Irodalom érettségi

Az Őszikék korszak lírája

1860-as évek elején Arany elvállalta a Kisfaludy Társaság elnöki tisztségét→ költői pályája szinte megszakadt. Hivatali munkája, majd akadémiai feladatai kitöltötték idejét. Lírai költeményeket alig írt.1877-ben megvált hivatali tisztségeitől, s újra megszaporodtak a versek.

Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe írta ezeket a pillanatnyi benyomásokat.

Kései költészete megőrizte művészetének alapvető jellegzetességeit, de új vonásokkal is árnyalódott.

Az öregség és a halál közelsége, a végső nyugalom vágya, a belenyugvás, a megbékélés érzése, az önirónia, az élethez való ragaszkodás, a csendes derű is helyet kaptak a versekben.

Epilogus (1877. júl. 6.)

„epilogus”: görög eredetű szó, jelentése: utószó, zárszó, befejezés.

2. darabja a kötetnek.

Cím: feltehető, hogy visszatekintő, létösszegző mű, a költő életének, életművének utószava.

Szerkezete:

  1. 1-5. vsz.: múlt

alapmetaforája (toposz): út-vándor; az életutat az országúttal azonosítja, melyen

a lírai én az élet gyalogos vándoraként tűnik fel. Ezt metonímiák („kevély fogat”,

cifra bak”) és metaforikus képek (omnibusz, fényes tengely) szélesítik allegóriává

Humor és önirónia jelenik meg. Elégedetten tekint múltbeli helyzetére, nem töreke-

dett magasabb rangra, elviselte a megaláztatásokat, beérte apró örömökkel.

  1. 6-10. vsz.: múlthoz kötött jelen

a pálya mérlege

Megszűnnek a metaforikus áttételek.

Igazi vágyait az élet nem teljesítette be. Nem vágyott hírnévre, elismerésre→ ez

lelkiismeret-furdalást, kételkedést eredményezett. → egyetlen metafora: „titkos

métely”, egyetlen hasonlat: „pályám bére égető, mint Nessus vére”. Az a kétely

gyötri, hogy megérdemelte-e az elismerést, s az az önvád, hogy epikus alkotásait

nem fejezte be.

  1. 11-15. vsz.: meg nem valósult jövő

kudarcos élet

Ellentétes az I.-vel: azokról a soha be nem teljesült vágyairól vall, amelyek lelke

legmélyéről fakadtak.

Diszharmónia (az idill hiánya)

Dőlt betűs kiemelés: független, függetlenség vágya

fészek-toposz:otthonosság, a családi meghittség

motívum: kertészkedés (verssel való foglalatosság)

Zárlat: a lírai én helyzetét véglegesnek állítja be.

szegett szárnyú madár-metaforája: lelki sérülései miatt alkalmatlannak

tartja magát arra, hogy éljen a lehetőségekkel

rabmadár-kép: utal egyik korai versére (A rab gólya), de ellentéte a ván-

dortoposznak is. A lírai én reménytelenségét, helyzetének

elfogadását fejezi ki.

Verselés:

páros rímű felező nyolcas (dalforma)

3. sorok: egyetlen ütem, félbe maradt sor, mely megtöri a dallamot. → megrendültséget, érzelmi feszült-

séget visz a hangzásba.

A tölgyek alatt (1877. aug. 5.)

Elégikus életkép

Refrén: a versszakok elején található! → helymeghatározás, tagoló és összekötő feladatot lát el.

Szerkezete:

  1. vsz.: tér és idő határainak feloldódása

színek: kék ég – zöld lomb – aranyló napsugár

2-3. vsz: a múlt felidézése (gyerekcsínyek, falusi közösség életének epizódjai)

4-5. vsz.: ifjú- és férfikor → mélabú

6. vsz.: egyszerre múlt, jelen és jövő

hajókerék → vízimalom

7. vsz.: sűrített jelkép: „meglepő alkony” →versírás napjának estéje is lehet

 a gyerekek hazatérésére is figyelmeztethet

 öregember alkonya is lehet

hazasietés: → a nagyszalontai kisfiú

 az idős ember a hűvös elől

 halálon túlra is célozhat.

8. vsz.: végrendelkezés

tölgy-fejfa: szimbólum = a magyarsághoz, a hazához való ragaszkodás.

Mindvégig (1877. júl. 24.)

Ars poetica tartalmú létösszegző vers; önmegszólító vers.

Tudatos párbeszéd korábbi versével (Letészem a lantot)

Hangnem és műfaj kettőssége:

Az elégikus hangnemhez szelíd, visszafogott életörömből fakadó derű társul.

Rövid sorokból építkező, egyszerű rímképletű (a a b c c b) dalforma.

Szerkezet:

  1. vsz.: felindultság

2-4. vsz.: sorsfilozófia: tudomásul kell venni a természet és az élet rendjét, felül kell emelkedni a

sorscsapásokon

5-6. vsz.: új költői törekvések; megjelenik a szubjektív világ, mint költői téma

7. vsz.: író és közönség viszonyának megbomlása → a hallgatóság hiánya nem ok a némaságra.

tücsök (toposz): az antikvitás óta költészetjelkép (a múzsák és Apollón kedvelt állataként a

szépség muzsikusa

Ezópus állatmeséje nyomán a pillanatnak élő művész jelképe

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük