Irodalom érettségi

József Attila kései költészete

Bevezetés

  • József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban

  • Édesapja elhagyta a családot, édesanyja, pedig 1919 végén rákban halt meg

    • Az amúgy is rossz körülmények között élő család ezek után még nehezebben tudott megélni

    • Édesanyja halála után a szeretethiány, az árvaság és a nincstelenség érzése végig jelen volt az életében

  • 1922 decemberében jelent meg első verseskönyve: A szépség koldusa

  • 1925 januárjában a második: Nem én kiáltok című kötete

  • 1929.-ben: Nincsen apám, se anyám

  • Költészetére hatással volt: az irodalom, filozófia, természettudományok, az avantgárd, az expresszionizmus, Bergson és Marx (-i dialektika)

  • A fasizmus németországi hatalomra jutása után József Attila életében a történelmi és egyéni sors is negatívra fordul

    • Az emberiség és saját maga sorsát is egyaránt veszélyeztetettnek érezte

    • Költészete középpontjában, azonban mégis a remélő ember állt

    • + Megjelenik az elidegenedés filozófiai fogalma is

    • Alapja az a tény, hogy az ember idegenül mozog a számára adott, de nem a számára berendezett világban, azt érzi, hogy mozgástere eleve korlátozott, determinált

  • A 30-as évek végétől a fokozatos elmagányosodás a sorsa:

    • Egzisztenciális helyzetére nézve

    • Nemcsak magánemberként, de költőként sem talál igazi közösségre

      • E társadalmi és személyes válságra a jelenében próbál önmaga számára valami megoldást keresni; elkezdi keresni az okokat, amelyek ide juttatták

Kifejtés

  • József Attila kései költészete hatalmas küzdelem az elmúlással

  • A személyiség lehetőségeinek beszűkülése sem feledteti vele azt, hogy az egyén a társadalom része, s így az általános megoldást csak a társadalom radikális megváltoztatása adhatja

  • Kései közéleti verseiben az egyéni és a társadalmi gondot egyszerre mutatja meg

    • Pl.: Levegőt! (1935)

    • Cím: A nyomor kettős teherként nehezedik az emberre: egyrészt a fizikai, biológiai létezés, másrészt a társadalmi létezés korlátozottságaként. E kettőt fogja egységbe a vers címét adó kiáltás.

      • A kezdő kérdésre „Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet?” a vers elmondja, hogy szinte minden tilt és korlátoz, hogy levegőtlenség fojtogat.

      • A 3. versszakból kiderül, hogy nincs közbiztonság, valamint a költő fizikai/érzelmi gyengesége is „Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok.”

      • A 4. versszakban kiderül,hogy figyelik, szemmel tartják a költőt ( az egész versszak )

    • A fizikai, biológiai + társadalmi létezés korlátozása

    • A szabadságjogok legelemibb rétegeit is felfüggesztik, az ország egészét kergetik a totális diktatúrába

    • Cenzúra, nincs közbiztonság

    • E feltételek mellett fogalmazza meg József Attila az utolsó 2 versszakban vallomását:A felnőtt ember legfontosabb ismérve az a kialakult értékrend, amely alapján életét éli, ebben az értékrendben értelem és érzelem meghatározó szerepe egyaránt megtalálható.

  • Ars poetica ( 1937)

    • Cím: Önmagában folytatott belső vitában fogalmazza meg, mit gondol József Attila a költő feladatáról

    • A társadalmi feladatokat pontosan látja a költő, tudja, hogy e helyzetben mi a költő feladata

  • Ezt bontja ki ebben a versben, melyet nyílt vitában fejt ki

  • Az állítások mellett mindig ott a tagadás:

      • Tisztaság-mocsok

      • Természet-kocsma

      • Emberi cselekvés-mímelés

  • A mű egy paradoxon állítással kezdődik, de ezt meg is magyarázza: „Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga.”

    • A költőt nem a tükörkép, hanem a kifejezendő valóság érdekli

      • A 8.-10. versszakokban a vállalt állásfoglalás történelmi-társadalmi igazságtartalmát, művészet fontosságát bontja ki:

        • A 8.-ban: A lázadást láthajuk

        • A 9.-ben: A legnagyobb ellenség az emberi butaság

        • A 10.-11. versszak: összegzés: A költészet eszköz a valóság megfogalmazására.

Számvetés versei ~ leltár versei

1937-es versei: végső összegzések, végső számvetést fogalmaznak meg

  • A jelenben az egyén/társadalom helyzete reménytelen, de a jövő meghozhatja a feloldozást

  • Ahogy haladunk előre az időben/ versekben, betegsége egyre inkább legyűri

  • Saját élete elhibázottságát tekinti a vereség fő okának

  • Nincs szerep, magatartás, amely kiutat kínálna számára

  • Az utolsó 4 vers önmegszólító, valamint létösszegző versek is egyben, az önmegszólítást, már gyakran a címben is felfedezhetjük

  1. Tudod, hogy nincs bocsánat (1937. szeptember)

A versben minden szerepet elutasít, ezzel vállalva a „halál” szerepét

Fontos a vers bűnfogalma

  • Általában is gyakori kései verseiben a bűn, bűnhődés gondolatköre

  • Bűne: az igazi szerep betöltésére való képtelenség

A mű vége felé megjelenik a konkrét életanyag is, a szeretethiánya, a szeretetre való vágyakozása, valamint a halálvágy is

A vers mégis a reménykedés hangjával zárul: talán a szerelem esély lehet arra, hogy megtalálja élete értelmét Vagy vess el minden elvet

s még remélj hű szerelmet,

hisz mint a kutya hinnél

abban, ki bízna benned.”

A legutolsó vershármas: 2. Karóval jöttél…

3. Talán eltünök hirtelen…

4. Ime, hát megleltem hazámat…

  1. Karóval jöttél…

A vers egészen a gyerekkorig megy vissza

Gyerekkor: szerepek felvállalásának kora

Felnőtt sorsa: Állandó csalódás, kiábrándulás a szerepekből

  • Ezt nehéz elviselnie:” Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered.”

A felnőtt szólítja meggyermek önmagát

A remény nélkülia reménykedőt

Nincstelenséggyerekkor nagyravágyása

  • Egzisztenciális jellegű

Összetett gyerek-motívum:

  • Szerelem-szeretet utáni vágyódás

  • Szárszón a nővérekkel+ gyerekeikkel él együtt-> emlékek törnek fel belőle

  • Helyzete akkor is korlátozott volt:

Régen, mert gyerek volt

A vers írásának idején pedig, mert súlyosan beteg

A vers saját maga meggyőzésével zárul. Örüljön annak, ami van, becsülje meg azt.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,

örülj, ha jut tüzelőfára,

örülj, itt van egy puha párna,

hajtsd le szépen a fejedet.”

  1. Talán eltünök hirtelen…

A vers a jövő egyik lehetséges képének megjelenítésével indul: – teljes, nyom nélküli pusztulás

Majd a múlt+ a jelen szembesítése

  • Jelenben: benne van az élet folytathatatlanságának motívuma

  • Múltban: negatív volt, önmagát vádolja a kötő

Az erdő képei, képzetei rétegződnek egymásra a tavasztól a télig, az évszakokon keresztül pedig a természet és az emberi életkorok mutatkoznak meg, a vers végén az ősz, az elmúlás jelenik meg.

Erdő motívum: „erdőben a vadnyom.”

„Már bimbós gyermek-testemet”

„Ifjúságom, e zöld vadont”

„a száraz ágak hogy zörögnek.”

  1. Ime, hát megleltem hazámat…

Versindítás: A haza fogalmának leszűkítése: A haza csak a sírja lesz, a haza hiányával indul a vers, majd egy kisebb közösség, a család hiányával zárul a vers.(ezzel adva keretet a versnek.)

Személye válságába bevonja az objektív társadalmi körülményeket, hiszen nem önmaga hibázta el életét, mert bár:

„Igy éltem s voltam én hiába,

megállapithatom magam.

Bolondot játszottak velem

s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem.

Műben azonban csak a saját sorsát zárja le véglegesen, utolsó szava a remény: ha ő meg is hal, a nagy egészre nem várhat ez a sors, az emberiség nem pusztulhat el, nem lehet az a sorsa, mint neki.

Befejezés

A mai napig vitatott, hogy öngyilkos lett-e vagy sem, de az utolsó versek, levelek az előző mellett érvelnek

Akkor halt meg, amikor költészete kezdett csatát nyerni. 1938 után viharos népszerűséggel terjedt hírneve, de ekkorra érett be a társadalom költészete befogadására. Megismerkedtek vele a fiatalok, akik az 1940-es évek pályakezdői lettek: Pilinszky János, Nagy László, Juhász Ferenc,…stb

Műveinek kiadása is megindult, sokan életét is papírra vetették (Németh Andor, József Jolán)

Születésének napján, április 11-én, minden évben a költészet napját ünnepeljük.

Az alkotóknak, művészeknek járó rangos kitüntetésekkel csak halála után díjazták, életében egyszer kapott pénzjutalmat 1937-ben.

1935-ben és 1936-ban Baumgarten-jutalomban részesült.

1938-ban a Baumgarten-díjat.

1948-ban posztumusz Kossuth-díjban részesült.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük