KÉPSZERŰSÉG = a közlés képfelidéző és érzelemkifejező ereje
A szemléletesség legfőbb elemei a szóképek (trópusok) = egy fogalom, illetve jelenség nevének átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján.
= Két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, köztük összefüggést létesítünk azzal a céllal, hogy az egyiket a másikkal szemléltessük.
HASONLAT | Egy dolgot érzékletesebbé tesz azzal, hogy valamilyen hasonlóság vagy közös jegy alapján egy másikhoz hasonlítja. A hasonlót és a hasonlítottat mindig kötőszók / vagy egyéb hasonlítást kifejező elemek (névutók, ragok) kapcsolják össze. „Sétáltam, mint felhő, melyet / szél hajt céltalan, könnyedén” (William Wordsworth) |
KÖRÜLÍRÁS | Eufemizmus: finomkodó, enyhe megnevezése valaminek Kakofemizmus: semleges jelentésárnyalatú szavak helyett durva, pejoratív szavak használata |
METAFORA | Névátvitel tartalmi hasonlóság vagy hangulati egyezés alapján. A köznyelvben is igen gyakori (pl. a düh érzelmi fogalmai és a forrásban lévő folyadék fizikai fogalmai közötti metaforikus kapcsolatok: forrt a dühtől; majd szétrobban mérgében; teljesen begőzölt; kieresztette dühét; plafonon volt mérgében…) „Ütni készül ökle csontos buzogánya” (Arany János) |
SZINESZTÉZIA | Különböző érzékelési területekről származó érzetek összekapcsolása. „fehérlő illatokkal alkonyul” (Radnóti Miklós) |
MEGSZEMÉLYESÍTÉS | Élettelen dolgokat élőnek láttat; elvont fogalmat, természeti jelenséget, növényeket, állatokat emberi tulajdonsággal ruház fel. „jajong ládák léce” (József Attila) |
ALLEGÓRIA | Elvont fogalom érzékelhető költői képben történő ábrázolása; gyakran hosszabb gondolatsoron, esetleg az egész művön végigvitt költői kép. Minden egyes képi elem valamely gondolati elemnek megfeleltethető. Petőfi: Föltámadott a tenger Tenger = a forradalmi hangulatú, felkelt nép (metafora) Szilaj hullámok= vihar = forradalom Hajók= a forradalmi nép elnyomói A süllyedő , megtépázott hajók= az elnyomók pusztulása Föltámadott a tenger, Látjátok ezt a táncot? Reng és üvölt a tenger, |
SZIMBÓLUM | Gondolati tartalom (eszme, érzés, elvont fogalom vagy gondolatsor) jelképe, érzéki jele; olyan trópus, amelyben nincs egyértelmű megfeleltetés a megjelenő kép és a fogalom között, amelyet fel akar idézni. Mind az allegória, mind a szimbólum voltaképpen metaforák láncolata, hosszabb és kifejtettebb (akár egész műveken végigvonuló) metaforasor, amelyben egy elvont gondolat konkrétabb képek segítségével jelenik meg A szimbólum: inkább megérzésen alapul, mint tudáson; titokzatosabb, elmosódott jellegű; fogalmilag nem fogható meg teljesen; nem egyértelműek a képi megfeleltetések; több értelmezést tesz lehetővé; romantikától kezdve jellemző „Létem, ha végleg lemerűlt ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva A Szerelmet a túlsó partra!” (Nagy László) (Szerelem= érték, tisztaság, jóság, szépség) (Keselyű= értékek pusztítója, több dolog lehet) |
METONÍMIA | A két fogalom közti névcsere térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok-okozati kapcsolaton alapul. „a sarkon reszket egy zörgő kabát” (József Attila) |