Irodalom érettségi

Csokonai Vitéz Mihály szerelmi költészete

Élete

    • Debrecenben született 1773. november 17-én
    • Apja Csokonai József borbély-sebész (gazdag, de korán meghall költözés)
    • Anyja Diószegi Sára, szűcsmester lánya
    • 1780-tól a debreceni Református Kollégium tanulója.
    • 1795 decemberétől 1796 júliusáig Sárospatakon jogot tanul.
    • Pozsonyi országgyűlésen kereset, mecénást  november-decemberben kiadja Diétai Magyar Múzsa című vers-újság füzeteit.
    • 1797 nyarán Komáromban beleszeret Vajda Juliannába (verseiben Lilla) A leányt szülei Lévai István dunaalmási kereskedőhöz adják.
    • 1802. július 11-i tűzvészben elpusztul a Darabos utcai házuk. (Szülői ház)
    • 1804 áprilisában súlyos tüdőgyulladást kap (temetés) 1805. január 28-án tüdőbajban meghal Debrecenben
    • Csokonai Vitéz Mihály a magyar líratörténet egyik legnagyobb alakja, a magyar felvilágosodás korának legjelentősebb költője

Rokokó

  • A barokkhoz illeszkedő stílusirányzat.
  • 1715 körül alakul ki Franciaországban
  • Erős pl. Lengyelországban is, Európa némely részein viszont kevésbé terjed el. Megjelenik az arisztokrata, a nagypolgári, az egyházi és a népi művészetben is.
  • A rokokó a földi élet örömeit tükrözi, az egyéni boldogság érzetét fejezi ki — vagy az ezek utáni vágyakozást.
  • Világlátása lehet szkeptikus, cinikus, ironikus vagy derűs, de lehet mélyen vallásos is (ld.: rokokó templomok)
  • a szerelemről szólnak,
  • A rokokó stílusa erősen dekoratív. Elemei: finomkodó erotika, egzotikum, báj, kecsesség, játék, tréfa, kicsinyítés, intimitás, könnyedség és mesterkéltség.
  • Nyelvi eszközei: a bravúros zeneiség, a hangszimbolika, a hangutánzás és hangfestés, az alliteráció, a becézés, a gyakorító igeképzők, a rövid, tagolt mondatok, az alakzatok közül a felsorolás és az ellentét, a szóismétlés, a megszólítás, a szóképek közül a metafora, a melankolikus hangnem és a mitológia.
  • A rokokó művészet legjellegzetesebb alkotásai az építészetben születnek.

  • A rokokó jellegzetes irodalmi műfajai a kis terjedelmű írások (a prózában a naplófeljegyzés és a levél), a rövid lírai versek (a dal és az idill), a szellemes művek — valamennyien formai virtuozitással. A legdivatosabb az anakreóni vers (meghatározott formájú idillikus dal a bor, a költészet, a természet és a szerelem öröméről). A rokokó megjelenik terjedelmesebb műfajokban is, így a komikus eposzban és a pásztorjátékban is.

 

Munkássága

  • Versei elsősorban nem a szerelem tárgyáról szólnak, hanem önmagáról: hogyan éli meg ő maga az érzést.
  • Anakreóni dalok: Anakreón (görög költő), fő témája az élet apró örömeinek dicsérete, a szerelemből, az asszonyi szépségből, a bor mértékletes élvezetéséből fakadó boldogot hirdeti.
  • Tartózkodó kérelem.
  • Varga Juliának írja Lilla (Lilla ciklus)
  • Nem neki írja, hanem egy korábbi szerelmének (a 60 versből álló ciklus darabjai közül ugyanis alig egy tucatnyi íródott valóban Vajda Juliannához)
  • 1803-ban jelent meg, de már sokkal korábban elkészült
  • Eredeti címe: Egy tulipánhoz
  • A vers annyira zenei, hogy annak idején énekelték is. Épp ez a megejtő nyelvi dallam, ez a friss zeneiség adja fő mondanivalóját, lényegét. Az egész költemény csupa vidámság, játékosság, táncos jókedv.
  • Műfaja: Dal
  • Verselésű: szimultán verselés (időm.+ magyaros ütemh.)
  • Rím: keresztrím
  • Cím: témamegjelölő (tartózkodást ígér)
  • Csokonai versei ritkán sorolhatók be egyetlen stílusirányzat alá: általában stíluskeveredés jellemzi őket, tehát többféle irányzat jellemzőire is ráismerhetünk. Három különböző stílusirányzat ötvöződik: a rokokó, a klasszicizmus és a népdal.
  • A rokokó a szépség s a boldogág világát jelentette a költő számára: segítette a felülemelkedést a hétköznapi élet gondjain, az átlépést egy magasabb szférába
  • Rokokó jellegzetesség a vers derűs hangvétele és az emberi gondolatok, érzések megszólaltatása (pl. szerelemvágy), valamint az érzékszervek, érzetek fontossága
  • Klasszicista jellegzetesség a szigorú szerkesztés és a formai tökéletteség.
  • Témája népdal téma a szerelem és a szóhasználata is népdalok szókincsét idézi (tűz, tulipán)
  • Szerkezete
  • Egy vidám hétköznapi helyzetet mutat be, röviden, egyszerűen, filozofálgatás nélkül: arról szól, hogy a lírai én szerelmes és boldog is egyszerre – ami oly ritka az emberi életben.
  • A költemény három strófából áll, zárt szerkezetű, klasszikus, kiegyensúlyozott forma jellemzi.
    • Az első versszak a költőről szól, az ő lelkiállapota, érzelmei fejeződnek ki benne, a tűz metaforával indít
    • Csokonai kibontja, továbbfejleszti metaforáját: ha a szerelem tűz és sebet ejt az emberen, akkor ezt a sebet csak egyvalamivel lehet gyógyítani: viszontszerelemmel.

Vagyis csak a szeretett nő – a kis tulipánnak becézett lány – enyhítheti a lírai én fájdalmát.

    • Finoman jelzi Csokonai, hogy a lány is vágyakozik: fényes a szeme, nedves („harmatos”) az ajka.
    • A szerelemben való önfeledt elmélyülés lehetne az, ami elűzi a költő minden gondját. Az ajak említése már előrevetíti a csók-motívumot, amely a versnek alapmotívuma.
    • Így az utolsó versszakban már hevesen (legkevésbé sem visszafogottan vagy „tartózkodóan”, ahogy a címben van) kéri kedvesétől, hogy mondjon igent a szerelemre
    • Cím <—–> tartalom: a költő türelmetlenül várja a viszonzást
    • A tűz-metafora, mint láthatjuk, tulajdonképpen végigvonul a versen A tüzet a költemény több képben is megidézi: nemcsak a versindító „megemésztő tűz” képben jelenik meg, de a költő lüktető sebe is tűzként éget
  • A boldogság (1797)
  • A költeményt a Lilla-szerelem valóságos élménye ihlette, DE A verset az Anakreóni dalok című versciklusába sorolta be.
  • A vers közvetve elárulja, hogy a költő, bár boldogságról ír, nem volt tökéletesen boldog a költemény írásának idején
  • A költő a boldogság költője akar lenni.
  • Műfaja: Dal
  • Verselése: időmértékes
  • Szerkezet
    • Két szerkezeti egységre osztódik az első, második vsz. és a harmadik vsz.
    • 1-2 vsz.: helyzetleírás: a lírai én boldogan tölti az idejét a szerelmével.

Idő- és helyhatározót használ, a helyzethat. arra utal, hogy ott boldog

    • 3 vsz.: Az utolsó három sor a másik nagy egység, amely nagyon elválasztódik a vers többi részétől.

Ez a záró három sor egyfajta összefoglalása az eddigieknek, és egy költő kérdést fogalmaz meg

    • Első egység E/3-ban és jelen időben van a második egység meg E/1-ben és múlt időben van
    • A lírai énnek a két egységben eltérő a versbeli külvilághoz való viszonya.

Az első részben ez a viszony passzív a lírai én csak elfogadja a boldog pillanat ajándékát

Második egységben: meg akarja mutatni, hogy ez a boldogság tőle is függ Így a második egységben a lírai én már aktív résztvevője a boldogság megteremtésének

  • Reményhez
  • Ez a vers a Vajda Juliannához fűződő szerelem utolsó termése, és egyben a Lilla- kötet záró alkotása.
  • Nem tudjuk biztosan mikor írta meg, csak a kiadás éve biztos (1803)
  • A szerelmi történetnek ez a költemény a lezárása, a búcsú, mely az elszakadást fejezi ki mindattól, ami a költőt boldoggá tette, ami élete értelmét adta: jókedvtől, szerelmektől, sőt, a költészettől is. Valójában azonban nem magától a költészettől vett búcsút, hiszen azután is írt verset, csupán a rokokó kecses-játékos világa és örömérzése halt ki költészetéből
  • A vers megszólítottja a nagy kezdőbetűvel írt Remény, amely így megszemélyesített fogalommá válik. fájdalmas monológ
  • A költemény persze nem csupán a lírai én veszteségéről szól, hanem az emberi életről általában: azt fejezi ki, hogy minden boldogságot csalódás követ az életben.
  • Rím: keresztrím
  • A vers szerkezete átgondolt, logikus és kiszámított: az 1. és a 4. versszak tartalmilag, érzelmileg párhuzamba állítható (a remény kételyt ébreszt a költőben). A közéjük ékelt 2. és 3. versszak viszont hangulatilag, képileg, irányultságában éles ellentétben áll egymással (2. versszak a tömény gazdagságot,épülést, kiteljesedést árasztja, a 3. strófa ezzel szemben a megfogyatkozást, leépülést, pusztulást, értékvesztést és fájdalmat fejezi ki).
  • Időszerkezet szempontjából előbb a jelenből (1. vsz.) a régmúltba (2. vsz.) lépünk, aztán a közelmúltba (3. vsz.), végül vissza a jelenbe (4. vsz.). Keretes szerkezet az első versszakban és az utolsóban is megszólítja a Reményt
  • Gazdag rokokó képekben, de itt-ott a népiesség jegyei is megmutatkoznak (egy-egy diákos nyelvi jelenség, szókapcsolat formájában). Elsősorban azonban klasszicista stílusú: ezt abból is láthatjuk, hogy a megszemélyesített Remény allegorikus alakként, és szigorú a szerkesztés
  • Téma: remény feladása Egyetlen konkrét veszteséget említ meg, s ez Lilla elvesztése
  • Műfaja: Elégia
  • Szerkezete
  • Az első versszak nemcsak megszólítja, hanem úgymond definiálja is a Reményt, bemutatja, hogy milyen.
  • Mindjárt a vers elején egy ellentéttel találkozunk: az „égi” tünemény „földiekkel” játszik: vagyis szembeállítja a költő a két irányt, az égit és a földit. A Remény olyan könnyen elillanó égi tünemény, amely az emberi világon túlmutató lénynek, istenségnek látszik, de valójában nem az. Őhozzá fordul Csokonai, szinte fohászkodik hozzá, mintha istenség lenne
  • Valójában azonban a Remény nem istenség, hanem a boldogtalan ember teremtménye, amely játszik az emberrel: csalfa, mert olyasmit ígér, ami végül nem teljesül, és vak, mert kiszámíthatatlan
  • A Remény tehát egy megszemélyesített lelkiállapot (Reménynek hatalma van az emberek felett)
  • A Remény tehát kettős természetű: egyrészt biztat, kecsegtet, másrészt elhagy, megcsal.
  • Ezért a csalódott és kiábrándult lírai én két felkiáltásszerű kérdő mondatban ingerülten utasítja vissza a Remény újabb és újabb próbálkozásait, hogy bevegye magát a lelkébe. Hiszen tudja, hogy a remény csalóka dolog, s már annyira kétségbe van esve, hogy reménykedni sem akar (hogy többet ne kelljen csalódnia).
  • A második versszaktól kezdve a lélek örömeit és fájdalmait, a költő lelkivilágának változásait természeti képek közvetítik.
  • Természeti képek (rokokó elemek)
  • Mindent tavaszi pompájában és virágzásban látunk (boldogság) Akkoriban csupa ígéret volt az élete: bízott benne, hogy költői tervei megvalósulnak, szerelme beteljesül.
  • Lilla szerelmének elnyerésével jut el a vers a hangulati tetőpontra.
  • 3 versszak: A kert pusztulása, amely télen bekövetkezik, párhuzamba van állítva az álmaitól, reményeitől megfosztott lélek sivárságával
  • Nem csupán a szerelmi csalódás fájdalma szólal meg ezekben a sorokban, hanem az összes többi meghiúsult remény és terv is. De szerelem kárpótolta volna összes kudarcáért, a ki nem adott versekért, a művészi vágyak összeomlásáért:
  • A 2. versszak jelenti a csúcsot, a tömény gazdagságot, melynek a 3. versszak tökéletes ellentéte: a fájdalom, hervadás, lehajlás, megfogyatkozás hangja szólal meg benne
  • A 4 versszakban újra megszólítja a Reményt
  • Elkeseredése halálvágyba csap át Itt, az utolsó strófában már nem külső veszteségekről, hanem belső folyamatokról olvasunk. Úgy érzi, ennyi veszteség után az élete értelmetlenné vált.
  • Ezután búcsút vesz mindattól, ami az életét széppé és emberivé tette, ami értelmet adott neki. A „Lillák” szó pedig már nemcsak Lillát jelenti, hanem minden leányt, minden szerelme
  • A tihanyi Ekhóhoz
  • A vers akkor keletkezett, amikor Csokonai élete zátonyra futott: Lilla nem lehet övé és a barátai elfordultak tőle, költői próbálkozásai sikertelenségre voltak ítélve.
  • A vers legelső változata 1796-ból vagy 1798-ból való (a pontos év egyelőre vita tárgya), s A füredi parton címet viseli. Majd átdolgozta, s már átdolgozott formájában, új címmel került be a költemény a Lilla-dalok közé 1803-ban.
  • A címben olvasható Ekhó egy megszemélyesített fogalom: egyrészt a visszhangról van szó (a kis betűvel írt ekhó jelentése visszhang), másrészt egy mitológiai alakról, Ekhóról.
  • Csokonai – a klasszicizmus hagyományait követve – a visszhangot, mint nimfát, segítő istennőt szólítja meg, mindjárt az első sorban egy felkiáltással, amely nem felszólítás, hanem szenvedélyes könyörgés az istennőhöz.
  • Csokonainál a visszhang, mint természeti jelenség, nagyon realisztikusan mutatkozik meg: szerepe az, hogy egyetértsen a költővel, megerősítse a gondolatmenetét
  • Verselése: időmértékes
  • Műfaja: elégia (szentimentális életérzés)
  • Téma: magányosság érzése
  • Rím: az első négy sor keresztrím a második négy sor párosrím
  • Maga a vers nem más, mint egy monológ, amit a lírai én a füredi partról intéz a megszemélyesített tihanyi visszhanghoz. Emellett a lírai én boldogtalansága.
  • A mű alapszerkezetét a világban való csalódottság, a költő és a világ közti ellentét határozza meg.
  • Szerkezete
    • Tartalmilag három részre tagolódik
    • 1 rész az első versszak.
      • Csokonai magasztos megszólítással nyitja a verset: a tihanyi Ekhó, Tihany megriadt leánya, az istennő a megszólítottja. A kezdősor érzékelhető zaklatottságát, nyugtalanságát az „Óh” indulatszó fokozza.
      • A legelső versszak kulcsfogalma az „elpusztult remény”, amely a szerencsétlen sorsú költő magányát okozta
      • Ellentétet találhatunk például ebben a strófában is: az öröm és a bánat ellentétét. A költő (Tihany) összehasonlítja magát a Balatonfüreden vigadó emberekkel, akik hozzá képest boldogan és gondtalanul élnek
      • A költő Tihanyt és Füredet is szembeállítja egymással: a tihanyi és a füredi part egymással szemben fekszik. Balatonfüred szép, minden jóval megáldott hely (a nagyvilági élet, a társaság, a költőt kiközösítő társadalom jelképe), ehhez képest Tihany zord, vad, elhagyatott, teli van durva bércekkel és sziklákkal.
    • A második rész
      • A 2-6. strófa, mely a költő fájdalmának, magányának okait beszéli el.
      • A következő strófában az erdők, bércek zordonnak, durvának minősítésével az embereket minősíti Még az élettelen, közönyös hegyek és szirtek is együttérzőbbek, mint a lelketlen, érzéketlen emberek
      • Kettős üldözöttségnek esik áldozatul Csokonai: nemcsak ellenségei bántják, hanem barátai is Barátaiban csalódnia kellett, mert ellene fordultak, ellenségeit támogatják, Mégsem tapasztalunk indulatot Csokonai részéről: nincs meg benne az ellentámadás szándéka, nem akar visszavágni, bosszút állni
      • Látnunk kell, hogy a szerelmi csalódás nem elsődleges oka Csokonai bánatának, hanem csak az utolsó csepp a pohárban. De Lilla jelentette az utolsó lehetőséget a költőnek a boldogságra. Tehát, bár a versben megjelenik Lilla, nem ő a panaszáradat kiváltója. Sőt, a költőnek egy rossz szava nincs rá
      • Az első hat versszak tehát a támadó, csúfolódó, szívtelen világot és a fájdalom terhe alatt roskadozó, elhagyatott, bánatát panaszoló-síró költőt állítja ellentétbe. Ez a vershelyzet tipikusan szentimentális stílusú.
      • Ezután váltás jön a versben: új emberi tartalmak kerülnek felszínre, a hangsúly eltolódik a csalódásról a lírai én saját értékeire, öntudatára, büszkeségére.
    • A harmadik rész
      • A 7-10. strófa, amely a büszkén visszavonuló bölcs, a remeteségben megnyugvást kereső költő képével zár, aki bizakodik, hogy talán az utókortól megkapja a remélt elismerést.
      • A költő már nem a nimfának panaszkodik, hanem a magányba próbál menekülni
      • Méghozzá ezt „megvetett virtussal” teszi: ez a jelzős szerkezet (oximoron) önmagában is ellentétet hordoz; a virtus (erény) a költő öntudatát fejezi ki, a megvetettség kilátástalan helyzetére utal, az őt lenéző világra.
      • Költői öntudatra, emberi méltóságának megőrzésére vall, hogy a fiatal Csokonai az öreg Rousseau mellé emeli magát, őhozzá hasonlítja magát, minthogy érzi a rokonságot kettejük sorsa között. (Rousseau önként száműzetésbe vonaul, így akar Csokonai is tenni)
      • Ezután pedig programszerűen kimondja, hogy „ember és polgár” akar lenni.
      • A „polgár” a francia forradalom és a jakobinus mozgalom szellemében a jogait számon tartó, szuverén, közéleti embert jelenti, aki tesz a jó ügyért; az „ember” pedig olyan személy, aki sokoldalúan képzett, művelt, mohón tanul és mind a közéletben, mind magánéletében megvívja harcait. De milyen irónia van abban, hogy a költő az emberektől távol, magányosan akar ember lenni, s a társadalomból kivonulva akarja megvalósítani a köz hasznáért munkálkodó polgári létet!
      • A természetbe való visszavonulás megtisztítja a társadalom szennyétől, megnemesíti.
      • „Távol itt , egy más világban”: nem derül ki, hogy mitől vagy kitől távol, de nem is kell leírnia, hiszen tudjuk anélkül is: az őt elhagyó, kicsúfoló, hűtlen világtól. (Eredetileg a „más világ” nagybetűvel, egybeírva szerepelt: „Másvilágba” – amely már a túlvilágot is előlegezte volna.) Ebben a másik világban, ahol soha nem ismert, „szent” magányban lehet része a költőnek, a természet és az értelem zavartalanul élesztgeti, feltölti a lelkét.
      • Az emberi kiteljesedést csak egy embereken kívüli világban lehet elérni: keserű kritikája ez a korabeli társadalomnak és a költő iránt ellenséges emberi világnak. ( A magány az igazak menedéke)
      • A megbántott költő már nem reméli, hogy „rejtek érdemeit” valaha a kortársai felfedezik. Magányban kíván élni s meghalni, s az utókortól, a boldogabb jövőtől várja azt, hogy elismerje őt

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük