Az iszlám kialakulásának feltételei:
Földrajzi tér: Arab-félsziget
- korlátozott eltartóképességű terület
- sivatagok: tevés nomád beduinok;
- partvidéki városok (tömjénút mentén): kereskedők, kézművesek.
Válságjelenségek a VI. században:
- túlnépesedés: a terület eltartóképességét meghaladó módon növekedett a népesség, amely elvándorolni sem nagyon tudott, mert a Szaszanida Birodalom és Bizánc lezárta a kivándorlási útvonalakat;
- a városokban gyorsan növekedett a vagyoni különbség, kiéleződött a gazdag-szegény ellentét.
Az iszlám segítséget nyújtott e válságjelenségek mérséklésében:
- megteremtette a hódítások ideológiáját (a hit védelme), azaz a félszigetről való kitörés kereteit (túlnépesedés levezetése);
- új, vagyoni különbségeket nem ismerő közösség megteremtését hirdette (társadalmi különbségek mérséklése).
Mohamed élete:
Mohamed (kb. 570-632)
- Mekkában született a várost vezető Kurais törzs egyik elszegényedett nemzetségében.
- Korán árvaságra jutott, tevehajcsár, karavánvezető lett, majd házassága révén gazdag karavántulajdonos.
- 40 éves korában látomásai támadtak, ennek hatására kezdett Mekkában prédikálni olyan törzsi alapon nyugvó vallási közösségről, amelyben nincsen helye (vagyoni) megkülönböztetésnek.
- 622-ben a mekkai előkelők tanait elutasítva Mohamedet elűzték a városból. Mohamed Jathribba (később Medina=a Próféta városa) költözött (ez volt a Hidzsra, amely a mohamedán időszámítás kezdete lett).
- 630-ban, miután katonák élén visszatért Mekkába, megegyezett a mekkai vezetőkkel: megígérte, hogy fenntartja a Kába kövének tiszteletét, és ezzel továbbra is biztosítja a város kultikus központ jellegét.
- 632-ben meghalt. 2 fia és 4 lánya közül már csak lányai éltek ekkor. Mohamedet Medinában temették el.
Az iszlám tanításai:
Az iszlám arab szó, jelentése: engedelmesség, odaadás, belenyugvás Allah akaratába.
Az iszlám a zsidó, a keleti keresztény, a perzsa vallásokból és pogány kultuszokból jött létre. Tanításaiban:
- Ádám és Éva az első emberpár;
- Az arabok ősapja Ábrahám próféta egyik fia, Iszmael;
- Mózes és Jézus is próféta, Mohamed elődei stb.
Az iszlám vallásnak 3 fő dogmája van:
- A vallás középpontjában az egy isten, Allah áll (monoteizmus);
- Allah kinyilatkoztatása a Korán(=tanítás): ez 114 szúrából (=fejezet) áll;
- utolsó ítélet tana: Allah döntése nyomán a bűnösök a pokolba, az igazhívők a mennyországba kerülnek.
A „hit 5 oszlopa”:
- hit az egyetlen istenben, Allahban és az ő prófétájában, Mohamedben;
- napi öt ima Mekka felé fordulva;
- Ramadán havi böjt (holdév 9. hónapja) – ekkor napkeltétől napnyugtáig tilos az evés-ivás;
- alamizsnálkodás a szegényeknek (zakat: a szegény hívők megsegítésére a termés egy tizedét, 5 teve után 1 juhot be kellett szolgáltatni);
- mekkai zarándoklat az életben legalább egyszer.
Életrendi és egyéb szabályok, kötelességek:
- sertéshús evésének tilalma;
- bor és részegítő italok fogyasztásának tilalma;
- az iszlám hit védelme, később az iszlám területek kiterjesztése (dzsihád=szent háború).
Szertartáshelyek: kisebb imaház a mecset, nagyobb a dzsámi. A híveket imára a külön épített toronyból (minaret) a müezin éneke hívja.
Az iszlám irányzatai:
Mohamednek nem volt törvényes örököse, utódai a kalifák (=helyettesek). Az első négy kalifa Mohamed családjából származott. A negyedik kalifát, Alit, aki Mohamed vérszerinti leszármazottja (unokaöccse) volt, letaszították a trónról. Így került hatalomra az Omajjád család (661). Ekkor szakadt részekre, irányzatokra az iszlám:
- Szunniták:
- az iszlám legnépesebb irányzata;
- elnevezés: az Omajjád kalifák alatt összeállították a Mohamed életéről és tanításairól szóló hagyományokat, a szunnát, amit a Koránnal egyenértékűnek ismertek el.
- Síiták („Ali pártját követők”):
- nem ismerték el az Omajjádok uralmát és az ő idejükben összeállított szunnát;
- törvényes vezetőjüknek Ali leszármazottait (imám) tartották;
- attól függően, hogy hány imámot ismertek el, kialakult az ötösök, a tizenkettesek (1572 óta ez Perzsia, ma Irán államvallása) és hetesek (izmaeliták) szektája.
- (K)haridzsiták („kilépők”);
- a szunnita-síita vitában nem álltak egyik fél mellé sem;
- szerintük az iszlám világ vezetőjét, a kalifát a hívők közösségének kell megválasztania.
Vezető tisztségek:
Az arab birodalomban az állam vezetője a kalifa.
A tartományok urai az emírek.
A hódítás szakaszai:
Az első kalifák
- Abu Bekr (632-634) és „korbácsos” Omár (634-644) alatt:
- Szíria elfoglalása (Damaszkuszt 635-ben);
- Palesztina elfoglalása (Jeruzsálemet 638-ban);
- Perzsia meghódítása (636-642);
- Mezopotámia meghódítása (635-641);
- Egyiptom elfoglalása (639-642).
- Az arab hódítók kezdetben elkülönülve telepedtek le, nem kényszerítették a meghódítottakra az iszlám vallást, de adóztatták őket (haradzs).
Az Omajjádok kora (661-750)
- A birodalom székhelye Damaszkusz lett (Damaszkuszi Kalifátus).
- Hódítások:
- Bizáncot háromszor is sikertelenül ostromolták, utoljára 717-ben.
- Közép-Ázsiát és az Indus-völgyét elfoglalták, azonban 751-ben a Talasz folyónál a kínai seregek megállították őket.
- Elfoglalták Észak-Afrikát is, ahonnan a Gibraltári-szoroson átkelve Európába (Tarik vezér, 711-ben) felügyeletük alá vonták Hispánia nagy részét. Innen indultak Gallia területére, ahol 732-ben Poitiers-nál Martell Károly állította meg előretörésüket.
- Abbaszida vagy Bagdadi Kalifátus (750-1258)
- Véres Abbasz legyőzte az utolsó Omajjád uralkodót és megalapította a Bagdad székhelyű új kalifátust.
- Az Omajjád család kiírtását egyetlen herceg, Abd ar Rahman élte túl úgy, hogy Hispániába menekült, ahol megalapította és Bagdadtól függetlenítette a Cordobai Omajjád Emirátust (929-től teljesen önállósult és kalifátus lett).
- A Bagdadi Kalifátus virágkora: az Ezeregyéjszaka meséiből is ismert Harún ar-Rashid uralkodása (786-809) volt.
- Később gyors hanyatlás következett be:
- a peremterületek függetlenedtek;
- a bagdadi kalifa hatalma csökkent, a birodalom bomlásnak indult;
- 1258-ban a mongolok döntötték meg a Kalifátust.