A 18. században jelentős zsidó bevándorlás történt Galíciából és Morvaországból. II. József megpróbálta őket asszimilálni, ezért előírta, hogy német neveket vegyenek fel. A magyar nemesség szerint csak egyetlen politikai nemzet lehet, a magyar, ezért az Áprilisi törvényekből kimaradt a zsidóság emancipációja (egyenjogúsítása).
Az 1848/49-es szabadságharcban való részvétel miatt 1849-ben elfogadták a zsidó emancipációs törvényt. Politikai és polgári egyenjogúságukat 1867-ben mondják ki.
Az 1870-es évektől Magyarországon megjelent a politikai antiszemitizmus, ennek egyik epizódja a Tiszaeszlári-per. A korszak liberális elitje fellép az antiszemitizmus ellen, a vádlottat Deák Ferenc és Eötvös József védte. Ekkor jön létre az Országos Antiszemita Párt.
A világháború utáni évek és a Trianoni béke fokozta az antiszemita hangulatot. Gömbös kormányzása idején erősödik a politikai antiszemitizmus.
A zsidóságot merőben hátrányosan érintő döntések és törvények: 1920-ban a Numerus Clausus, 1938-ban az I. Zsidótörvény, 1939-ben a II. Zsidótörvény, 1941-ben a III. Zsidótörvény. Következmények: az emancipáció és az asszimiláció eredményeit felszámolták.