A XX. századi regény- Michail Bulgakov Mester és Margarita című művének értelemzése

Michail Bulgakov: A Mester és Margarita

A Mester és Margarita Mihail Bulgakov orosz író regénye, a 20. századi orosz irodalom egyik legjelentősebb irodalmi alkotása. A mű a sztálini diktatúra idején készült, de az író életében tartalma miatt nem jelenhetett meg, csak 1966–67-ben. A regény fő témája az alkotó művész sorsa, a jó és a gonosz örök küzdelme, a hatalom mindenhatósága.

Bemutatja az emberi esendőséget, magasztos és alantas érzelmeket. A kiszolgáltatottságot az önkényes hatalomnak. Egyik fontos kérdése hogy a szereplők a bűnben merülnek-e el, vagy megtisztulva hősként emelkednek-e fel a gonosszal szemben?

A cselekmények két szálon futnak. Az egyik a moszkvai cselekmény, mely az 1930-as évek Moszkvában játszódik, ez a realitás síkja. A hatalmat titokzatos személyek és intézmények bitorolják. A vezetők korruptak és becstelenek, a kisemberek pénzért mindenre hajlandók. Az igazi művészek nyomorognak, mert nem szolgálják ki a hatalmat. A moszkvai cselekmény főszereplői a Mester aki író, Margarita a szerelme és Woland professzor a gonosz megtestesítője. Az ókori cselekmény, mely Jézua története Jeruzsálemben játszódik, a mitológia síkja. A cselekményszál főszereplői Jézua és Pilátus, az evangéliumi Jézus történet egy változata.

A két cselekmény párhuzama végigkíséri a művet. A jelenben játszódó Mester sorsa hasonlít az ókori Jésuai (Krisztusi) sorshoz, hiányzik ugyan belőle a kínhalál, de részletesen benne van a világban való szenvedés és bűnbocsánat.

Jésua története és az evangéliumi passiótörténet lényegében azonos, regényen belüli regény, mely a Mester alkotása. Az ókori regény több személy előadásában jelenik meg. Az első részt Woland meséli el egy moszkvai padon, a másodikat Iván álmodja meg az idegklinikán, az utolsó kettőt pedig Margarita olvassa a kis házukban. A moszkvai cselekmény néhány napra összpontosul a nagyhéten, szerdától vasárnap hajnalig. Az ókori regény cselekménye egyetlen nap alatt történik, péntek reggeltől a következő nap hajnalig.

Az ókori regény nem fejeződik be Jesua halálával, hanem tovább folytatódik, s Pilátus válik főszereplővé. A zárófejezetben feloldozást nyer bűne alól. Bulgakov Pilátusa jóindulatú, becsületes ember, de a hatalom képviselője, akinek úgy kell ítélkeznie, ahogy a hatalom előírja.

Az író szándéka az volt az evangéliumi történettől való eltéréssel, hogy bemutassa, hogy a bűn ellenére lehet üdvözülés. Pilátus felismeri, hogy a császár nem mindenható, de Jesua talán igen. Mégsem meri felmenteni őt, ezért kell bűnhődnie, s miután megtisztult követheti Jesuát.

A regény főhőse, főszereplője a Mester, a regénybeli író. A Mester fiatalember, történész volt, majd írt egy Jézus-regényt. Ezért üldözni kezdték, elégette művének kéziratát, majd ideggyógyintézetbe menekült. Az 1930-as évek Moszkvájában és politikai helyzetében keresi írói feladatát, keresi a helyes írói viselkedés lehetőségét. Vállalja azt a művészi sorsot mely nem a hatalom kiszolgálása.

A műben több visszatérő motívum szerepel, így a vörös szín is állandóan visszatérő szimbóluma a regénynek. Legtöbbször Pilátus megjelenéseit kíséri palástja vérvörös bélésétől a kiömlő borig, Jesua kiontott véréig.

Szimbolikus visszatérő szerepe van a holdnak is. A hold-motívum összefűzi a kettős regény hőseit, alapvetően a közvetítő jelképe. Berlioz halála előtti utolsó tekintete, mielőtt levágná a fejét a villamos, éppen a holdra esik. Ivan Pilátushoz hasonló belső válságon megy keresztül, amelynek kísérője szintén a hold. Egy nyugtalan holdas éjszakán a pszichiátrián látomásként jelenik meg előtte Jesua történetének folytatása, a kínhalál a kereszten .

Visszatérő motívum a hatalmas arany cigarettatárca, melyet Woland használ, rajta a W betűvel. Ez is és a pénz is a hatalom, és az uralkodás jelképe.

A szereplők közötti kapcsolatok:

A Mestert és Margarita olyan, mint Ádám és Éva az első emberpár. Ők képviselik a regényben a művészetet, a szerelemet és a rövid idejű harmóniát.

A Mester és Woland : A főszereplő a regényíró Mester és az őt kísértő Sátán, aki Woland professzor. A műben végig egymás ellentétjei mind a két regénysíkon.

Jesua és Pilátus kapcsolata: Jésua az evangéliumi történethez hasonlóan megváltóként követi az etikum parancsát. Pilátus az újszövetségi figura átértelmezése, először a hatalom parancsát követi tudatlanságból, a bűnhődés szabad akaratból való vállalása elvezeti a megtisztuláshoz.

Jesua és Woland : a két regényszálban ők töltik be a mozgatóerő szerepét, általuk indul el minden történés. Az egyik helyen a Megváltó, a másik helyen a Sátán jelenik meg. Woland nem ismer megbocsátást, Jesua nem ismer bosszút. Jésua alakja körül a szelídség, a komolyság, a tragikum légköre uralkodik. Wolandtól magától távol áll, de kíséretének annál szorosabb velejárója a nevetés, a vásári tréfa és bolondozás. Woland és Jesua tehát a mű két esztétikai alapelvét is megtestesítik, a tragikumot és a komikumot, és együtt szolgálják az emberi lét értelmezésének teljességét, az ember tragédiáját és komédiáját. Ők a Kezdet és Vég, a Büntetés és Megbocsátás.

A két regényszál főszereplői, Jesua és a Mester alakja között számos összefüggés található.

Jesua a Mester regényének főhőse, létezése mégis független az övétől. Ebben az alakjában oldozza fel a Mestert földi szenvedései terhétől, és ajándékozza meg az örök nyugalommal.

A Mester tulajdonképpen Jézus földi alakja, megtestesítője. A neve is Jézust idézi, hozzá hasonlóan neki is üldöztetést kell végigszenvednie.

A műben megfogalmazódik az az alaptétel, hogy a legnagyobb bűn a gyávaság. Bulgakov művében az evangéliumi szálban azt mondja Jézus, hogy a legnagyobb bűnnek a gyávaságot tartja. Pilátus nem mentheti fel őt: „Ó, istenek, istenek! Vagy azt képzeled, hogy hajlandó vagyok a helyedbe állni? Én nem értek veled egyet!” Erre hangzik el válaszként Jesua utolsó tanítása: „legnagyobb bűn… a gyávaság.” Ezen a gyávaságon nemcsak azt kell érteni, hogy valami veszélytől fél az ember, hanem hogy a gyávaság legcsúnyább formája az, amikor az ember önmagától fél, önmaga elől menekül: ha önmaga dolgaival gyáva szembenézni. A Mester, azzal, hogy megírta a regényét, bátornak bizonyult, de talán mégsem eléggé, hiszen elégette a művet, többszörös megaláztatása után nem tudta a további harcot vállalni, a kórházba menekült.

A mű végé a Mester nem kapja meg az üdvösség lehetőségét, nem veszi a Mestert magához a fénybe.

Bulgakov utolsó regénye sokrétegű, többféle módon értelmezhető alkotás. A kor moszkvai valósága, az irodalmi élet visszásságain keresztül a kor társadalmi ellentéteinek szatirikus ábrázolása és kipellengérezése.

Hasonló

  • Mikszáth – Beszterce ostroma

    A regény és Mikszáth A regény térhódítása 19. század – regények aranykora, tetőpont Három stílusban: romantika, realizmus, naturalizmus Az én és a világ viszonyának változásai Karrier regény, Magyarországon: Jókai- történelmi regény – Mikszáth megújítja Mikszáth jellemzése átmenet a romantika és a realizmus között anekdotikusság, nincs mély lélekábrázolás elvileg – itt van parasztság, paraszti környezet bemutatása…

  • Márai Sándor

    . embergyűlölő (mizantróp) alak, kevés barátja volt,de azok igazak . jómódú (szász) polgári családba született, Kassa – kulturális központ volt akkor . 1919től Németországban tanul (Lipcse; Frankfurt) . 1923ban elveszi Matzner Ilonát, Lolát – ’20as években utazgatnak . 1930as évektől számítják beérett írónak – rengeteg publikált mű (évente kb. 2regény) . élete tragikumai: kisfia meghal,…

  • Puskin: Jevgenyij Anyegin (1799-1837)

    Főnemesi család sarja, francia nevelők vigyáztak rá. Nem emlékszik szívesen a gyermekkorára. Dajkájához kötődik, így ismerkedik meg az orosz népköltészettel. Zöld lámpa: szabad politikai nézeteket vall, ezért figyelik. I. Sándor száműzi, így vándorolni kezd. I. Miklós maga mellé veszi az udvarba és állandóan figyelteti. Anyegin 7 éven át írta, önéletrajzi ihletésű. Műfaj: verses regény 2…

  • Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz

    Assisi Szent Ferenc a középkorban, 1181 és 1226 között élt. A 13. század elején szerzetesrendet alapított, a koldusrendet. Szent Ferenc vallásosságát az öröm és a szabadság jellemezte, mint ahogy a Naphimnusz című alkotása is elmondja. A mű eredetileg zsoltár volt, de Szent Ferenc átírta himnusszá. Az első rész ajánlás: „fenséges atyánk, hozzád száll a dicséret”….

  • Janus Pannonius főbb műfajai

    Reneszánsz kora: Középkort követő korszak Újjászületés (ókori kultúráé) Itáliából indult ki 1300-tól 1600-as évekig tartott (1321 – Dante halála) Középkor: a földi élet siralomvölgy Reneszánsz: életöröm Öröm forrása: a tudás, a gondolkodás, a természet, a szépség A szépség kifejező eszköze: a harmónia A harmónia az út a tökéletességhez (képzőművészetben, építészetben…) Tudatosan megszerkesztett műveket alkottak Irodalomra jellemző, hogy eltűnt a névtelenség Megjelent a költői öntudat Belerejtették a verseikbe a nevüket (akrosztikon) A büszkeség a származásukra is vonatkozott (Pl. Itália) Megindult az ókori kultúra feltárása és tudatos követése Ez a…

  • Petőfi Sándor: A XIX. század költői

    A vers 1847 januárjában keletkezett. Ez a vers Petőfi legismertebb ars poeticája. Olyan mű, amely a költő művészi hitvallását, a költészet és a költő feladatát mutatja be.   A vers központi gondolata: Mi a költő feladata? Magyarországon sajátos módon fonódott össze történelem és költészet. A költők kiemelt feladata volt vezetni a népet, segíteni őket uralomra jutni a politikában. „Ha…