Az Őszikék korszak lírája
1860-as évek elején Arany elvállalta a Kisfaludy Társaság elnöki tisztségét→ költői pályája szinte megszakadt. Hivatali munkája, majd akadémiai feladatai kitöltötték idejét. Lírai költeményeket alig írt.1877-ben megvált hivatali tisztségeitől, s újra megszaporodtak a versek.
Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe írta ezeket a pillanatnyi benyomásokat.
Kései költészete megőrizte művészetének alapvető jellegzetességeit, de új vonásokkal is árnyalódott.
Az öregség és a halál közelsége, a végső nyugalom vágya, a belenyugvás, a megbékélés érzése, az önirónia, az élethez való ragaszkodás, a csendes derű is helyet kaptak a versekben.
Epilogus (1877. júl. 6.)
„epilogus”: görög eredetű szó, jelentése: utószó, zárszó, befejezés.
2. darabja a kötetnek.
Cím: feltehető, hogy visszatekintő, létösszegző mű, a költő életének, életművének utószava.
Szerkezete:
- 1-5. vsz.: múlt
alapmetaforája (toposz): út-vándor; az életutat az országúttal azonosítja, melyen
a lírai én az élet gyalogos vándoraként tűnik fel. Ezt metonímiák („kevély fogat”,
„cifra bak”) és metaforikus képek (omnibusz, fényes tengely) szélesítik allegóriává
Humor és önirónia jelenik meg. Elégedetten tekint múltbeli helyzetére, nem töreke-
dett magasabb rangra, elviselte a megaláztatásokat, beérte apró örömökkel.
- 6-10. vsz.: múlthoz kötött jelen
a pálya mérlege
Megszűnnek a metaforikus áttételek.
Igazi vágyait az élet nem teljesítette be. Nem vágyott hírnévre, elismerésre→ ez
lelkiismeret-furdalást, kételkedést eredményezett. → egyetlen metafora: „titkos
métely”, egyetlen hasonlat: „pályám bére égető, mint Nessus vére”. Az a kétely
gyötri, hogy megérdemelte-e az elismerést, s az az önvád, hogy epikus alkotásait
nem fejezte be.
- 11-15. vsz.: meg nem valósult jövő
kudarcos élet
Ellentétes az I.-vel: azokról a soha be nem teljesült vágyairól vall, amelyek lelke
legmélyéről fakadtak.
Diszharmónia (az idill hiánya)
Dőlt betűs kiemelés: független, függetlenség vágya
fészek-toposz:otthonosság, a családi meghittség
motívum: kertészkedés (verssel való foglalatosság)
Zárlat: a lírai én helyzetét véglegesnek állítja be.
szegett szárnyú madár-metaforája: lelki sérülései miatt alkalmatlannak
tartja magát arra, hogy éljen a lehetőségekkel
rabmadár-kép: utal egyik korai versére (A rab gólya), de ellentéte a ván-
dortoposznak is. A lírai én reménytelenségét, helyzetének
elfogadását fejezi ki.
Verselés:
páros rímű felező nyolcas (dalforma)
3. sorok: egyetlen ütem, félbe maradt sor, mely megtöri a dallamot. → megrendültséget, érzelmi feszült-
séget visz a hangzásba.
A tölgyek alatt (1877. aug. 5.)
Elégikus életkép
Refrén: a versszakok elején található! → helymeghatározás, tagoló és összekötő feladatot lát el.
Szerkezete:
- vsz.: tér és idő határainak feloldódása
színek: kék ég – zöld lomb – aranyló napsugár
2-3. vsz: a múlt felidézése (gyerekcsínyek, falusi közösség életének epizódjai)
4-5. vsz.: ifjú- és férfikor → mélabú
6. vsz.: egyszerre múlt, jelen és jövő
hajókerék → vízimalom
7. vsz.: sűrített jelkép: „meglepő alkony” →versírás napjának estéje is lehet
a gyerekek hazatérésére is figyelmeztethet
öregember alkonya is lehet
hazasietés: → a nagyszalontai kisfiú
az idős ember a hűvös elől
halálon túlra is célozhat.
8. vsz.: végrendelkezés
tölgy-fejfa: szimbólum = a magyarsághoz, a hazához való ragaszkodás.
Mindvégig (1877. júl. 24.)
Ars poetica tartalmú létösszegző vers; önmegszólító vers.
Tudatos párbeszéd korábbi versével (Letészem a lantot)
Hangnem és műfaj kettőssége:
Az elégikus hangnemhez szelíd, visszafogott életörömből fakadó derű társul.
Rövid sorokból építkező, egyszerű rímképletű (a a b c c b) dalforma.
Szerkezet:
- vsz.: felindultság
2-4. vsz.: sorsfilozófia: tudomásul kell venni a természet és az élet rendjét, felül kell emelkedni a
sorscsapásokon
5-6. vsz.: új költői törekvések; megjelenik a szubjektív világ, mint költői téma
7. vsz.: író és közönség viszonyának megbomlása → a hallgatóság hiánya nem ok a némaságra.
tücsök (toposz): az antikvitás óta költészetjelkép (a múzsák és Apollón kedvelt állataként a
szépség muzsikusa
Ezópus állatmeséje nyomán a pillanatnak élő művész jelképe