A XX. századi líra és próza
I. Általános jellemzők
A XX. századi társadalomhoz alkalmazkodik. Ezért a versek is kaotikusak, nehezen
érthetők. Visszavezethető asszociációkra épülnek, ami azt eredményezi, hogy
mindenkinek más jut eszébe egy adott versről. És egyáltalán nem biztos, hogy az, amit
a szerző akart vele mondani.
Ódai jellegűek. A tárgyakhoz fűződő érzelmeket fogalmazzák meg.
Filozofikus témájúak.
A versek nagy része szabad vers. A szabad vers megteremtője William Blake. Ezek a
versek mindenféle szempontból szabálytalanok (általában nincsenek versszakok,
rímek). Formailag elhagyják az írásjeleket, versszakokat sem tagolnak. Nélkülözik a
logikát, egyfajta belső rímek tartják össze a verset.
A XX. században nincsenek egységes stílusok, stílusirányzatok. hanem egyszerre több
irányzat is fut párhuzamosan egymással. Kiemelendő a szecesszió, amely 1890 és
1910 között élt, átmenetet képezve a szimbolizmus és az avantgárd között. Jellemző,
hogy nagyon törekedett a dekoravitásra, így elsősorban a vizuális művészetekben volt
jelen, de az irodalomban is megnyilvánult.
Fő irányzatként megjelenik az avantgárd, melynek nagyon sokféle stílusirányzata
van, de a fő jellemezője, hogy elvetik a régi formákat az új nevében,és egy teljesen
más poétikai eljárást kezdenek el alkalmazni.
Utána volt egy kis visszatérés, és a mindenben való megújulás helyett újra megjelent a
hagyományokhoz való kötődés, a realisztikus elemek. Ezekre az irányzatokra
általában az újrealizmus, újklasszicizmus elnevezéseket használják. Az
újrealizmuson belül is nagyon sokféle irányzat jelent meg. Például a katasztrofizmus,
melynél a jövő katasztrófaként jelenik meg, vagy a groteszk, az 1940-es években. Az
abszurd irodalom a személyes sors kilátástalanságáról, az élet értelmének kérdéseiről
szól. Alapja: Camus Sziszüphosz mítosza című esszékötete, melyben kijelenti, hogy az
emberi lét értelmetlen, megérthetetlen. Legfőbb műfaja ennek az irányzatnak a dráma,
melynek egyik legjelentősebb képviselője Beckett. Godotra várva című drámájának
hősei teljesen tehetetlen lények, akikre az abszolút passzivitás a jellemző.
Az 1960-as években megjelent a neoavantgárd, melynek két fajtája van: a jel és
kiáltás– típusú. A jel típusúnál a szöveg, a nyelvi jel a meghatározó, míg a kiáltástípusú
felszólal a világ és a művészetek ellen és az életet állítja a középpontba. Ennek
része a beatirodalom is.
Az 1980-as évektől megjelenik a posztmodern, amely a XX. századi ember
bizonytalanságát, tanácstalanságát fejezi ki.
II. A kor költői
1. Vlagyimir Majakovszkij
Az orosz futurista kiáltvány szerzője.
A mindennapi élet, a politika és a technika kerül szemlélődésének középpontjába. A
világháború lelkes híve, a társadalom megújulását várta tőle.
Művészetét a futurizmus és az expresszionizmus jellemzi.
A költőietlen témákat dolgozta fel, olyanokat, amelyekre korábban nem volt példa. Pl.:
Poloska című műve amely egy szatirikus írás, amelyben kigúnyolja saját korának
társadalmát.
Verseire is a gúnyosság a jellemző.
Témái: a költők hivatásának bemutatása, illetve a kor társadalmának bírálata.
Önkezével vetett véget életének.
2. Federico Garcia Lorca
Spanyol költő és drámaíró.
Ellentétes gondolatkört fogalmaz meg műveiben. Egyszer az életvágyat, míg máskor a
biztos pusztulást.
Női hősei főleg a spanyol feudális viszonyok és erkölcsök ellen lázadnak.
Fő verseskötetének címe: Cigányrománcok.
3. Thomas Stearns Eliot
Az angolszász líra legjelentősebb képviselője.
Tudós költő, esszéíró.
Ő írta a Macskák könyvét, amely a világhírű musical alapja.
4. Gottfried Benn
Német költő.
Az ő műveiben jelenik meg legjobban a világidegenség.
Egyik műve a Hullaház és más költemények címet viseli.
5. Jorge Luis Borges
Argentin költő, a latin-amerikai irodalom képviselője.
Szerinte az ember nem találhatja meg a helyét a világban, de azért meg kell kísérelnie
a kiszabadulást, bár nem fog neki sikerülnie, mert a világ egy labirintus.
Említésre méltó, hogy írt egy olyan verset, amely Az első magyar költőhöz címet
viseli.
III. A XX. századi regény jellemzői
A regény műfaja a barokk idején alakult ki. A felvilágosodás idején számtalan formája
volt, de ebben az időben főként kalandregényeket írtak.
A romantika és a realizmus idején lett rengeteg olvasója a regénynek.. Itt a fő
jellemző, hogy valóságos, vagy valóságosnak tűnő helyszínen játszódik a cselekmény.
Valóságosnak tűnnek a szereplők. Időrendi sorrendben, lineárisan történnek az
események. A jelenen kívűl a múltat is beleszőtték történeteikbe.
A XX. századi regény helyszíne nem valóságos, gyakran történik meg hogy a helyszín
az ember lelke. Bár Dosztojevszkij már jóval korábban írt ilyen regényeket.
A cselekmények háttérbe szorulnak és a gondolatok, az érzelmek válnak fontosabbá.
A szereplőket nem jellemezik annyira sokféleképpen, mert itt az olvasóknak kell
véleményt alkotnia.
Az idősíkok állandóan váltakoznak, keverednek. Mind a három idősík megjelenik.
A kötetek jóval rövidebbek, ami a felgyorsult életnek volt köszönhető.
IV.A legfontosabb szerzők
A, angolok
1. George Orwell:
Fő művei 1984. ,Állatfarm
2. James Joyce:
Ír származású, angol író.
Fő műve: Ulysses- Az Odüsszeiának a modern feldolgozása. Egy ember bolyong az ír
fővárosban Dublinban, és annak egy napját mutatja be. Az egész élete feltárul a belső
monológokban.
B, amerikaiak:
1. Ernest Hemingway
Fő műve az Öreg halász és a tenger, amely átmenet a regény és a novella között.
Akiért a harang szól
Búcsú a fegyverektől, amely a spanyol polgárháborúról szól, amelyben ő is részt vett.
2. William Faulkner
A négerekről, az amerikai faji különbségekről szólnak a művei. Pl.: Észak és dél
ellentéte, Fajgyűlölet
3. Truman Capote (Kepoti)
Ő teremtette meg a dokumentumregényt,dokumentumszerűen írja le az eseményeket.
Hidegvérrel című regénye, egy hidegvérrel elkövetett gyilkosság felgöngyölítéséről
szól.
C, Spanyol származású, francia író:
1. Gabriel Garcia Marquez:
Irodalmi Nobel-díjas író.
Jelentős műve a Száz év magány, valamint a Szerelem a kolera idején.
Száz év magány című műve egy képzeletbeli őserdei telep, egy kisváros Macondo
története. A lakosok sokáig békében éltek, de minden megváltozik amkor kapcsolatot
teremtenek a külvilággal. Betör hozzájuk a kapitalizmus és egy banánfaültetvény
felvirágoztatja a városkát. A munkásság szerveződését tömegmészárlással büntetik,
majd öt éven át tartó özönvíz sújtja a várost. Minden elpusztul. Az író mondanivalója,
hogy a történelem előre meg van írva, az emberek hiába próbálnak ellene tenni,
minden megismétlődik az időben.
2. Jorge Semprun
Fő műve a Nagy utazás.
D, franciák
1. Albert Camus
Algériában született, regényei is az ott élő emberek szokásiról, megmagyarázhatatlan
cselekvéseikről szólnak.
Közöny című műve a legismertebb.
2. Andre Gide: Fő műve: Visszatérés a Szovjetunióból
E, olaszok
Umberto Eco:
Olasz nyelvészprofesszor.
Fő műve A Rózsa neve. A regény a középkorban egy kolostorban játszódik, ahol több
gyilkosság történik. Hívnak egy papot, hogy derítse ki, mi az első öngyilkosság oka.
De aztán fény derül arra, hogy ezek gyilkosságok, és minden Arisztotelész: Ars
poetica című műve miatt van.
F, oroszok
1. Alexandr Szolzsenyicin
Nagyon hosszú ideig élt az USA-ban.
Sokat írt a sztálini diktatúráról, meg annak a következményeiről.
Fő művei: Gulag-szigetcsoport, Rák-osztály, Ivan Gyenyiszovics egy napja.
2.Mihail Bulgakov:
Fő műve: A Mester és Margarita, melynek cselekménye három szálon fut. Az első az
valós, a második az egy megidézett szellemvilág, a harmadik pedig egy bibliai szál,
Jézus Krisztus és Pilátus kapcsolata.
G, csehek
Jaroslav Hasek:
Fő műve: Svejk, a derék katona. 200 kisebb, humoros történetből áll, a főhős elmeséli
benne háborús emlékeit.
Franz Kafka: Az átváltozás (elemzés)
Az átváltozás című novellában Kafka régi toposzt használt.
Átváltozás témában írtak előtte:
Ovidius: Átváltozások
Goethe: Faust
Homérosz: Odüsszeia (ahol Kirké okozza a disznóvá változást)
Madách Imre: Az ember tragédiája (ahol mindig emberi alakba, de valaki más alakjába változnak át a főszereplők, viszont átlényegülés nincs)
E.T.A Hoffmann: Arany virágcserép
Bulgakov: Mester és Margarita
Gogol: Az orr (novella, melynek végén szellemmé való átváltozás van)
Egy másik elődje Aiszóposz, az ő tanmeséihez hasonlóan Kafkánál is szerepelnek néha állatok.
Kafka élete röviden
Kafka Prágában született 1883. júl. 3-án, zsidó származású, német nyelvű író. Családja zsidó kereskedőcsalád, három lánytestvére volt. Apja alulról küzdötte föl magát, erős akaratú ember volt, aki polgári jólétet teremtett meg a családjának.
A kis Kafka gyenge testalkatú, beteges gyermek volt, aki mindentől félt, de legjobban az apjától. Jogi pályára szánták, és bár nem szívesen, de el is végezte a jogi egyetemet.
1908 és 1922 között egy balesetbiztosító intézetben dolgozott. Ismerte a bürokrácia emberszorító erejét, embertelen voltát. Alapvető élménye a sehova sem tartozás.
Csehországban élt, de német volt, ugyanakkor zsidó is, így a csehek közt és a németek közt is idegennek érezte magát. Folyton őrlődött a kényerkereset kényszere és az írói hivatás között. Jobbára éjszaka írt.
Sohasem nősült meg, jegyességeit rendre felbontotta. De azért nem élt aszkétaként: szeretett kirándulni, úszni, jól evezett. 1919-ben tuberkulózist (tüdőbajt) kapott. Ez a betegség akkor még gyógyíthatatlan volt. Úgy halt meg, hogy regényei befejezetlenek maradtak.
Kafka írói világa
Kevesen ismerték, mint írót. Nagy, szívbéli jó barátja, Max Brod volt az, aki minden írását ismerte. Őt bízta meg Kafka, hogy halála után égesse el, amit hátrahagy.
Max Brod átlapozta, regénnyé igazította a foszlányokban levő írásokat, vázlatokat, és kiadta nagyregény formában. Három ilyen írást ismerünk: A kastély, A per, és Amerika.
A második világháború után élte reneszánszát Kafka írásművészete, mivel a háborúban átélt borzalmak miatt az emberek fogékonnyá váltak rá.
Idegenség és magány
Kafkának nagyon sajátos világa van. A XX. századi elidegenedettséget, szorongást, bizonytalanságot fejezi ki. Szürrealista furcsaságokkal dolgozó, szorongó írótípus volt.
Meghatározó nála a magányélmény. Olyan világban kell élni, amit az ember nem ismer. A kastély című regényben jól érzékelhető ez az idegenségélmény.
Több műve is kezdődik a felébredés motívumával, de ébren lenni Kafkánál olyan, mint egy lidérces, nyomasztó rémálom. Olyan világot teremt, amiben keverednek a valóságos, a jelképes és az irracionális elemek.
A hatalom és az egyén problémája
Kafka minden írásában ugyanazt a témát variálta: az egyén helyzetét a neki idegen és érthetetlen világban.
A per főhőse, Jozef K. szeretné megérteni a világot, beleilleszkedni a társadalomba, de belegabalyodik. Olyan erők uralkodnak rajta, amiket nem ismer. Emiatt szorong. Titkokat, sötétséget, rejtvényt, feladványt érez a világban.
Nem látjuk a kiutat, nincs fény. Labirintus a világ, amiben csak tévelygünk. Az ember védtelen és kiszolgáltatott.
Kafka szereplői nem találják a helyüket. Keresik az igazságot, a rendet, a törvényt a világban, de a hatalom fölöttük állónak, személytelennek, érzéketlennek, megközelíthetetlennek és kiismerhetetlennek mutatja magát. Nem azért bünteti az egyént, amit tett, hanem azért, mert ilyen vagy olyan: bűnnek tekinti, ha valakinek egyénisége van. Az emberi lét értelmetlen, és nem lehet kitörni ebből az értelmetlenségből.
Sok parabolisztikus rész van Kafka regényeiben (parabola: példabeszéd), az író példázatokat ad elő, kisebb történeteket, amelyekből messzemenő következtetéseket lehet levonni. Olyan feladvány a világ, amiben nem tudunk kiigazodni. A hatalom fölénk nyúl, ránk telepszik, megközelíthetetlen.
Szereplők, helyszín, kiinduló helyzet
Az átváltozás egy városban játszódik, Közép-Európában, a század elején. Egy lecsúszott, kevés reményű polgári család jelenik meg, akiknek anyagi gondjaik vannak.
Négy tagból áll ez a család:
A főhős Gregor Samsa (beszédes név: a Samsa szó magányost, egyedülállót jelent), aki foglalkozása szerint hivatali utazó, ügynök, üzletkötő (persze, néha azért be kell mennie a hivatalba).
A család többi tagja Gregor Samsa szülei és nővére, Grete.
Gregor Samsa átváltozásának nincsenek előzményei, egyik napról a másikra egy csúf bogárrá változik. Az a vágya, hogy a szüleit el tudja tartani, az adósságukat törleszteni tudja, a hugát beírathassa a konzervatóriumba. De aztán ott akarja hagyni a munkahelyét, mert nem szereti, nem érzi jól magát ebben a világban. Ennek ellenére szorgalmas, lelkiismeretes munkaerő volt.
Kafka elbeszélése rövid, a cselekmény egy szálon fut, és rövid az időtartam, mely alatt játszódik.
Kevés szereplője, kevés helyszíne van. Az események kronológiai sorrendben követik egymást (hagyományos ábrázolásmód). A mű elején Gregor Samsa áll a középpontban, később inkább a környezete. Tragikum és komikum, és jó adag irónia is van benne. A főhős a műben egy visszataszító, csúf kis fekete bogár lesz. Azért bogár, mert az író célja, hogy az olvasóban viszolyogtatást keltsen. A páncél motívum (a bogárnak kitinpáncélja van) a külvilág felé történő bezárkózásra utal. Maga az átváltozás egy abszurdum, és az is az, ahogy a főhős ezt elfogadja, hisz nem reagál rá, nem is csodálkozik rajta. Kafka ezt az átváltozást tárgyilagosan írja le,nem azonosul a főhőssel, se rokonszenvet se ellenszenvet nem mutat iránta. Samsa környezete is elfogadja az átváltozást, még orvost sem hívnak hozzá. Azonban sokkal tragikusabban élik meg mint Samsa. (Az anyja elájul, mikor először bemegy hozzá, az apja megrugdossa, elkergeti magától) Egyedül a húga érez iránta szánalmat, de ő is belefárad a gondoskodásába, így idővel Samsa magára marad. Bogár alakban Samsa sokat töpreng eddigi életén , aggódik a családja miatt akiket eddig ő tartott el. Mivel nem tud beszélni, nem tudja elmondani érzéseit. Mindig segíteni akar, de csak visszautasítást kap, a családja undorodik tőle és megakarnak szabadulni Samsától. (úgy gondolják, hogy a bogár nem ő) Megdobálják, testileg és lelkileg beteg lesz. . Nem eszik, ezzel halálra ítéli saját magát, de haldoklása közben is szeretettel gondol a családjára.
Samsának emberalakban is örömtelen élete volt (főnöke megalázta, a családja kihasználta –eltartatták magukat vele, bár tudtak volna magukról gondoskodni. Samsa állandóan megalázkodott, szorongott, lelkiismeret furdalása volt. Nem volt elég ereje, hogy kitőrjön helyzetéből. Feladta az emberi méltóságát.