A légnyomás a légkör tömegének a nehézségi erő hatására a felszín területegységére gyakorolt nyomása. Mértékegysége a hektopaszkál. Az azonos légnyomású helyeket összekötő görbe az izobár. A légnyomás értéke folyamatosan változik.
A tengerszint feletti magasság növekedésével a légnyomás csökken, mert felfelé haladva csökken a fölöttünk elhelyezkedő légréteg vastagsága és a levegő sűrűsége. Szabad légtérben a hőmérséklet és a légnyomás fordított arányban áll egymással. A felmelegedő levegő kitágul, egységnyi térfogatban kevesebb levegőrészecske lesz, így az adott térség légnyomása csökken.
Az azonos szinten kialakult légnyomáskülönbség kiegyenlítésére a levegőrészecskék mozogni kezdenek. A szél a Föld felszínével párhuzamos légmozgás.
A szél a magas légnyomású területek irányából az alacsony légnyomású területek felé fúj. Azonban a Föld forgásából származó Coriolis-erő miatt a levegő ettől az iránytól az északi féltekén jobbra, a déli féltekén balra tér ki.
Az eltérő légnyomású övek közötti, a troposzféra egészét átfogó légmozgások rendszere az általános légkörzés. Három szélrendszerből áll: passzátszelek, nyugatias szelek, sarki szelek.
A szelek irányát a légnyomáskülönbség, a Föld forgásának eltérítő hatása és a súrlódási erő alakítja ki.
A sarkvidékekről kiáramló levegő alkotja a sarki szeleket. A nyugatias szelek úgy keletkeznek, hogy a futóáramlások nagy sebességük miatt magukkal ragadják az alacsonyabban elhelyezkedő légtömegeket is. A passzátszelek a 30° szélességi kör tájékáról az Egyenlítő felé, szinte egész évben fújó szelek.
A monszun szélrendszer olyan szélrendszer, amelyet évszakonként ellentétes irányból fújó szelek alkotnak, és azok irányváltása legalább 120°-os. A forró (trópusi) övezeti monszun kialakulása a termikus egyenlítő vándorlásával függ össze.
A termikus egyenlítő a Föld mindenkori legmelegebb pontjait köti össze, a Nap látszólagos évi járását követve az északi félgömb nyarán északra, a déli félgömb nyarán délre tolódik. Ez a zóna állandóan alacsony légnyomású, ezért a passzátszelek ebbe az irányba fújnak.
A mérsékelt övezeti monszun a szélirány-változás a tenger és a szárazföld különböző fajhőjéből következik. Felmelegedésük és lehűlésük eltérő, ezért a fölöttük lévő légnyomás is eltérő lesz.
Jellemzően a nyári monszunszél szállít csapadékot, ha áthalad az óceán, tenger fölött és a szárazföldek fölé érve felemelkedik a párával telt levegő.
Légköri képződmények a mérsékelt övezeti ciklon és az anticiklon.
A mérsékelt övezeti ciklon koncentrikus izobárokkal határolt alacsony légnyomású képződmény. Hideg és meleg levegő találkozásakor, ill. nagy sebességgel áramló, örvénylő szélben jön létre. A levegő befelé áramlik, középen felszálló légáramlás alakul ki. Csapadékos időjárást hoz.
Az anticiklon koncentrikus izobárokkal határolt magas légnyomású képződmény. A ciklonok környezetében leszálló levegőben, illetve a hideg levegő felhalmozódásával jön létre. A levegő kifelé áramlik, középen leszálló légáramlás alakul ki. Derült, száraz időjárást okoz.
A mérsékelt övezeti ciklonokban a csapadékképződés az eltérő hőmérsékletű légtömegek találkozásához, a frontokhoz köthető. A frontok elnevezése az érkező légtömegek alapján történik.
Frontátvonuláskor a területen az időjárási elemeknek (hőmérséklet, nedvesség, légnyomás, szélsebesség) ugrásszerű térbeli és időbeli megváltozása észlelhető. A frontátvonulások jelentősen befolyásolhatják az emberek közérzetét.
Hidegfrontkor a hideg levegő benyomul a meleg levegő alá, és azt gyors felemelkedésre kényszeríti. Rövid ideig tartó záporesőt eredményez.
Melegfrontkor a gyorsabb mozgású meleg levegő a lassú mozgású hideg levegő fölé siklik. Több napon át tartó csendes esőzést okoz.
Ha a hidegfront utoléri a melegfrontot és a két front összekapcsolódik, okklúziós front keletkezik, mely mindkét front tulajdonságait hordozza.