10.1 Karl Marx
(Ludwig Feuerbach: Hegel tanítványa, de halála után elfordult tőle. Műve: A kereszténység lényege. „Isten öntudata az ember öntudata, Isten megismerése az ember önmegismerése.” / „Amivel Istent gazdagítják, azzal az embernek szegényednie kell.”)
Karl Marx filozófiájának három jelentős forrását említhetjük:
1, klasszikus német idealizmus
2, az angol politikai gazdaságtan (Smith, Ricardo és Mill gondolatai)
3, a francia utópista szocialista szerzők (Saint-Simon, Fourier) művei
Ezek a források azonban nem követendő példaként álltak Marx előtt. Átvett ugyan nézeteket, ám annál érdekesebbek az őket ért támadásai.
A hegeli jogfilozófia kritikájához című műben Marx mint „kategorikus imperativuszról” arról beszél, hogy „minden olyan körülményt meg kell szüntetni, amelyben az ember egy lealacsonyított, szolgasorba döntött, magára hagyott megvetendő lény„. Marx egyik központi gondolata az ember felszabadítása, emancipációja, valós, érzéki-anyagi boldogsága a cél.
A Gazdaság-filozófiai kéziratok 1844-ből című munkája erőteljes Feuerbach hatásról árulkodik. Ebben ugyanakkor az ifjúhegelianizmus és az angol gazdaságtan ellen emeli fel a szavát.
A német ideológia és A tézisek Feuerbachról már olyan, a filozófiával elégedetlen, harcos szellemű írások, melyek nem a világ leírására, hanem az aktuális, világban és társadalomban élő ember körülményeire és azok megváltoztatásának lehetőségeire kérdez rá. „A filozófusok a világot csak különféleképpen értelmezték, a feladat az, hogy megváltoztassuk.”
Legközelebbi munkatársa és barátja Engels. Több közös mű, például: A német ideológia; amelyben kifejlesztik a történelmi felfogásukat, amelyet Engels később történelmi materializmusnak nevezett (filozófia feladata: ideológiakritika).
Marx és Engels: összeállítják a Kommunista Párt kiáltványát, amely az elnyomott osztályok (pl. munkásosztály) történelmi szerepét hirdeti. „Minden eddigi társadalom története osztályharcok története… Elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással…, harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával végződött.”
Fő műve: A tőke (2. és 3. kötetét Engels jelentette meg Marx halála után)
Marx óriási hatást gyakorolt a 20. század egész történelmére, emellett olyan gondolkodókat is befolyásolt, mint Bloch, Sartre, Lukács, Adorno, Horkheimer, Marcuse vagy Habermas.
10.1.1 Történelmi materializmus:
A történelmi materializmus döntően a társadalmi tényezőket vizsgálja és magyarázza. „A megértés azonban nem a logikai fogalom meghatározásainak mindenben való felismerésében áll – ahogy ezt Hegel gondolja -, hanem a sajátos tárgy sajátos logikájának a megragadásában.” A haladást az emberi igények és szükségletek folytonos kielégítése kényszeríti ki.
A történelmi materializmus kulcsfogalmai: A termelést alakító termelőerők, amelyek folyamatosan fejlődnek. A termelőerők a termelési eszközökből (pl. ásó), az emberből mint termelőből és a földrajzi-politikai viszonyokból állnak. A társadalmi viszonyokat döntően a termelési viszonyok (a gazdaság szerkezete) határozzák meg. Ez elvezet a társadalmi formáció fogalmához. Marx a történelmi folyamatban a következő egymást felváltó társadalmi formációkat különbözteti meg: ősközösség, antik rabszolgatartó társadalom, feudalizmus és modern polgári kapitalizmus. Fontos kulcsfogalom még az alap, amely a termelési viszonyok összességét jelenti, s a felépítmény, amely az eszmék, szervezetek és intézmények viszonyát foglalja magában.
10.1.2 Kapitalizmus:
Marx A tőkében részletesen elemzi saját korának társadalmát, a kapitalista termelési módot. A pénzgazdaság értékfelhalmozást is lehetővé tesz, ellentétben a primitív cseregazdasággal.
A kapitalista „megveszi” a munkát a szabad piacon, de a munkás nemcsak a szükséges munkaidőt dolgozza le munkabéréért, hanem a „többletidőben” meg nem fizetett értéktöbbletet hoz létre. Ez a folyamat az alapja a munkások kizsákmányolásának illetve az elidegenedésnek is. Ezek a viszonyok az emberek között csak a puszta érdeket és az érzelmek nélküli „készpénzfizetést” hagyta meg kötelékként. „a szellemtelen állapotok szelleme, … A nép ópiuma”.
A kapitalizmus elemzése mellett, Marx tevékenyen részt vesz a munkásosztály politikai szervezésében is. Megélhette azt, hogy a szocialista és szociáldemokrata mozgalom Európában jelentős politikai tényezővé vált.
10.2 Marxista gondolkodók és politikusok
10.2.1 Friedrich Engels:
A munkásosztály helyzetét illető leírásai jelentősek, valamint a dialektikus materializmus kialakítása az ő nevéhez fűződik. Első közös műve Marxszal: A szent család.
Filozófiai művei: Ludwig Feuerbach és a klasszikus német filozófia vége; Anti-dühring; Természet dialektikája.
Engels a marxi történelemfelfogást a végletekig viszi, s az addigi filozófiából nem kíván semmit sem átvenni, csak a formális logikát és a dialektikát. Az anyag (alapkategóriái: tér és idő, amelyen belül az anyag változik (mennyiségi helyett minőségi ugrások)) fogalma a lét fogalma helyébe lép. Az anyag alapvető tulajdonsága pedig a mozgás, amely nemcsak hely- és helyzetváltozást jelent, hanem kémiai, biológiai, pszichikai és társadalmi mozgást is.
A dialektikus materializmus szerint az anyag alapvető törvényszerűségei a következők:
– Az ellentétek egysége és harca: az anyag önmagában és önmagától mozog. Az ellentétek egységen belüli kölcsönhatása (pl. az ellentétes töltésű részecskék az atomban) felelősek az új minőség létrejöttéért.
– A mennyiségi változások átcsapása minőségi változásba, vagyis minden felhalmozódó mennyiségi változás minőségi ugrást is produkál (pl. a víz forráskor légneművé válik).
– A tagadás tagadása: A spirális mozgást ez teszi lehetővé.
10.2.2 Eduard Bernstein:
Marx elméletének első felülvizsgálatát, revízióját adta. (Osztályharc, tőkekoncentráció, a proletariátus állítólagos elszegényedése tekintetében ellenőrzésre szorultak Marx gondolatai.)
A szociáldemokrata mozgalom létrejöttében van nagy szerepe. (Erőszak helyett szavazással elfogadtatni munkásvédő, szociális törvényeket)
10.2.3 Vlagyimir Iljics Lenin:
A radikális szárny (bolsevikok) vezére lett. Lenin szerint minden ismeretünk az objektív valóság (anyagi világ) visszatükröződése. Ez később a marxista filozófia ismeretelméleti alaptételévé válik.
Sztálin nevéhez fűződik a marxizmus-leninizmus állam-ideológiává, vagyis államilag támogatott világnézetté való nyilvánítása.
10.2.4 Lukács György:
Lukács György a magyar filozófia történetének legnagyobb, az egyetemes filozófiatörténetben is szerepet játszó alakja. A fiatal Lukács kezdetben a Nyugat és a Huszadik Század köréhez csatlakozik, de különbözik tőlük radikálisan antipozitivista szemléletmódjával. Ennek szellemében Fülep Lajossal A Szellem című folyóiratot szerkesztik. Később Max Weber körében dolgozik, majd 1918-ban csatlakozik a kommunista mozgalomhoz.
A marxista Lukács a Tanácsköztársaságban közoktatási népbiztos, a bukás után Bécsben, majd Berlinben, végül Moszkvában él emigrációban. Itthon egyetemi tanár, akadémikus, a szellemi élet egyik vezetője. Nagy Imre kormányában 1956-ban miniszter, ezután internálják.
A, Fiatal Lukács
A lélek és a formák című esszékötet, amely Kierkegaard nyomán hatást gyakorolt a modern egzisztencializmus kialakulására.
A regény elmélete című nagyszabású történelemfilozófiai esszé, melyet sokan a szellemtörténeti irány alapművének tartanak. Az írás az eposz (antikvitás) és a regény (modernitás) korszakát állítja szembe egymással.
Eltávolítják Weber körétől, viszont idehaza a Vasárnapi Körben lelkes hívekre talál. Innen indult Mannheim Károly vagy Hauser Arnold pályája.
B, Marxista Lukács
A marxizmusra való áttérése alapvetően gyakorlati indíttatású volt: a szocializmus bolsevik változatában ugyanis egy a világot lényegében vallásos hittel megváltani akaró mozgalmat ismert föl: Taktika és etika című művében ezt fejti ki.
Marxista filozófiájának klasszikus kifejtése azonban a Történelem és osztálytudat című tanulmánygyűjtemény. A könyv a nyugati marxizmus alapműve lett, a kommunista mozgalomban azonban mint revizionistát utasították el.
További művei: A fiatal Hegel; Az esztétikum sajátossága; A társadalmi lét ontológiájához (3 kötetes)
Alapvető jellemvonása a munkának, hogy a teleológiai tételezés mindig alternatív választások elé állítja az embert, ahol dönteni kell. „A munka – ahogyan Marx kimutatta – tudatosan véghezvitt teleológiai tételezés, amely … képes arra, hogy oksági folyamatokat hívjon életre, befolyásolja a lét egyébként csak spontán érvényesülő folyamatait, tárgyait stb., sőt olyan tárgyiasságokat tegyen létezővé, amelyek a munka előtt egyáltalán nem léteztek. … A munka tehát beviszi a létbe a teleológia és okság dualisztikusan megalapozott, egységes-kölcsönös kapcsolatát, megjelenése előtt a természetben csak oksági folyamatok voltak.”
10.2.5 Frankfurti iskola:
Az ún. kritikai filozófia a Frankfurti Egyetem Szociológiai Intézetében kialakult idealógiakritikai irányzat. Vezéralakjai Max Horkheimer, Theodor Adorno, Herbert Marcuse, Jürgen Habermas. Horkheimer szerint az irányzat célja: „A kritikai elméletnek egyes lépései beláthatósága, s elemeinek a leghaladóbb hagyományos elméletekkel való összhangja ellenére is egyetlen specifikus instanciája, hogy a társadalmi jogtalanság megszüntetésére irányuló érdekhez kapcsolódik.” A kritikai elmélet a polgári gondolkodás alapértékeit (emberi jogok, jogállamiság, demokrácia) a tőkés gazdasági rendszer marxi elemzésével kívánta egyesíteni.
Horkheimer és Adorno közös műve: A felvilágosodás dialektikája (a természet leigázása az ész által elkerülhetetlenül vezet az ember leigázásához)
„az ipari társadalom hatalma megszállja az emberek tudatát.”
„jólét és élvezet iránti vágy” (Horkheimer)
Adorno műve: Negatív dialektika („Nincs helyes élet a hamisban.”)
10.2.6 Murray Bookchin:
Murray Bookchin érdeme, hogy összekapcsolta a dialektikus illetve a baloldali gondolkodást az ökológiai eszmékkel, s megalkotta a társadalmi ökológiát (social ecology). Bookchin elméletére nagy hatással volt a frankfurti iskola kritikai elmélete. A társadalmi ökológia szerint az osztálytársadalom és a piacgazdaság egy olyan amorális társadalmi struktúrát hozott létre, ahol a ‘kereslet és kínálat’, ‘növekedés vagy pusztulás’, ‘győzz vagy legyőzetsz’ értelmetlen „törvényei” uralkodnak. Ezért a környezeti válság kialakulásának oka a modern kapitalizmus, a így a probléma megoldása is csak ennek a struktúrának a megváltoztatása útján képzelhető el.