A populációk kölcsönhatása egymásra
Az egyedekre az élettelen (abiotikus) tényezők mellett más élőlények (biotikus tényezők) is hatnak. A populáció élő környezete egy másik populáció, amely rá nézve lehet előnyös (+), hátrányos (–) vagy semleges (0).
A kölcsönösség fajtái (+,+)
Az alliancia két populáció között kialakuló laza, alkalomszerű kapcsolat. Példa erre amikor a zebrák és a struccok együtt legelnek, s ha egyikük őrszeme veszélyt lát, mindketten elmenekülnek. Ilyen még az, ha a pásztorgémek tisztogatják az orrszarvúakat, akik így megszabadulnak az élősködőtől, a gémek pedig táplálékhoz jutnak.
A mutualizmus hasonlóan laza, alkalomszerű kapcsolat. Jó példa a virágmegporzás, mert a méhek összegyűjtik a virágpor egy részét, amiből mézet csinál, de egy másik virágra szállva beporozza azt, így létrejön a megtermékenyítés.
A szimfília állatpopulációk között kialakuló kapcsolat. Ilyenkor az egyik populáció a másik testváladékait fogyasztja, cserébe az gondoskodik a számára kedvező külső feltételek biztosításáról. Ez a kapcsolat áll fenn a hangya és a levéltetű között.
A mikorrhiza vagy gombagyökér jelenti a gombafonalak és a magasabb rendű növények tartós viszonyát. A gomba nem képes fotoszintetizálni, azaz szerves anyagot előállítani, ezért azt megkapja a növénytől. Cserébe a növény ásványi anyagokat és vizet kap a gombától.
A szimbiózis kölcsönösen hasznos együttélést jelent, azaz a kapcsolat szoros, tartós, elsősorban táplálkozási kapcsolat. Egyik példa erre a nitrogéngyűjtő baktériumok (Rhizobium) és az ajakos növények kapcsolata, ahol a túlságosan meszes talajból a baktériumok felveszek a nitrogént. A zuzmókat felépítő moszatok és gombák is szimbiózisban élnek.
A kommenzalizmus vagy asztalközösség (+,0)
Az asztalközösség olyan ökológiai kapcsolat, ami az egyik fél számára előnyös, a másiknak semleges. Leggyakrabban nagyobb ragadozók és a körülöttük élő, azok táplálkozási maradékait fogyasztó populációk között alakul ki, például az oroszlánok maradékait rendszerint elfogyasztják a hiénák, keselyűk. Kommenzalista kapcsolat még a beköltözés is, amikor egyes madárfajok (kékvércse) nem rak saját fészket, hanem egy másik madárfaj (vetési varjú) üres fészkében költi ki a tojásokat, illetve az együttlakás, amikor egyes madárfészekben nyüzsögnek a rovaroktól, amik tollal, bőrmaradvánnyal táplálkoznak.
A predáció vagy táplálkozási kapcsolat (+,–)
A predáció valamilyen formában minden populációt érint. Ez egy olyan kapcsolat, melyben az egyik populáció, a zsákmányszerző részben vagy egészben a másik populáció tagjait, a zsákmányt fogyasztja. Ha a zsákmány növény, akkor növényevésről, ha állat, akkor ragadozásról beszélünk. A mindenevők növényeket és állatokat is fogyasztanak.
A parazitizmus vagy élősködés (+,–)
A parazitizmus annyiban hasonlít a predációhoz, hogy ez kapcsolat is az egyik fél számára előnyös, míg a másikra nézve hátrányos. Ilyenkor az élősködő szervezet, a parazita egy másik szervezet, a gazdaszervezet testanyagait fogyasztja.
A külső paraziták vagy ektoparaziták a gazdaszervezet testfelületén élnek, majd a táplálkozás után elhagyják a szervezetet. Ilyen például a szúnyog, a bögöly.
A belső paraziták vagy endoparaziták a gazdaszervezet belsejében élnek, majd a táplálkozás után elhagyják a szervezetet. Ilyen a májmétely.
A fakultatív paraziták képesek hosszab ideig gazdaszervezet nélkül is élni. Ilyen a kullancs, a bögöly.
Az obligát paraziták nem hagyják el a gazdaszervezetet, mert nélküle nem képesek élni. Példa erre a galandféreg, taplógombák.
A félparazitizmus elsősorban a növények között lép fel. Például a fagyöngy a szívógyökereit a gazdaszervezet farészébe növesztik és elszívják a vizet és a szervetlen ionokat, majd ezeket felhasználva maguk fotoszintetizálnak.
Az amenzalizmus (0,–)
Az antibiózis az egyik populáció számára közömbös, a másikra nézve hátrányos. Például egyes gombák (Penicillium) anyagcseretermékei olyan kémiai anyagot tartalmaznak, melyek gátolják a baktériumfajok szaporodását.
Az allelopátia hasonló az antibiózishoz, azonban ez inkább növények között lép fel. Ilyen például az, amikor a diófa lehullott levelei olyan kémiai anyagot tartalmaznak, amivel elpusztítják a fa alatt élő más növényeket.
A kompetíció vagy versengés (–,–)
A kompetíció mindkét fél számára előnytelen kapcsolat a korlátozott erőforrásokért. A növények a vízért, a fényért és a tápanyagokért harcolhatnak, míg az állatok a táplálékért, a vadászterületért, az ivari partnerért. A versengés kialakulásának az oka a hasonló ökológiai igény. Például a lián és a fákon élő növények (bromélia) nem a talajszinten élnek, hanem az alsó lombkoronaszinten, ahol képesek fotoszintetizálni vagy a sivatagban a korlátozott vízmennyiség miatt a növények egymástól meghatározott távolságban élnek.