A magyar főerők döntő, bekerítő hadműveletet indítottak Windischgrätz ellen. Görgey Hatvan felé tört, s a csatát megnyerve el tudta hitetni a császári hadvezetéssel, hogy a főerők törnek Pest felé. Eközben a honvédség főerői délről átkarolták a hadsereget. Damjanich, Klapka és a többi fiatal tábornok Tápióbicskénél (április 4.), majd Isaszegnél (április 6.) ismételten vereséget mért a császáriakra. Az új magyar hadterv értelmében most Pest környékén állomásozó császári főerőket kívánták bekeríteni. A magyar hadak Vácnál (április 10.), majd Nagysallónál (április 19.) ismét győzelmet arattak. A győzelmek növelték a magyar sereg önbizalmát, de a császári haderő megsemmisítése nem sikerült.
A tavaszi hadjárat következtében az ország jelentős része felszabadult. Magyarország pedig bebizonyította, hogy képes legyőzni Európa egyik nagyhatalmát. Felmerült az osztrák hadak további üldözése, de a közvélemény a budai vár felszabadítását várta a hadseregtől. A hadjárat belpolitikai következménye, hogy 1849. április 14-én Kossuth kimondja a Habsburg-ház trónfosztását a debreceni nagytemplomban. Ez külpolitikailag szerencsétlen lépés volt, mert az európai nagyhatalmak érdeke volt a Habsburg Birodalom fenntartása az európai status quo érdekében.
1849. május 21-én Buda vára magyar kézbe került. Ferenc József segítséget kért I. Miklós orosz cártól. A cár 200 ezres hadsereget küldött Magyarországra. A magyarok rövid időn belül többszörös túlerővel nézhetnek szembe.