolát – ’20as években utazgatnak
. 1930as évektől számítják beérett írónak – rengeteg publikált mű (évente kb. 2regény)
. élete tragikumai: kisfia meghal, felesége miatt (zsidó) menekülniük kell, leégett lepusztult lakásba kell visszatérniük – leég Márai könyvtára is
. 1945 után komm. vezetőség miatt nem publikálhat (nem tiltották be,de nem adtak kiadásra pénzt)
– ráadásul a párt elvárta az optimista kommunizmus irodalmát – az író nem írhat és nem hallgathat szabadon
.1948ban elhagyják az országot (Svájc, Olaszo., New York)
. újabb tragédiák sorozata – meghal nevelt fia,János, egyre több barátja és rokona hal meg
.1986ban meghal Lola – már nem érzékeli Márai jelenlétét,sem a külvilágot
.1989ben öngyilkos lesz
.1990ben Postumus.Kossuth díjat kap
O a magyar irodalom értékelése – a Naplók
– 1943tól kezdi összeszerkeszteni a Naplókat
– ’48 után egyre fontosabb számára a magyar nyelv
– napló – kedvelt műfaj a magyar emigráns költők-írók körében (pl. Mikes Kelemen)
– elsősorban nem hétköznapi eseményeket rögzít – csak érintőlegesen; reflektál egy jelenségre; „vallomásos esszék”
– reneszánsz műfaj, individuumra helyezi a hangsúlyt; személyesség = egyén +világ
– rengeteget olvas: irodalom
művészettörténet
szociológia
történelem+tudományok témában
Márai csak a napló műfajnak megfelelő bejegyzéseket írt – a nyilvánosság ill. utókor számára
Mivel nincsen közvetlen olvasóközönsége, naplóiban önmagával „beszélget”
– az évek előrehaladtával rövidülnek a bejegyzései – több elmélettel magyarázzák
= írói erénynek tartja a húzást (megszűrte saját írását)
= az író nevelő,erkölcsi tanító. Az ő felelőssége meghallani az ég üzenetét és váteszként közvetíteni
– Jókainak(„a szó művésze volt”) és Kosztolányinak(„a magyar nyelvet nemesíti, a magyarságot műveli”) nagy tisztelője
– naplóiban értekezik a művekről,amelyeket olvasott – magyarok közül:
nyugatosok
Reformkor szerzői
Pázmány (nevelő szerep)
Petőfi
Mikszáth
Móricz
Babits –20. században ő A költő
– zseniális a lírája, de a prózája csak egy kísérlet. Gólyakalifa=jó
– első korszakát nem tartja jónak (introvertált korsz.)
– szerinte Babits művészete gótikus katedrális
– összevetve Babits és Kosztolányi költészetét, Babitsot tartja többre
( „modora néha fáraszt … lelke felüdít”)
Móricz – erősen kritizálja őt
szerény író,de nem okos (=naiv!!)
zseniálisan tudja ábrázolni a realitást
Juhász Gyula – mélyen magyar
mániákus depressziós
vannak Ady féle frázisai
nemesen magyarok a versei
Kosztolányi – poeta doctus
Arany és Kosztolányi a legfontosabbak a nyelvművelésben
személyes adalékok a személyes ismeretség miatt
=tragikus sors – kokainfüggőség
Voltaire ~ Kosztolányi (tehetség)
Igazi műfaja a kispróza (novellák)
Krúdy Gyula – lángésznek, az írók írójának tartja
Szindbád hazamegy c. műve Krúdy stílusában íródott
Goethe-vel és Shakespeare-rel tartja egy színvolnalon
„légkört tud teremteni”
Szindbád ifjúsága c. Krúdy novellagyűjteményt a legtisztább műnek tartja
Vörösmarty – Shakespeare legjobb fordítója
Dél Sziget = tündéri,tüneményes mű
Arany János – írásaiban a nyelv megnemesedett magyar
emigráció alatt ezt olvasta legtöbbet – utolsó mentsvár,nyelvi biztonság
mentes a nacionalista pökhendiségektől
Toldi estéje ~ Brahms melódia
Arany mindenben tökéletes
Petőfi – vannak jó versei,de a legtöbbet lapályosnak tartja
Jókai Mór – csodálja regényeit
költői leírásait fantasztikusnak tartja
többször is összeveti Victor Hugo-val és jobbnak tartja nála
(Victor Hugo = hatásvadász bestselleríró)
O kortársait nem nagyon szereti,mert költészetük „nem költői” – nincs zenéje a szavaknak
Illyés Gyula – líráját nem szereti, de prózáját nagyszerűnek tartotta
O sötét jövőt lát a magyar irodalom előtt, mert a kortársai nem tudtak bánni a szavakkal