Filozófia érettségi

Pozitivizmustól a tudományelméletig

9.1 Pozitivizmus


A 19. század első évtizedei az ipar felgyorsult fejlődését hozta. Eli Whitney feltalálta a tömegtermelést. A kémia, biológia, geológia ezekben az évtizedekben váltak a mai értelemben vett szaktudományokká. A metafizika hitelvesztéséhez hozzájárult annak kanti bírálata is, amit a pozitivisták általában elfogadtak. A vélemény, hogy a filozófia szerepe „pusztán” a szaktudományok eredményeinek az általánosítása, rendszerezése és a tudományos módszerek elemzése. A pozitivizmus az 1820-as években született meg elsősorban August Comte hatására, aki a pozitív szó négy jelentését vázolja fel. Pozitív az, ami:
valóságos az elképzelttel szemben
hasznos a haszontalannal szemben
bizonyosságra mutat rá a határozatlanság ellenében
pontosság


9.1.1 August Comte:
Comte csupán a jelenségek megismeréséről szól, a lényegiségek kutatását nem tartja fontosnak. Ezekkel nemcsak leírhatjuk a jelenségeket, hanem meg is jósolhatjuk a dolgok jövendőbeli alakulását: „… lássunk, hogy előrelássunk, tanulmányozzuk azt, ami van, hogy – a természettörvények változatlanságának állandó tétele alapján – belőle kikövetkeztessük azt, ami lesz”.

Három fontos fogalmat köszönhetünk Comte-nak:
1, pozitivizmus: a tények tudománya a metafizika helyett
2, szociológia: az emberi társadalom a természettudományok mintájára tények összefüggéseként vizsgálható. (empirikus társadalomtudomány)
3, altruizmus: „másokról való gondoskodás”, ezalatt azt érti, hogy az emberek élőlényként spontán érdekeltek abban, hogy szövetséget kössenek egymással és minden élővel a halott természet ellen, hogy ezáltal olyan sok életet csikarjanak ki, amennyit csak lehetséges.

Comte híres még arról, hogy a megismerést illetve az emberiség történetét három szakaszra (stádiumra) osztja:
1, Teológiai szakasz: A képzelőerő uralkodik a megfigyelt tények fölött, ez az összekapcsoló elem. Társadalmi szempontból ez egy katonai korszak, ahol a hódítás dominál.
2, Metafizikai szakasz: Átmeneti jellegű, elsődleges feladata a teológia lerombolásával egyengetni az utat a harmadik szakaszhoz. Társadalmi szempontból ez egy jogi korszak, ahol a hódítás mellett megjelenik az ipar.
3, Pozitív szakasz: Itt a megfigyelés válik uralkodóvá a képzelőerővel szemben. Társadalmi szempontból ebben a korszakban az ipari a meghatározó.

Comte gondolkodásában központi szerepet játszik a haladás eszméje. Comte ugyanolyan nagy hatással volt az angolszász pragmatizmusra és utilitarizmusra, mint a marxizmusra.
(Kortársa, Schopenhauer pesszimista rendszere sok szempontból ellentétes Comte rendszerével.)


9.1.2 John Stuart Mill:
Számára az alapvető tudomány a pszichológia.
Műve: A deduktív és induktív logika rendszere
Induktív logika: amikor az adott és szabályosan visszatérő eseménysorok tapasztalatának elemzéséből következtetünk általános törvényszerűségekre. Az induktív logikát tekinti az ún. deduktív tudományok alapjainak is.

Etikájában az utilitarizmus talaján áll: „Mivel pedig – a haszonelvű nézet szerint – ez az emberi cselekvés célja (legfájdalommentesebb, élvezetekben lehető leggazdagabb létezés), szükségképpen ez kell, hogy legyen az erkölcs mércéje is; ez a mérce tehát az emberi viselkedésnek azokkal a szabályaival és előírásaival határozható meg, amelyek betartása a lehető legnagyobb mértékben biztosítja a fent jellemzett létezést az emberiség számára; és nem csupán az emberiség, hanem – amennyiben a dolgok természete megengedi – az érző teremtmények összessége számára.”

Szabadságról című munkája is van, melyből egy liberális elvet így fogalmaznak meg gyakran: ‘Bárki bármit megtehet feltéve hogy nem árt másoknak.

Közgazdaságtan szempontjából is jelentős szerző. Műve: A nemzetgazdaságtan alapelemei és ezek némelyikének a társadalomfilozófiára való alkalmazása.
Nem szerette az örökös többre törekvést, nem hitte, hogy a törtetés, az egymás eltaposása, a könyöklés, ami uralkodik „a jelenlegi társadalomban, kívánatos sors az emberiség számára.”
„Csekély öröm szemlélni olyan világot, amelyben semmi sem marad a természet spontán aktivitása számára; ahol minden egyes földdarabot megművelnek… Minden felhasználhatatlan növényt vagy természetes rétet beszántanak, és kiirtanak minden olyan négylábút vagy madarat, amelyet emberi célokra nem tudnak domesztikálni. Ha a Földnek ilyen sokat el kell veszítenie bájából, én komolyan remélem, hogy az ember egy stacionárius állapottal jóval előbb beéri, hogy erre a szükség rákényszeríti.”


9.1.3 Herbert Spencer:
Spenceri filozófia központi fogalma – Darwin előtt, Lamarck-ra támaszkodva – az evolúció. Spencer szerint minden evolúciós folyamat három mozzanatból áll: (i) az integráció, vagyis az egyszerűtől a bonyolulthoz való átmenet, (ii) a differenciáció, vagyis a homogéntől a heterogén felé való haladás, (iii) végül a határozatlantól a határozott felé való átmenet.

Spencer a társadalmat organikusan értelmezte. Mindenféle társadalomban a szervek – funkciók három nagy rendszerét találhatjuk: (i) A fenntartó rendszer, vagyis azon részek szervezete amely az élő organizmusban az anyagcserét végzi, a társadalomban ez az ipar. (ii) Az elosztó rendszer, a biológiában ilyen az érrendszer, a társadalomban pedig a kereskedelem. (iii) Végül a szabályozórendszer, mely a természetben az idegrendszer, a társadalomban pedig az állam.
A biológiai organizmus részei az egészért léteznek, míg a társadalmi egész a tagok érdekében jön létre. Spencer individualista, nála az egyén nem oldódhat fel a társadalomban.

Szociáldarwinizmus: azokat az elméleteket hívjuk így, melyek szerint a természetes kiválasztódás törvénye („a legalkalmasabb megmaradása”) a társadalomban is érvényesül.
Meghatározó szerepe volt Spencernek a szociáldarwinizmus kialakulásában.  

9.2 Logikai pozitivizmus


A logikai pozitivizmus azt a filozófiai iskolát jelöli, amelyben kiemelt szerepet kap egyrészt a logika, másrészt a közel 300 évig uralkodó és az empirikus tudományok mintaképének tekintett newtoni fizikai összeomlása és egy teljesen új fizika világkép kialakulása.


9.2.1 Gottlob Frege:
A matematikai logikának (a logikai algebrának) megalapozója. Mivel elégedetlen volt korának formalista logikájával, s úgy vélte az aritmetikának kizárólag logikai tudománynak kell lennie.
Művei: Fogalomírás; A jelentés és jelölet (jelölet: az a tárgy, amiről beszélünk; jelentés: amit a tárgyról mondunk; a jelölet nem határozza meg egyértelműen, valamely szó jelentését)

Frege Leibniztől átvette a „szubsztitúció” elvét: „Azok a dolgok azonosak, amelyek kölcsönösen behelyettesíthetők (szubsztitúció) anélkül, hogy közben az igazságot megváltoztatnák.”

A jel tehát kétarcú: megjelöl valamit (ez a jelölet)(pl. Hajnalcsillag a Vénusz bolygót jelöli), de – a meghatározás módja is fontos (ez a jelentés)(az Alkonycsillag is a Vénusz bolygót jelöli, de Alkonycsillag és Hajnalcsillag jelentése nem ugyanaz).


9.2.2 Bertrand Russell:
Legfontosabb műve: Principia Mathematica (Whiteheaddel írta)
Ebben amellett szálltak síkra, hogy a matematikai bizonyítások teljességgel logikai szempontokon nyugodnak.
További műve: On Denoting (ebben fogalmazta meg először az ún. logikai atomizmus elméletét)
Közismert példája: „Franciaország jelenlegi királya nem kopasz.
Leírás (deskripció) és esetei: meghatározatlan leírás (‘egy férfi’), meghatározott leírás (‘Anglia jelenlegi királynője’), jelölet nélküli leírás (‘Franciaország jelenlegi királya’)
(„Van olyan létező, melyre igaz, hogy most Franciaország királya és nem kopasz”)

Típuselméleti paradoxon: „A legegyszerűbben mindezt a hazug paradoxonával szemléltetjük. A hazug azt mondja: ‘Minden, amit állítok, hamis. Ez valóban egyike az ő állításainak, mégpedig olyan, hogy állításainak összességére vonatkozik; a paradoxon csupán akkor jön létre, ha ezt az állítást is beleértjük ebbe az összességbe. Tehát különbséget kell tennünk azon kijelentések között, amelyek a kijelentéseknek egy bizonyos összességére vonatkoznak, maguk sohasem lehetnek ezen összesség tagjai. Meghatározás szerint elsőrendű kijelentéseknek nevezhetjük azokat, amelyek kijelentéseknek semmiféle összességére nem vonatkoznak; másodrendű kijelentéseknek azokat, amelyek az elsőrendű kijelentések összességére vonatkoznak és így tovább.” A másik gyakran idézett példája szerint ‘ha egy században mindenki vagy maga borotválkozik, vagy a századborbély borotválja, ki borotválja a századborbélyt’?

Halmazok, melyek önmagukat elemként tartalmazzák; halmazok halmaza; típusok; tartalmazkodó és nem-tartalmazkodó halmazok.

Érzetadat elmélet: az anyagot és a dolgokat megismerni kizárólag érzékeink segítségével tudjuk. Amit érzünk, amit az érzetben közvetlenül megismerünk (pl. színt, keménységet, hangot) nevezi Russell érzetadatnak.
Az érzetadatokból következtethetünk (noha empirikus bizonyosságot nem lelhetünk) a macska köztes időbeli tartózkodására, vagyis tárgyi, önálló létezésére. Innen a külvilágba vetett hitünk.

Irodalmi Nobel-díjat kapott a Házasság és erkölcs című munkájáért.


9.2.3 Bécsi Kör:
A neopozitivista szellemiségű kör a 20. század húszas-harmincas éveiben alakult.
Képviselői: Hans Hahn, Otto Neurath, Philipp Frank (a Bécsi Kör prominens személyiségei); Rudolf Carnap és Moritz Schlick.
A Kör vizsgálódásainak középpontjában a tudományfilozófia állt, annak a kérdése, hogy mihez kezdhet a filozófia a modern természettudományok új eredményeivel. Úgy vélték, hogy a tudományos felfedezések a megfigyelhetőség körül összpontosulnak, ezt pedig az igazolással együtt kell figyelembe venni, s módszertani alappá emelni.
Gondolkodásuk középpontjában a verifikációs eljárás van, azaz egy állítás igazságának vagy hamisságának eldöntését a tapasztalat segítségével eszközölhetjük ki.

A, Verifikáció
A verifikáció elve szerint a mondatok három csoportba tagolhatók.
1, Az értelmes kijelentések csoportja, ezek a tapasztalati tudományok és a mindennapi tudás kijelentései. Két alcsoport:
a, Megfigyelési mondatok, vagy protokoll tételek, melyek minden valódi megismerés alapjai, a közvetlen érzéki tényeket fejezik ki és összekapcsolják a nyelvet a tapasztalat világával. A megfigyelési mondatok összessége alkotja a tudás fundamentumát. Igaz tehát az ami vagy protokollmondat, vagy ilyesmire visszavezethető.
b, Egyéb empirikus állítások, pl. tudományos hipotézisek, melyeket közvetlenül nem lehet tényekkel szembesíteni, hanem csak a protokoll tételeken keresztül, ezek véges halmazára utaltan.
2, Értelem nélküli kijelentések: a logika és a metafizika tételei, melyek elvileg verifikálhatatlanok, nem tényszerű, hanem szükségszerű kijelentésekről szólnak. Logikai értelemben tautológiák.
3, Értelmetlen mondatok, a metafizika látszatállításai, normatív kijelentések, stb, melyek nem verifikálhatók, nem vezethetők vissza a protokoll mondatok véges és ellentétmentes halmazára.

A logikai pozitivisták az empirizmust a tényismeretekre korlátozzák, de az empirizmus központi eszméjükként megmarad: minden szintetikus ítélet csak verifikációval igazolható.
(A logikai pozitivizmus szerint nincsenek ‘szintetikus a priori kijelentések’, amikről Kant kérdezett.)


9.2.4 Karl Popper:
Karl Popper szerint a tudomány feladata nem más, mint a szakadatlan próbálkozás (trial and error), hogy minden uralkodó elméletet, a látszólag megdönthetetlennek számító törvényekkel egyetemben megcáfoljon (falszifikáljon), vagyis bebizonyítsa tarthatatlanságukat.
Fő műve: A tudományos kutatás logikája.
Ebben a műben a verifikáció helyébe a falszifikációt léptette, induktív tudományfelfogás helyett pedig deduktív eljárást javasolt.

Carnap azt mondja, hogy az induktivista álláspont tartható, mert végtelen számú induktív tapasztalati állítás ugyan nem tehető, mégis egy bizonyos számú kijelentés konfirmálja (megerősíti) egy törvényt vagy egy elméletet. Ám a kérdés továbbra is fennáll (és ez már egy késő wittgensteini kérdés), hány tapasztalati megerősítés kell egy kijelentés vagy egy elmélet konfirmálásához?

További műve: A nyílt társadalom és ellenségei (a totalitárius társadalmak bírálata, Platónt, Hegelt és Marxot hamis prófétáknak tartja. Helyette az angolszász nyugati liberalizmus „nyitott társadalmát” ajánlja, amelynek intézményei megvédik a kritika, a gondolkodás és a vállalkozás szabadságát.).

(A 60-as években Adorno és a kritikai vagy frankfurti iskola képviselői bírálták Poppert és az ún. kritikai racionalizmus követőit. Ez a „pozitivizmus-vita„, mely bírálatuk szerint a „pozitivisták”  a társadalmi problémák megoldásánál egyedül a cél-eszköz dimenziót veszik figyelembe.)

A historicizmus nyomorúságában pedig minden olyan kísérletet – így Marx és Hegel próbálkozását is – harciasan visszautasít, amely a történeti törvényszerűségek feltárására irányul. Popper szerint a historicizmus mint módszer alkalmatlan bármely – természettudományos értelemben vett általános – törvény megfogalmazására (téves, hogy a történelem menete előre megjósolható lenne).

Popper híres még az ún. három világ elméletéről, amelyet az ontológiája magvának lehet tekinteni.
1. világ: tárgyak, fizikai rendszerek (ide értve az élőket, azaz az embereket is)
2. világ: szubjektum belső világa
3. világ: objektív értelemben vett tudás világa, ide tartoznak a számok és a matematika


9.2.5 Ludwig Wittgenstein
Két korszaka van: egy neopozitivista (meghatározó műve: Logikai-filozófiai értekezés (Tractatus)) és egy kései korszak.

A, Korai Wittgenstein
Az értekezés a következő hét alaptételből – és az ezeket értelmező magyarázatokból – áll.
1. A világ mindaz, aminek az esete fennáll.
2. Aminek az esete fönnforog, a tény, nem más, mint a körülmények fönnállása.
3. A tények logikai képe a gondolat.
4. A gondolat értelemmel bíró kijelentés.
5. A mondat az elemi kijelentések igazságfüggvénye (Az elemi kijelentés önmaga igazságfüggvénye.)
6. Az igazságfüggvény általános formája a következő: [p, E, N(E)]. Ez a mondat általános formája.
7. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Tehát a világ Wittgenstein szerint körülmények (azaz egyszerű tárgyak elemi kapcsolódásai) fönnállása, s e világot a gondolat, az értelemmel bíró kijelentés logikailag leképezi. Ebben a leképezésben az elemi körülményeknek elemi kijelentések felelnek meg, és minden egyéb kijelentés az elemi kijelentések igazságfüggvényeiként adódik. A Bécsi Kör filozófusai ezt úgy értelmezték, hogy ezzel a demarkációs kritériummal határt szabunk a filozófiának, s arra korlátozzuk, hogy csak a tényeken alapuló kijelentéseket vizsgáljuk.

