Bevezetés
József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban
Édesapja elhagyta a családot, édesanyja, pedig 1919 végén rákban halt meg
Az amúgy is rossz körülmények között élő család ezek után még nehezebben tudott megélni
Édesanyja halála után a szeretethiány, az árvaság és a nincstelenség érzése végig jelen volt az életében
1922 decemberében jelent meg első verseskönyve: A szépség koldusa
1925 januárjában a második: Nem én kiáltok című kötete
1929.-ben: Nincsen apám, se anyám
Költészetére hatással volt: az irodalom, filozófia, természettudományok, az avantgárd, az expresszionizmus, Bergson és Marx (-i dialektika)
A fasizmus németországi hatalomra jutása után József Attila életében a történelmi és egyéni sors is negatívra fordul
Az emberiség és saját maga sorsát is egyaránt veszélyeztetettnek érezte
Költészete középpontjában, azonban mégis a remélő ember állt
+ Megjelenik az elidegenedés filozófiai fogalma is
Alapja az a tény, hogy az ember idegenül mozog a számára adott, de nem a számára berendezett világban, azt érzi, hogy mozgástere eleve korlátozott, determinált
A 30-as évek végétől a fokozatos elmagányosodás a sorsa:
Egzisztenciális helyzetére nézve
Nemcsak magánemberként, de költőként sem talál igazi közösségre
E társadalmi és személyes válságra a jelenében próbál önmaga számára valami megoldást keresni; elkezdi keresni az okokat, amelyek ide juttatták
Kifejtés
József Attila kései költészete hatalmas küzdelem az elmúlással
A személyiség lehetőségeinek beszűkülése sem feledteti vele azt, hogy az egyén a társadalom része, s így az általános megoldást csak a társadalom radikális megváltoztatása adhatja
Kései közéleti verseiben az egyéni és a társadalmi gondot egyszerre mutatja meg
Pl.: Levegőt! (1935)
Cím: A nyomor kettős teherként nehezedik az emberre: egyrészt a fizikai, biológiai létezés, másrészt a társadalmi létezés korlátozottságaként. E kettőt fogja egységbe a vers címét adó kiáltás.
A kezdő kérdésre „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?” a vers elmondja, hogy szinte minden tilt és korlátoz, hogy levegőtlenség fojtogat.
A 3. versszakból kiderül, hogy nincs közbiztonság, valamint a költő fizikai/érzelmi gyengesége is „Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok.”
A 4. versszakban kiderül,hogy figyelik, szemmel tartják a költőt ( az egész versszak )
A fizikai, biológiai + társadalmi létezés korlátozása
A szabadságjogok legelemibb rétegeit is felfüggesztik, az ország egészét kergetik a totális diktatúrába
Cenzúra, nincs közbiztonság
↓
E feltételek mellett fogalmazza meg József Attila az utolsó 2 versszakban vallomását:A felnőtt ember legfontosabb ismérve az a kialakult értékrend, amely alapján életét éli, ebben az értékrendben értelem és érzelem meghatározó szerepe egyaránt megtalálható.
Ars poetica ( 1937)
Cím: Önmagában folytatott belső vitában fogalmazza meg, mit gondol József Attila a költő feladatáról
A társadalmi feladatokat pontosan látja a költő, tudja, hogy e helyzetben mi a költő feladata
Ezt bontja ki ebben a versben, melyet nyílt vitában fejt ki
Az állítások mellett mindig ott a tagadás:
Tisztaság-mocsok
Természet-kocsma
Emberi cselekvés-mímelés
A mű egy paradoxon állítással kezdődik, de ezt meg is magyarázza: „Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga.”
A költőt nem a tükörkép, hanem a kifejezendő valóság érdekli
A 8.-10. versszakokban a vállalt állásfoglalás történelmi-társadalmi igazságtartalmát, művészet fontosságát bontja ki:
A 8.-ban: A lázadást láthajuk
A 9.-ben: A legnagyobb ellenség az emberi butaság
A 10.-11. versszak: összegzés: A költészet eszköz a valóság megfogalmazására.
