Irodalom érettségi

A dráma megújulása a 19. században: Anton Pavlovics Csehov – Ványa bácsi

A 19. század az orosz irodalom fénykorának tekinthető. Rengeteg tehetséges író lett ismert ebben az időszakban, akik közül az egyik legkiemelkedőbb Anton Pavlovics Csehov. Oroszországban a társadalom feudális megrekedtsége miatt nem volt még erős, művelt polgári osztály. A cári rendszer áttekinthetetlenül bonyolult bürokratizmusa és az ország siralmas helyzete lett a mind erőteljesebben kibontakozó orosz realizmus legfőbb témája. A közállapotok sivársága, a városokban élő kisemberek szánalmas vergődése áll középpontban.

Az ókori dráma konfliktusra épült, a vígjáték és a tragédia egyaránt. A főhősök közti konfliktus általában királyok és leszármazottaik között zajlik, vagyis előkelő királyi sarjak összecsapásán alapszik. A 19. századra azonban ez megváltozik. Csehov a novella műfajának megújítója és az úgynevezett „drámátlan drámák”, vagy cselekmény nélküli drámák megteremtője, melyek inkább lírai hangulatúak. Ezekben a művekben is találhatók konfliktusok, de nem olyan szintűek és kimenetelűek mint azelőtt. A mindennapi emberek mindennapi problémáit mutatják be. Ez a Ványa bácsi című művében látszik leginkább.

Négy felvonásból áll a mű, az író megjelölése szerint: Jelenetek a falusi életből négy felvonásban; először 1897-ben jelent meg.

Szereplők:

– Alekszandr Vlagyimirovics Szerebrjakov, nyugalmazott egyetemi tanár

– Jelena Andrejevna, a felesége, 27 éves

– Szofja Alekszandrovna (Szonya), Szerebrjakov leánya az első házasságából

– Marija Vasziljevna Vojnyickaja, titkos tanácsos özvegye, a professzor első feleségének anyja

– Ivan Petrovics Vojnyickij, a fia

– Mihail Lvovics Asztrov, orvos

– Ilja Iljics Tyelegin, elszegényedett földbirtokos

– Marina, öreg dajka

– cseléd

A dráma alaphelyzete: a városból a vidéki kúriába érkezett házaspár miatt felborul az élet rendje, a szereplők megérzik, hogy életük valahol elromlott, valami lényeges hiányzik belőle; azután a jövevények elutaznak, és visszatér a korábbi nyugodt élet.

Két férfi „verseng” egy harmadik férfi feleségének szerelméért; bár a házastársi kapcsolat régen megromlott, mégsincs házasságtörés, de nincs „befutó” szerelmes sem: nem történt semmi. A versengés sem igazi, hiszen Vojnyickij az utolsó pillanatig nem tud vetélytársról, kudarcának sem a vetélytárs az oka.

Az orvos (Asztrov) szerelmét két nő szeretné elnyerni. Szonya egész érzelmi életét betöltő szerelme, amely nem párosul külső szépséggel, eleve viszonzatlan és az is marad. Jelena későn ismerte föl, hogy hiba volt a professzorhoz férjhez menni, de gyáva „félrelépni”; megértésre és gyengédségre is vágyik, amit a rámenős orvostól nem kaphat meg. Egyik női szereplő (titkos) vágya sem teljesül: nem történik semmi. Itt sincs látható rivalizálás a két nő között, sőt közel kerülnek egymáshoz.

A napi robotban felőrlődött, tehetséges Asztrov doktor az erdőket félti és gondol a jövő nemzedékekre is, ám a közelében élők érzelmei iránt eltompult, süket. Az erdőkről mondott hosszú, szenvedélyes szónoklataival különös ellentétben állnak a szereplők kérdéseire adott egy-két szavas, rideg válaszai. Amikor Vojnyickij a lövöldözés után megkérdi: – Mit tegyek, mondd, mit tegyek? – az orvos válasza: – Semmit. — Vojnyickij öngyilkossági szándékáról pedig: – „Ha már mindenáron végezni akarsz magaddal, menj ki az erdőbe, és lődd agyon magad. De a morfiumot add vissza…” Az orvost egyedül a szépség vonzza, a „szép Jelena” tudná kimozdítani a szürkeségből, bár jól tudja, hogy az asszony tétlen életmódja „fertőző”. Jelena elutazásával a szépség mint lehetőség tűnik el Asztrov életéből, visszatér faiskolájához.

Élete kudarcát a már ötvenedik évéhez közeledő Vojnyickij, „Ványa bácsi” érzi legerősebben. Szembenállása, tiltakozása, gyűlölete a professzor iránt a harmadik felvonásig egyre nő. Szerebrjakov javaslata hallatán végül kirobban, ám tragikomikus gyilkossági kísérlete sikertelen. A lövöldözésben is, Jelena meghódításában is kudarcot vall, még öngyilkosságra is képtelen: ismét nem történt semmi. Éppen ebben a nem-történésben fejeződik alakjának tragikomikuma: elfecsérelt életéért nem Jelena, még csak nem is Szerebrjakov felelős; végső soron nem a professzor az ellensége, hanem elsősorban önmaga. Vojnyickij és Szerebrjakov között nem feszül igazi konfliktus. Nem megoldódik, hanem csak tudatosul – és megmarad – az élet kudarca, megmutatkozik annak valódi természete.

Az igazi konfliktus másutt van: itt ki-ki önmagába botlik, önmagát kellene hogy vádolja, mivel minden figura életét korábbi vagy jelenbeli döntések, gyávaságok, tévhitek tették tönkre. A darab tragikomikus felhangjai abból a sokféle mesterkedésből hangzanak ki, ahogyan ki-ki igyekszik önmaga előtt is ködösíteni, hogy csak magát vádolhatja börtönsorsáért. Egyetlen szereplő sem tud kitörni az önáltatás illúziójából, egyikük sem tudatosítja, hogy életbörtönét maga építi.

A Ványa bácsi az illúziók drámája és az élettel szembeni vakság komédiája egyszerre.

Történet

Első felvonás

Szerebrjakov vidéki kúriájában teázgat Marina, a dajka és Asztrov, az orvos, akit a ház ura köszvényének gyógyítására hívtak. Nemsokára kilép a házból Vojnyickij (Ványa bácsi), aki arról panaszkodik, mennyire megváltozott minden, mióta Szerebrjakov új feleségével, a fiatal és gyönyörű Jelenával visszaköltözött a birtokra. Kis idő elteltével megérkeznek a többiek is kerti sétájukból: Szerebrjakov, Jelena, Szonya és Tyelegin, aki a család barátja. Vojnyickij elégedetlen, irigyli a nyugalmazott professzort, aki szerinte érdemtelenül részesült és részesül feltűnően nagy elismerésben: ingyen tanulhatott, pedig szegény sorból származik; 25 évig tanított és írt könyveket, holott nem is ért a művészethez; volt és jelenlegi felesége csinos és fiatal, annak ellenére, hogy ő már igencsak koros és beteges. Megjelenik Marija, aki felettébb elkeseredett fia véleményét hallva. Asztrov lelkesülten beszél kis mintakertészetéről, faiskolájáról és természetszeretetéről Jelenának, majd távozik. Vojnyickij és Jelena egyedül maradnak. A férfi szerelmet vall a nőnek, bár tudja, sohasem lelhet viszonzásra.

Második felvonás

Valamivel éjfél után Szerebrjakov és Jelena szundikálnak a ház ebédlőjében. A professzor hirtelen felébred, és fájós lábára panaszkodik. Szóvá teszi, hogy csak terhére van feleségének, de ne féljen, nemsokára úgyis meghal. Jelena erre sírva fakad. Szonya is segíteni próbál apjának, de ő csúnyán ugráltatja. Vojnyickij jön, hogy átvegye az “éjjeli őrséget”, de Szerebrjakov elutasítja. Végül Marina érkezik, aki lecsitítja az idős férfit, és ágyba fekteti. A szobában csak Vojnyickij marad, aki a múlton rágódik, majd megjelenik a kissé pityókás Asztrov és az őt kísérő, gitározó Tyelegin. Szonya lép be, és finom célzásokat tesz az orvos felé, de az nem érti meg, hogy a lány szerelmes belé, és távozik. Jelena és Szonya kibékülnek, pertut isznak, majd az asszony bevallja, hogy élete nem boldog Szerebrjakovval, de ő kész kitartani férje mellett.

Harmadik felvonás

Egy óra előtt Vojnyickij, Szonya és Jelena a szalonban gyülekeznek, mert a professzor fontos bejelentést kíván tenni. Vojnyickij az asszonyt piszkálja egy darabig, de belátja durvaságát, és békéltető ajándékért távozik. Szonya megkéri mostohaanyját, finoman faggassa ki az orvost, tudná-e szeretni, mert ő már nem bírja elviselni a bizonytalanságot (később meggondolja magát, de már hiába). Asztrov válasza egyértelmű, kijelenti, ő már csak Jelenát képes szeretni. A helyzetet kihasználva magához öleli és megcsókolja. Ekkor érkezik vissza Vojnyickij, aki felháborodik azon, amit lát. Szerebrjakov kíséretében jönnek a többiek is. A professzor vázolja ötletét: adják el a nem túl nyereséges birtokot, s az árból vehetnek egy kis nyaralót Finnországban. Vojnyickij ezen rendkívüli módon felháborodik, s Szerebrjakov fejére olvassa, hogy csak magával törődik. Ő és Szonya 25 éven keresztül keményen dolgoztak a birtok adómentesítésén, s a professzor most el akarja venni azt a jogos örököstől (Szonyától). Vojnyickij felháborodottan elrohan, Szerebrjakov a többiek unszolására követi, hogy megnyugtassa. Az ajtó mögül pisztolylövés hallatszik. A professzor kimenekül a szobából, Vojnyickij egy revolverrel utána. Másodszor is lő, de ezúttal is hibázik. Elkeseredésében eldobja a fegyvert, és egy székre rogy.

Negyedik felvonás

Szerebrjakov és Jelena Harkovba készülnek. Marina és Tyelegin bent gyapjúfonalat gombolyítanak. Jön Vojnyickij és Asztrov. Az orvos kéri barátját, hogy adja vissza a táskájából kilopott morfiumot, nem akarja, hogy Vojnyickij öngyilkos legyen. A férfi ellenkezik, de Szonya kérésére már megenyhül. Jelena szenvedélyesen búcsúzik Asztrovtól, Szerebrjakov és Vojnyickij pedig kibékülnek. A házaspár és az orvos távozása után újra visszaköszönt a magány a régi kúriára. Vojnyickij kétségbeesett, nem látja élete értelmét. Szonya megnyugtatja nagybátyját, majd újból dolgoznak, és a munka feledteti velük fájdalmaikat. Tyelegin halk gitárjátéka mellett hozzá is kezdenek az elszámolás megírásához.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük