Természetvédelem
A természetvédelem céltudatos, intézményesített társadalmi tevékenység. Célja a természet élettelen (barlangok, földfelszíni formák, vizek stb.) és élő (egyedek, populációk, életközösségek) értékeinek eszmei és tudományos feltárása és szakszerű megőrzése.
A természetvédelem mellett szóló etikai, egészségügyi, kulturális és gazdasági érvek
Az élőlényeket természetvédelmi értékeknek tekintjük. Az utóbbi évtized ökológiai kutatásainak egyszerű érvrendszere sokkoló, de igaz: a földi élet, benne az ember fennmaradásának is az alapja az a genetikai sokféleség. Ez egyetlen működő rendszerként létezik, benne az összes fajnak megvan az a szerepe, amellyel hozzájárul a rendszer működéséhez. Felesleges faj nincs. Az ember elemi létérdeke tehát a sokféleség, ezzel minden egyes faj megőrzése, mert ez a saját további létezésének is a feltétele.
Az élővilágot veszélyeztető tényezőnek tekintünk minden olyan jelenséget, amely a populációk számát vagy a populációk egyedszámát fenyegetik.
A virágszedés és a rovargyűjtés elsősorban a feltűnő külsejű, szép vagy érdekes megjelenésű növényeket és a nagyobb bogarakat fenyegetik. A veszély elsősorban abban rejlik, hogy a virágaiktól megfosztott tövek nem érlelnek magot, és ez az egyedszám csökkenésével jár. Pl. leánykökörcsin, tűzliliom.
A felszaporodó vadállomány főként a legelés és a taposás következtében válhat a növények számára veszélyeztető tényezővé.
A gyomirtás és a permetezés legkülönbözőbb módszerei nem szelektívek, nem kímélnek értékes, védendő vagy védett fajokat sem.
A termelőhelyeket veszélyeztető tényezők közül kiemelkedik a területi igénybevétel, amely a városok terjeszkedés, a „zöldmezős beruházások” gyarapodása következtében fokozatosan szüntet meg természetes élőhelyeket. Ide sorolhatjuk a bányák, valamint a kőbányák tevékenységének veszélyeztető hatásait is.
Veszélyeztető tényezők a termőhelyi viszonyok megváltozása is. Ide sorolhatjuk a csatornázás, a vizek lecsapolása, a tőzegkitermelés élőhelyet befolyásoló hatásait. Veszélyeztető tényezővé válhat azonban a fokozott turizmussal járó taposás, a motokrosszozás és a terepkerékpározás is.
A védett területek típusai
1. A nemzeti parkok a legnagyobb kiterjedésű védett területek. Részben megőrizték egy-egy tájegység védett növény-és állatvilágát, geológiai arculatát, tájképét és kulturális értékeit. Rajtuk meghatározott keretek között és módon mezőgazdasági, erdészeti művelés folyik. Fontos szerepük van a tudományos kutatásban, az oktatásban, sőt a turizmusban is. Nagy részük szabadon látogatható.
2. A tájvédelmi körzetek kisebb kiterjedésűek, jellegükben és fő feladataikban a nemzeti parkokhoz hasonlóak. Fenntartásuk és ellenőrzésük is egy-egy nemzeti park alá rendelt (pl. Ócsai Tájvédelmi Körzet).
3. A természetvédelmi területek még kisebbek, mint a tájvédelmi körzetek. Egy-egy jellegzetes vagy különleges természeti értékekben gazdag élőhelyet vagy azok együttesét ölelik fel. Csak a hazai előírásoknak kell megfelelniük. Gyakran szabadon nem látogathatók (pl. Bátorligeti Legelő Természetvédelmi Terület).
4. A helyi jelentőségű védett területek kijelölése, oltalma és fenntartása az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Lehetnek egyedi értékek, egy-egy kisebb élőhely, vagy több különös ritkaságot magába foglaló hegyoldal, legelő stb.
Hazánk nemzeti parkjai
Őrségi Nemzeti Park, Fertő-Hanság Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Duna-Dráva Nemzeti Park, Duna-Ipoly Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park, Körös-Maros Nemzeti Park, Bükki Nemzeti Park, Hortobágyi Nemzeti Park, Aggteleki Nemzeti Park.
Kiskunsági Nemzeti Park: hazánk második nemzeti parkja, 1975-ben hozták létre. 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánították. Tájvédelmi körzetei: Mártélyi, Pusztaszeri. Mártélyi: nyulak, talajon fészkelő madarak, őzek, a tavaszi áradások idején víz borítja a területet, a nyár folyamán viszont csak a holtágakban és kubikgödrökben marad víz. Pusztaszeri: Értékei között szikes és halastavak, festői morotvák, kubikgödrök, sás- és mocsárrétek, homokpuszták, szikes és pusztagyepek, erdők szerepelnek. A szegedi Fehér-tó egyedülálló madárvilágával az egyik legjelentősebb szikes tavunk. Állatvilága: ugartyúk, réti sas, puli, racka juh, fehér gólya, nagygoda, mocsári teknős, hüllők, rézsikló, pusztai gyalogcincér, sárgarigó, homoki gyík, szalakóta. Növényvilága: csikófark, orchidea, kamilla, sziki üröm, kocsányos tölgy, csűdfű, törpe nőszirom, nyáras-borókás, pókbangó.
A környezetvédelem fogalma
Olyan céltudatos, szervezett, intézményesített társadalmi tevékenység, amelynek célja az ember ipari, mezőgazdasági, bányászati tevékenységéből fakadó káros következmények kiküszöbölése és megelőzése az ember és az élővilág károsodás nélküli fennmaradásának érdekében.
A kibocsátás: Az időegység alatti (levegő) szennyezőanyag-kibocsátás az emisszió. A kibocsátott anyag szétterülése a transzmisszió (eközben az anyagok fizikai és kémiai sajátságai megváltozhatnak). A talajfelszín közelségében jelentkező szennyezőanyag-koncentráció az imisszió.
Az ülepedés: Környezetvédelmi értelemben a légkörben mozgó szennyező anyagok légkörből való kikerülésének talajra, élőlényekre, tárgyakra való lerakódási folyamata. Két típusa van: a szárazülepedés és a nedvesülepedés. A szárazülepedés csapadékmentes időszakban megy végbe a gravitáció hatására. A nedvesülepedésben a csapadék: az eső vagy a hó oldva vagy adszorbeálva viszi magával és rakja le a szennyező anyagokat.
A határérték: A környezetvédelmi hatóság által megállapított szennyezőanyag-határ.
Nemzeti Parkok Magyarországon
A nemzeti park a Természetvédelmi Világszövetség meghatározása szerint olyan terület, amelynek ökológiai egységessége megőrzendő a jelen és a jövő generációi számára; amely megvédendő mindenfajta mezőgazdasági és ipari hasznosítástól; és amelyen lehetőség nyílik nemcsak tudományos, hanem oktatási és szabadidős tevékenységek végzésére is.
A fenti elvek alapján első alkalommal 1864-ben az Amerikai Egyesült Államokban helyeztek állami védelem alá egy területet, létrehozva ezzel a Yosemite Nemzeti Parkot. Az első valódi nemzeti park, amely létrehozatalának pillanatában a nemzeti park nevet is megkapta, az 1872-ben létrehozott Yellowstone Nemzeti Park. Minden év május 24-én ünneplik az Európai Nemzeti Parkok Napját.
Magyarországon az első Nemzeti Park a Hortobágyi Nemzeti Park, hivatalos alapítási időpont 1973. Utolsóként az Őrségi Nemzeti Park alakult meg 2002-ben.
Hortobágyi Nemzeti Park: Területe 82 000 hektár. Négy élőhelytípus: szikes puszták, löszpuszták, mocsarak és árterek. A vidék többi részét a halastavak, mocsarak, holtágak, nádasok jelentik. Talaja a nagy lecsapolások, folyószabályozások nyomán szikesedésnek indult. Növényvilága: A hortobágyi növényvilágot a tündérrózsa, a boglárka, a vízi rucaöröm és a békatutaj színesíti. A száraz pusztát a sziki őszirózsa és a sóvirág díszíti. Jellemzőek még: a zsályafajok, csillag pázsit, orvosi székfű, odvas keltike, fátyolos nőszirom. Ritka és értékes növényei: macskahere, magyar szegfű. Állatvilága: kék vércse, kerecsensólyom, parlagi sas, récék, gémek, fekete gólya, magyar szürke marha, rackajuh, mangalica, nagy kócsag, túzok.
Kiskunsági Nemzeti Park: hazánk második nemzeti parkja, 1975-ben hozták létre. 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánították. Tájvédelmi körzetei: Mártélyi, Pusztaszeri. Mártélyi: nyulak, talajon fészkelő madarak, őzek, a tavaszi áradások idején víz borítja a területet, a nyár folyamán viszont csak a holtágakban és kubikgödrökben marad víz. Pusztaszeri: Értékei között szikes és halastavak, festői morotvák, kubikgödrök, sás- és mocsárrétek, homokpuszták, szikes és pusztagyepek, erdők szerepelnek. A szegedi Fehér-tó egyedülálló madárvilágával az egyik legjelentősebb szikes tavunk. Állatvilága: ugartyúk, réti sas, puli, racka juh, fehér gólya, nagygoda, mocsári teknős, hüllők, rézsikló, pusztai gyalogcincér, sárgarigó, homoki gyík, szalakóta. Növényvilága: csikófark, orchidea, kamilla, sziki üröm, kocsányos tölgy, csűdfű, törpe nőszirom, nyáras-borókás, pókbangó.
Bükki Nemzeti Park: A felszíni mállás változatos karsztformákat hoztak létre a mészkőhegységben: víznyelők, barlangok, kiemelkedő kövek, mély szurdokok. A park mintegy 95%-át erdő borítja. A bükki erdők közül legelterjedtebbek a cseres-tölgyesek. Növényvilága: tűzliliom, légybangó, sárga ibolya, északi sárkányfű, boldogasszony papucsa, cserszömörce. Állatvilága: havasi cincér, alpesi gőte, parlagi sas, hiúz, muflon, vaddisznó, kerecsensólyom.
Aggteleki Nemzeti Park: 1985-ben alapították, kimondottan a geológiai értékek védelmére alakult meg. Természeti értékei: barlangok: Aggteleki-karszt, Baradla-barlang és Meteor-barlang, felszíni karsztjelenségek: karrmezők/ördögszántások, víznyelők. Növényvilága: leánykökörcsin, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, sziklagyepek, tornai vértő, korai fehér szegfű. Állatvilága: császármadár, vaddisznó, gímszarvas, imádkozó sáska, búbos cinege, ürge, farkas, hiúz, foltos szalamandra, fecskefarkú és kardoslepke, vízirigó, hüllők. A park területén látható hazánk egyetlen állami tulajdonú, több mint 120 lóból álló huculménese.
Fertő-Hanság Nemzeti Park: területe Magyarországon kb. 24000 hektár, 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították. Fertő-tó: Közép-Európa harmadik legnagyobb tava. Madarai: nagy kócsag, bíbic, kanalasgém, vörösnyakú lúd, énekesmadarak, kékes rétihéja. Halai: csuka, compó, garda. Növényei: bangó, sziki őszirózsa, boldogasszony-papucsa, törpe nőszirom. Állatvilág: lepkefajok pl.: pávaszem, rackajuh, bivaly, szürkemarha. Hanság: a szél felszínformáló munkája alakította ki a folyók homokos-kavicsos hordalékának lerakása után. Állatvilága: füles bagoly, bölömbika, parlagi vipera, eleven szülő gyík, fácán, hód, pézsmacincér, orvosi pióca, nádiposzáta.
Duna-Dráva Nemzeti Park: 1996-ban alapították. Területi egységei: Gemenc, Béda-Karapancsa, Dráva menti síkság, Barcsi Borókás, Lankóczi-erdő, Zákány-Örtilos térsége. Állatvilága: sáska, pók, erdei hangya, fürkészlégy, fekete gólya, kócsag, őz, vaddisznó, gímszarvas. Növényvilága: berki szellőrózsa, nárcisz, tavaszi hérics, tarka sáfrány.
Körös-Maros Nemzeti Park: 1997-ben hozták létre. A nemzeti park kiemelt feladata az erdélyi hérics és bókoló zsálya állományainak fenntartása, amelyek hazánkban csak itt találhatóak! Állatvilág: túzok, fogoly, rétihéja, fülesbagoly, csörgő réce, földikutya, vidra, nagy goda. Növényvilága: tündérfátyol, rókasás, sárga nőszirom, egybibés galagonya, lila ökörfarkkóró
Balaton-felvidéki Nemzeti Park: 1997-ben alapították. Területi egységei: Tihany, Pécselyi-medence, Káli-medence, Badacsony és Tapolcai- medence, Keszthelyi-hegység, Kis-Balaton. Növényvilága: őszi csillagvirág, hártyás galambbegy, farkasölő sisakvirág. Állatvilága: holló, fekete harkály, nyest, nyuszt, havasi cincér, fehérhátú fakopáncs, kerecsensólyom.
Duna-Ipoly Nemzeti Park: 1997-ben alapították. Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el. Növényzete: szirti páfrány, havasalji rózsa, medvehagyma, piros madársisak, gímpáfrány. Állatvilág: sárgahasú unka, lábatlan gyík, kígyászölyv, vízi rigó, mocsári teknős, vidra, cickány.
Őrségi Nemzeti Park: 2002-ben hozták létre. Növényzet: bükkösök, zergeboglárka, kereklevelű harmatfű, henye boroszlán, sárgaliliom, fekete áfonya, ernyős körtike. Állatvilág: alpesi gőte, süvöltő, fekete gólya, kérész, szitakötő, sárgahasú unka. Tanösvényei: pl.: Dobogó-erdő tanösvény, Írottkő tanösvény, Csillaghúr tanösvény.