A német területek gazdasága a XIX. Század végén a II. ipari forradalom hatására robbanásszerűen fejlődött, köszönhetően részben Sziléziba és Ruhr vidékre beáramló angol tőkének. Ez robbanásszerű fejlődést eredményezett, különösen a nehéziparban.
Politikailag semmilyen egységet nem mutattak. A vezető szerep Poroszországé volt, aki már ki vette a részét a nagyhatalmi konfliktusok javából. A társadalmát pedig áthatott a német nemzet tudata, és a kialakulóban lévő tőkések érdeke is az egységes nemzet egy egységes piaccal.
A német területekkel szembeni legnagyobb kérdés a század elején az volt, hogy ki egyesítse a területet, az egykori Német-Római Birodalmat. A Habsburg Birodalom vagy Poroszország. Aztán a forradalmi hullám eldönteni látszott a kérdést a Poroszok javára, noha még az osztrákok is vállalhatták a szerepet. A poroszok képviselték a kis német egységet Ausztria nélkül. A porozok az idők folyamán szomszédjuk fölé nőttek, és Hohenzollernek köszönhetően eredményesen léphettek föl dinasztikusan. Az osztrákok vezette Németország lett volna a nagy német egység,de még mindig fent állt a kérdés: A nemzetiségekkel vagy nélkülük? Ebben a rendszerben a tagállamoknak lett volna némi önállóságuk.
A porosz kormány vezetője 1862-ben Bismarck lett, aki a hadseregben látta az új német egység létrehozásának esélyét. Ennek érdekében hadseregreformot vezetett be a liberális kormány megkerülésével. Ennek alapja az általános hadkötelezettség volt, mely a felnőtt korban kötelezővé tette a hadkötelezettséget, így biztosította a nagy létszámú, képzett sereget. A technikai apparátust is fejlesztették a hadseregen belül, így pl.: a csapatokat hátul töltős puskával látták el, Otto Von Maltcke segítségével. Otto Von Bismarck kiváló diplomáciai érzékekkel rendelkezett. Anglia látva az osztrák gyengeséget, támogatta az új állam létre jöttét. Ausztria nem biztosított megfelelő egyensúlyt Oroszországgal szemben. Az oroszok sem ellenezték a porosz tevékenységet, mivel a poroszok engedélyezték orosz csapatok manőverezését Poroszország területén, a lengyel megtorlás idején. Az egység ellenzői most is Bécs és Párizs voltak. Bismarck tudta hogy egyszerre túl nagy falat lenne a két állam.
Először a Habsburg Birodalom jött. A franciákat sikerült félrevezetni, hogy nem akarják az összes területet egyesíteni, és hogy a Rajna menti területekből ők is kapnak. Ezután az osztrákokat egyetlen nagy csatában Königratznél vereséget szenvedtek 1866-ban. Az osztrákokat nem büntették meg, csupán azt az ígéretet kellett adnia Ferenc Józsefnek, hogy nem akadályozza az egység létrejöttét. A háború után Poroszországhoz csatolták az észak német területeket. Létrejött az Észak-német Szövetség. Az egyesítésre törekvő poroszok egyre feszültebb viszonyba kerültek Párizzsal. 1870-ben Sedannal a poroszok megint nyertek a franciák ellen.
I. Vilmos császár a Versailles-i palota tükörtermébe 1871. január 18.-án kikiáltotta a Német császárságot. Ez a vereség III. Napóleon vesztét is okozta, így egy új Francia Köztársaság jött létre. Az új Köztársaság törekedett a békére a Német Császársággal, de ez munkás felkelésekhez vezetett márciusban. A Kommünt a fogságból kiszabadult francia hadsereg verte le májusban. A franciák elismerték az új német államot, hatalmas hadisarcot fizettek, és át kellett adniuk Elszászt és Lotaringiát. Ebből fakadt az a mély gyűlölet a franciák részéről, és azaz az ellentét, mely majd az I. Világháborúhoz, és a II. Világháborúhoz vezetett.
Egy 40000000 lakosú állam jött létre, mely Olaszországgal ellentétben, már komoly fajsúllyal rendelkezett. Ipara és gazdasága hamar túlszárnyalta az európai hatalmakét, és csak az USA előzte meg. A kormány a császárnak volt felelős, így igen nagy befolyása volt a hatalomba. Ez az új állam nagyobb bürokratikus apparátussal rendelkezett, mint a rendi államokban. Az élet minden területébe bele szólt, így biztosítva a demokratikus kereteit a polgári államnak és a gazdaság fejlődését. Ennyi hivatalnok foglalkoztatása sok pénzt igényelt, így emelkedett az adó elvonás. Tömeges állami oktatást dolgoztak ki, mely kielégítette az állam és az ipar képzett munkaerő igényét. Felszámolták az analfabétizmust. Anyakönyvet vezettek, és átvettek számos korábbi egyházi feladatot. Modern egészségügyet hoztak létre, melyet csak az állam biztosíthatott. A társadalmi és állami feszültségek elkerülése miatt szabályozták a munkáltató és munkavállaló viszonyt. Bevezették a balesetbiztosítást 1886, és a nyugdijjat 1889.