Számvetés versei ~ leltár versei
1937-es versei: végső összegzések, végső számvetést fogalmaznak meg
A jelenben az egyén/társadalom helyzete reménytelen, de a jövő meghozhatja a feloldozást
Ahogy haladunk előre az időben/ versekben, betegsége egyre inkább legyűri
Saját élete elhibázottságát tekinti a vereség fő okának
Nincs szerep, magatartás, amely kiutat kínálna számára
Az utolsó 4 vers önmegszólító, valamint létösszegző versek is egyben, az önmegszólítást, már gyakran a címben is felfedezhetjük
Tudod, hogy nincs bocsánat (1937. szeptember)
A versben minden szerepet elutasít, ezzel vállalva a „halál” szerepét
Fontos a vers bűnfogalma
Általában is gyakori kései verseiben a bűn, bűnhődés gondolatköre
Bűne: az igazi szerep betöltésére való képtelenség
A mű vége felé megjelenik a konkrét életanyag is, a szeretethiánya, a szeretetre való vágyakozása, valamint a halálvágy is
A vers mégis a reménykedés hangjával zárul: talán a szerelem esély lehet arra, hogy megtalálja élete értelmét „Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.”
A legutolsó vershármas: 2. Karóval jöttél…
3. Talán eltünök hirtelen…
4. Ime, hát megleltem hazámat…
Karóval jöttél…
A vers egészen a gyerekkorig megy vissza
Gyerekkor: szerepek felvállalásának kora
Felnőtt sorsa: Állandó csalódás, kiábrándulás a szerepekből
Ezt nehéz elviselnie:” Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered.”
A felnőtt szólítja meg– gyermek önmagát
A remény nélküli– a reménykedőt
Nincstelenség–gyerekkor nagyravágyása
Egzisztenciális jellegű
Összetett gyerek-motívum:
Szerelem-szeretet utáni vágyódás
Szárszón a nővérekkel+ gyerekeikkel él együtt-> emlékek törnek fel belőle
Helyzete akkor is korlátozott volt:
Régen, mert gyerek volt
A vers írásának idején pedig, mert súlyosan beteg
A vers saját maga meggyőzésével zárul. Örüljön annak, ami van, becsülje meg azt.
„Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.”
Talán eltünök hirtelen…
A vers a jövő egyik lehetséges képének megjelenítésével indul: – teljes, nyom nélküli pusztulás
Majd a múlt+ a jelen szembesítése
Jelenben: benne van az élet folytathatatlanságának motívuma
Múltban: negatív volt, önmagát vádolja a kötő
Az erdő képei, képzetei rétegződnek egymásra a tavasztól a télig, az évszakokon keresztül pedig a természet és az emberi életkorok mutatkoznak meg, a vers végén az ősz, az elmúlás jelenik meg.
Erdő motívum: „erdőben a vadnyom.”
„Már bimbós gyermek-testemet”
„Ifjúságom, e zöld vadont”
„a száraz ágak hogy zörögnek.”
Ime, hát megleltem hazámat…
Versindítás: A haza fogalmának leszűkítése: A haza csak a sírja lesz, a haza hiányával indul a vers, majd egy kisebb közösség, a család hiányával zárul a vers.(ezzel adva keretet a versnek.)
Személye válságába bevonja az objektív társadalmi körülményeket, hiszen nem önmaga hibázta el életét, mert bár:
„Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Műben azonban csak a saját sorsát zárja le véglegesen, utolsó szava a remény: ha ő meg is hal, a nagy egészre nem várhat ez a sors, az emberiség nem pusztulhat el, nem lehet az a sorsa, mint neki.
Befejezés
A mai napig vitatott, hogy öngyilkos lett-e vagy sem, de az utolsó versek, levelek az előző mellett érvelnek
Akkor halt meg, amikor költészete kezdett csatát nyerni. 1938 után viharos népszerűséggel terjedt hírneve, de ekkorra érett be a társadalom költészete befogadására. Megismerkedtek vele a fiatalok, akik az 1940-es évek pályakezdői lettek: Pilinszky János, Nagy László, Juhász Ferenc,…stb
Műveinek kiadása is megindult, sokan életét is papírra vetették (Németh Andor, József Jolán)
Születésének napján, április 11-én, minden évben a költészet napját ünnepeljük.
Az alkotóknak, művészeknek járó rangos kitüntetésekkel csak halála után díjazták, életében egyszer kapott pénzjutalmat 1937-ben.
1935-ben és 1936-ban Baumgarten-jutalomban részesült.
1938-ban a Baumgarten-díjat.
1948-ban posztumusz Kossuth-díjban részesült.