Ady háborús költészete

Ady Endre ( 1877-1919)

• fordulat a magyar irodalomban: a klasszikus modernséget honosítja meg (Új versek c. kötet 1906)

• kezdetektől a Nyugat c. folyóirat főmunkatársa (1908-41), kiemelkedő alkotója; publicistaként is jelentős (tőle származik a kompország metaforája a magyar nemzetre)

• tudatos szerkesztés jellemzi köteteit –ciklusokba rendezte tartalmi szempontok alapján (Baudelaire mintájára), és tudatos jelenlét: 1914-ig minden évben megjelent egy kötete új és ismétlődő ciklusokkal

• három pályaszakasza

• 1906-10 szecessziós-szimbolista líra

• 1912-14 poétikai fordulat kezdődik=a szecessziós-szimbolista versnyelv az én osztottságának kifejezésével bonyolódik (pl.: Száz hűségű hűség), megjelenik a világ fragmentáltságának tapasztalata (pl. Minden egész eltörött), kísérletezés az expresszionista versnyelvvel

• 1914-18 újabb FORDULAT= ennek jellemzőit fogom ismertetni:

• A halottak élén c. verseskötet

• 1918-as utolsó verseskötete, 125 vers, 9 ciklusba rendezve, 4 év alkotásait mecénása és barátja Hatvany Lajos rendezi ciklusokba

• utolsó pályaszakaszának összegzése

• első köteteihez képest

• a lírai én gyakran kikerül a középpontból

• a lírai én egységessége megszűnik (árnyaltabb, osztottabb lesz),

• részlegesség, csonkaság tapasztalata megjelenik

• kételkedőbb, tárgyiasabb, kérdezőbb beszédmód a kinyilatkoztató helyett

• egyszerűbb, fogalmibb nyelvhasználat

• nagy, közösségi szimbólumok (pl. idő, mag, lovas) kerülnek előtérbe (az egyéniek – pl. ős Kaján, fekete zongora– helyett)

• meghatározó tapasztalat: a háború

• háborúellenesség, a háború értékpusztító és emberrontó hatása

• értékmegőrzés

• elbizonytalanodás

• hagyomány még inkább felértékelődik (Biblia, kuruc versek, krónikás ének, mese, prófécia)

• archaizálás – kuruc költészet, pl .: Két kuruc beszélget; históriás énekhagyomány pl.: Krónikás ének 1918-ból; népmesék-népdalok pl.: A mesebeli János

• biblikus- apokaliptikus-zsoltáros hang pl.: Emlékezés egy nyáréjszakára, Intés az őrzőkhöz, Ésaiás könyvének margójára

• formai változások

• töredezettség, hiány, szaggatottság

• köznyelv beépülése a versnyelvbe (versbeszéd)

• expresszionista jegyek gyakoriak (érzelmek kiáradása)

• Korábbi verseiben a Holnap az új értékek szimbólumaként állt szemben a múlt visszahúzó erejével. Gyakran a múltat ostorozta, de a háború megváltoztatta ezt a szemléletet. A jelen háborús, érzéketlen világában felértékelődik a múlt, a hagyomány, az értékek megőrzése válik a háború elleni védekezés és tiltakozás magatartásává, hasonlóan Babits 30-as évekbeli verseihez.

A következő versekben szemléltetem, hogyan jelenik meg ez a magatartás:

Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917)

• A Halottak élén első versciklusának, az „Ember az embertelenségben”-nek első verse

• Felismerte a modern technika mögött az embertelenséget

• Emlékként idézi fel a háború kitörésének éjszakáját

• Egyetlen éjszakába sűríti a régi világ széthullását és az ember lealacsonyodását

• Lidércnyomásos álom képét idézi

• Kulcsszó: „különös” (12-szer fordul elő)

• rácsodálkozást, megszokottól való eltérést sugallja

• utal arra, hogy a háborút még hosszú évek múltán sem lehet megszokni

• Bibliai Apokalipszis képével indít

• A Jelenések könyvében az angyalok harsonaszava idézte elő a szörnyű katasztrófákat, erre utal a „dühödt angyal” képe

• Minden összeomlott és felbomlott a világban

• A verset a lírai én refrénszerűen visszatérő reflexiója tagolja szerkezeti egységekre

• 1. refrén után: hétköznapi életből vett képek

• falusi idill szertefoszlik

• mindennapi élet rendje felborul

• 2. refrén után: ellentétükbe csapnak át az erkölcsi értékek

• 3. refrén után: emberi romlással szembeállítja a természetet

• természet képes megőrizni rendjét, az emberiség nem

• 4. refrén után: háborús képek

• úrrá lett az értelmetlenség

• ész felett győz az irracionalitás

• külső környezet helyett a lírai én kerül középpontba, aki képtelen megszabadulni az átélt borzalmaktól, és aki a rettenetes éjszaka emlékeinek még mindig a hatása alatt áll

Ésaiás könyvének margójára (1914)

• a vh. kitörésének hírére írt első verse

• a bibliai Óvszövetségre, Ésaisás könyvére írt parafrázis = ismert szöveg újrafogalmazása, mely hozzátoldással tágítja az eredeti jelentést

• bibliai hagyomány megjelenik :

• helyszínek, történések, motívumok

• rímtelenség, gondolatritmus

• az elbizonytalanodást fejezi ki, hogy a hagyományos istenértelmezést kitágítja

• Istent vigyázóként szólítja meg, az emberi értékek őrzőjeként tekint rá

• kérdőre vonja, számon kéri Istent: hogyan lehetséges a háború kétségbeesés

• minden pozitívum az ellentétébe fordul (felsorolni a vers alapján ezeket!)|| Emlékezés egy nyáréjszakára

• sok ismétlést (variációs és szó szerinti híven a gondolatritmushoz), illetve csaknem kizárólag kérdéseket tartalmaz a szöveg nincs lezárás, vagy pozitív kinyilatkoztatás, mint az eredeti bibliai könyvben

• a befejezésben a háború okozta elembertelenedés (sár) jelenik meg

„…Óh, miért
olyan szeretetlen és boldogtalan az Ember, ki úgy kívánja a szeretetet
és boldogságot? Vigyázók, hiába vigyáztok, óh, jaj, vigyázók, hiába
vigyázunk, mert újra és újra leesik a sárba az Embernek arca.”

Az eltévedt lovas (1914)

• költészetének legkiemelkedőbb alkotása

• 1914 novemberében jelenik meg a Nyugatban

• középpontjában az eltévedt lovas szimbóluma áll; szimbólumhoz méltón felidéz, sejtet, hangulatában ragadja meg a háború élményét, többféle értelmezése lehetséges

• Néhány hónappal a háború kirobbanása után írja, ekkorra már messzeségbe tűnt a háború vége. Szétfoszlottak a dicsőséges villámháború illúziói, az embereket megrémítette az évekig tartó öldöklés lehetősége

• Az emberiség eltévedését, útvesztését jeleníti meg

• Az eltévedt emberiségnek a szimbóluma maga a lovas

• A lovas képe vizuálisan nem jelenik meg, csak hallani, ezáltal megteremtve a kísérteties hangulatot.

• Útja erdők és nádasok közt, sűrű bozótban vezet, melyek a háború szimbólumai

• A sűrű köd és a sötétség láthatatlanná teszi alakját

• Ami vizuálisan is megjelenik a versben, az csak a színtér, mely félelemmel és szorongással teli, és amely az emberi lét szimbóluma egyben

• A jövő eltűnik a versből, a lovas útja az eltévedés miatt céltalan és kilátástalan

• A táj, amin keresztülhalad, kísérteties, történelem előtti szörnyek élnek benne

• Visszatérünk az őskorba, a civilizáció előtti világba, mely a háború miatt mintha visszatérne a 20. századba.

Ember az embertelenségben (1916)

• A vers a román csapatok betörése után született, mikor a magyar katonák fejvesztve rohantak az ellenség elől

• Látta az elűzött székelyek fejvesztett menekülését, ez ihlette meg ennek a versnek a megírásában

• Ady ebben a háborús helyzetben is meg tudott maradni mind embernek mind magyarnak, ennek ad hangot művében

• A mű rapszódia

• 1. versszakban metonímiák sora

• az embert és a háborús öldöklést hordozzák

• tehetetlenség kínzó érzéséhez hozzájárul az idő összezavarodása

• Lírai én szinte elveszti életlehetőségeit -> önmagáról mint halottról beszél

• Megjelenik a „mégis-morál”, megpróbál szembeszegülni a cselekvésképtelenséggel.

• Rájön, hogy neki hivatása van:

• másokért kell élnie

• át kell mentenie a jövőnek az emberiség elveszett értékeit

• A záró szakaszban a költő dühödten követeli az emberséget az embertelenségben

Mag hó alatt (1914)

• Vers a reményre utal

• A mag a telet a hótakaró alatt túléli és tavasszal újraéled

• Ady ezzel a körforgást ábrázoló természeti képpel mutatja be, hogy az értékeket is így kell átmenteni a tegnapból a jövőbe.

• A mag az életet szimbolizálja, a feltámadás pedig az élet rendje

• Az emberiség is túléli, akárcsak a mag, mert az élet elpusztíthatatlan

Az első világháború Ady költészetének összes korábbi témáját áthatotta: magyarság, szerelem, létharc, Isten – mind a háború nézőpontjából jelent meg.

Hangsúly:

• megrémült emberiséggel való sorsközösség vállalása 

• humánus értékek megőrzése és átmentése egy jobb kor számára

A háborús versek szükségszerűen összekapcsolódnak a magyarság-versekkel, és bár Adyt a háború világméretűvé válása is rettentette, e versekben mindig megszólalnak a magyarságot féltő, a magyarságért aggódó sorok is.
Személyes tragédiát pedig azért jelentett a háború a költő számára, mert eszméit pusztította el. 

Ady utolsó pályaszakaszában is központi kérdés a nemzet jövője. A rá jellemző utóromantikus vátesz szerep utolsó kötetében az értékőrző-vigyázó szerepévé válik (pl.: Mag hó alatt, Intés az őrzőkhöz). Utolsó verse az Üdvözlet a győzőnek megrendítő egyszerűséggel kéri a vháború győzteseitől nemzetünknek a könyörületet: „ne tiporjatok rajta nagyon” – nem így történt.