„A kimondhatatlan mindazonáltal létezik. Ez megmutatkozik. Ez a misztikum.” Így amiről nem lehet beszélni az a megismerő szubjektum (mert a tények megismerésekor nem a világ része), maga a logika (mert kijelentései tautológiák, nem mondanak semmit)
„a problémákat lényegileg végérvényesen oldotta meg.”

B, Késői Wittgenstein
Műve: Filozófiai vizsgálódások
Szent Ágoston-idézettel indít, mely szerint az emberek úgy tanulnak beszélni, hogy akik már ismerik a dolgok jelentését, rámutatnak a dolgokra, s kimondják annak nevét. Wittgenstein szerint azonban ez nem igaz, így csak a főneveket ismerhetnénk meg. A nyelvet játékosan tanuljuk meg, nyelvjáték keretében, amelyek között családi hasonlóság van.
Wittgenstein alapvető állítása, hogy a jelentés nem rögzíthető tárgyként, a jelentés csak a használatban válik érthetővé.
A nyelv nem lehet privát.
A nyelv használatban tehát egyfajta interszubjektivitás érvényesül, ám a nyelvjáték életformát is közvetít.

Nyelv, gondolkodás, életforma, jelentés – egy és ugyanazon összefüggésben helyezkedik el. Ez az elgondolás pedig már a 60-as évek nyelvi fordulatához, és az analitikus filozófia kialakulásához vezettek el. 

9.3 Analitikus filozófia


Főként angolszász országokban és Skandinávia-szerte lett elterjedt. Wittgenstein nyelvfilozófiája, a brit empirizmus és a pragmatizmus volt a fő irányadó. Az elemzés, a magyarázat az, ami az analitikus filozófiát jellemzi. S hogy az elemzés mi módon is megy végbe, az különbözteti meg egymástól az irányzaton belül elhelyezkedő szerzőket.

Gilbert Ryle. Művei: A szellem fogalma (bírálta az ember mint test és lélek kettősségére vonatkozó descartesi felfogást), Dilemmák (nyelvi példákkal szemlélteti a nézőpontját definiálás helyett)

Az újabb időkben nemcsak tudományfilozófiai, de társadalomfilozófiai ága is kibontakozott az analitikus filozófiának: John Rawls, műve: Az igazságosság elméletéről. Tudatlanság fátyla fogalma is hozzá kapcsolódik, amely: egy olyan hipotetikus állapot, ahol az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy nekik egyénileg milyen helyzetük, milyen tehetségük és sorsuk lesz a társadalomban.

Érvei:
1, Minden személynek egyenlő joga van a szabadság azon legmagasabb fokához, amely mások ugyanilyen szabadságával összeegyeztethetők.
2, A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket úgy kell elrendezni, hogy:
a, a legkedvezőtlenebb helyzetben levők javát legjobban szolgálja
b, ez az elrendezés terjedjen ki állásokra és hivatalokra

További fontosabb nevek és gondolataik röviden:
John Feinberg – társadalmi szabadság
Donald Davidson – tudat- és cselekvésfilozófiai vizsgálódások; nyelv és a nyelvhasználat.
Peter F. Strawson – nagy hatású Kant-könyvet írt
Arthur C. Danto – történetfilozófiai munkássága jelentős
Charles Taylor – a társadalmat és az egyén társadalmi szerepét tanulmányozta
Richard Rorty – sokban bírálója az analitikus irányzatnak

Az analitikus megközelítés – Arne Naess norvég filozófus munkásságán keresztül – olyan új témákra is kiterjed, mint a környezeti probléma. Hatással volt rá a Bécsi Kör, Freud, Spinoza és Gandhi gondolatai. Nevéhez köthető a 8 pontos mélyökológia platform (deep ecology platform)(a természettudományok által felépített racionális, redukcionalista gondolkodás úgy tekint bármely létezőre, mint elemeire szedhető, könnyen megismerhető dologra) megfogalmazása is. Naess kidolgozta az „ökológiai Én” fogalmat. 

9.4 Tudományelmélet


A logikai pozitivizmus másik fontos szellemi örököse. Wittgenstein, Carnap, Popper és Carl G. Hempel hatására tovább mélyült a tudományos megismerés vizsgálata (pl. az indukció-probléma körüljárása, a tudomány nyelvének felosztása).


9.4.1 Willard van Orman Quine:
Nagy hatású tudományelméleti iskolát hozott létre, az empirista megközelítések előfeltevéseit leleplezve. Állítása szerint a Kant nyomán elhíresült különbségtétel az analitikus és szintetikus ítéletek között egy új (főleg fregei alapokon nyugvó) jelentéselmélet próbáját nem állják ki.
Quine elvetette azt a neopozitivista tételt, hogy ‘az értelmes kijelentések visszavezethetők olyan kijelentésekre, amelyek fogalmai a közvetlen tapasztalatra utalnak’. Ezeket az „empirizmus két dogmájának” nevezi. Olyan pragmatikát javasol, amely a gyakorlat és a kísérletezés során beválnak. További híres quine-i tétel: ontológiai relativitás vagy elkötelezettség tétele, ami azt mondja ki, hogy minden jelentős elmélet tartalmaz valamilyen ontológiát.


9.4.2 Thomas S. Kuhn:
Műve: A tudományos forradalmak szerkezete (illúzió az az elképzelés, hogy folyamatos fejlődés megy végbe, amelynek mérföldköveit a nagy felfedezések jelzik).
A tudomány nem tévedések és igazságok közötti sima átmenetekből áll, hanem normál tudományos szakaszokból majd a válságokat követő tudományos forradalmakból, amelyek paradigmaváltásokban  fejeződnek ki. Kuhn elemzése szerint a tudományos igazságokban nemcsak objektív, hanem szubjektív tényezők (az adott tudományág vezetőinek a világképe) is megkerülhetetlen fontosságúak, továbbá a paradigmák rendkívül stabilak, illetve a paradigmák egymást egyik pillanatról a másikra fosztja meg uralkodó szerepétől.

A tudósok olyan „rejtvényeket oldanak meg„, melyek az általánosan uralkodó légkörben feltehetők és alapvetően meg is oldhatók. Egy idő után azonban egyre több olyan zavaró megfigyelés (anomália) jelenik meg, amelyek nem értelmezhetők az adott paradigma segítségével.
A normál tudományt csak úgy válthatja fel az új paradigma, ha egy tudományos forradalom zajlik le, melynek eredményeképpen a régi paradigmát részben vagy egészben elvetik.


9.4.3 Lakatos Imre:
(Kuhn tézisei heves vitákat váltott ki más tudományteoretikusokkal, különösen Karl Popperrel és tanítványaival, köztük Lakatos Imrével. Lakatos egy közbülső álláspontot foglalt el kettejük között.)
Műve: A tudományos kutatási programok metodológiája
Szerinte a kutatási programoknak tehát három fő alkotórésze van: a kemény mag és a negatív illetve pozitív heurisztika.
Kemény mag: meghatározza a program (elmélet) arculatát, azon alapfeltevések tartoznak ide, amelyek csak az adott programra érvényesek, valamint bizonyos metafizikai elvek is jellemzőek. Cáfolhatatlan.
Negatív heurisztika: bizonyos dolgokat megtilt a tudósoknak. Védelmi gyűrű képződik a kemény mag körül, tilos a modus tollenst (előtag indirekt cáfolásának szabálya: ha p, akkor q; q hamis, tehát p is hamis), vagyis a cáfoló sémát közvetlenül a kemény magra alkalmazni.
Pozitív heurisztika: kutatás tervszerűségének biztosítása, illetve a kutatási program továbbfejlődését szolgáló elméletek és hipotézisek pártolása.


9.4.4 Paul K. Feyerabend:
Műve: A módszer ellen (radikalizálta Popper kritikáját)
Ha nincsenek megalapozott megismerési módszerek, akkor annak sincs értelme, hogy régi elméletek megcáfolásával foglalkozunk. Gyümölcsözőbb egy anarchista megismerési elmélet, amelyben minden módszer egyformán jó és egyformán lehetséges: anything goes (minden lehet).

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük