1) Harc a trónért – Mátyás királlyá választása
Mátyás Kolozsvárott született 1443. február 23-án Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet gyer-
mekeként. Apja a magyar történelem egyik legsikeresebb hadvezére volt, V. László kiskorúsága
idején pedig kormányzói tisztséget töltött be.
Hunyadi János halála után két fia közül az idősebb, László lett a Hunyadi család feje, s apja
halála után az ő kezére szálltak a királyi várak is. Hunyadi János halála után a Garai-Cillei liga
(Habsburg barát urak) elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak (háttérbe szorítsák) a Hu-
nyadi családot. Céljuk elérése érdekében V. Lászlóval (1452-1457) országgyűlést hívattak össze.
Ezen az országgyűlésen megjelent a Hunyadi család feje, Hunyadi László, aki ígéretet tett, le-
mond a királyi várak és jövedelmek kezeléséről. Hunyadi László a mögötte álló ligára támasz-
kodva nem mondott le a hatalmáról (nem tartotta be az ígéretét), hanem a királyt és Cillei Ulrikot
Nándorfehérvárra hívta tárgyalni. Nándorfehérváron a Hunyadi hívei a meghívottakat (királyt,
Cilleit) tőrbe csalták – Cilleit meggyilkolták, a királyt fogságba vetették.
A király a szabadulása érdekében bántatlanságot ígért, de nem tartotta be. A Garai-nádor által
Budára hívott Hunyadiak közül 1457-ben az idősebbet, Lászlót kivégezték, Mátyást Prágába vit-
ték. Ez év őszén V. László is meghalt, rögtön megkezdődtek a harcok a megüresedett trónért.
A királyi támaszukat vesztett Habsburg-barát urak ekkor egyezkedésre kényszerültek az ország-
ban legnagyobb erőt képviselő Hunyadiakkal. Szilágyi Mihály 1458 elején Garai László nádorral
és Újlaki Miklós vajdával Szegeden megállapodást kötött. A két báró belátta: sem ők, sem a
Habsburgok vagy a Jagellók nem képesek az adott helyzetben a Hunyadi-ligát kiszorítani, az or-
szágot megvédeni a töröktől. Ugyanakkor Mátyás királyságának elismeréséért kikötésük volt,
hogy megtarthatják címeiket, és Hunyadi László halála büntetlenül marad. Az egyességet Garai
Anna és Mátyás házassága pecsételte volna meg.
Az egyezség ellenére a királyválasztó országgyűlésen Szilágyi Mihály 15 000 fegyveressel je-
lent meg, hogy nyomatékot adjon követeléseinek. A nemesség támogatása érdekében Szilágyi
kedvező törvényeket fogadott el számukra (Szilágyi-féle cikkelyek): az ország védelme a király
kötelessége, nem vet ki rendkívüli adókat, nem alkalmaz idegeneket a kormányzásban. A fiatal
király mellé a gyűlés öt évre Szilágyit állította kormányzónak. A rákosi országgyűlés Mátyást
végül1458. január 24-én a befagyott Duna jegén választotta meg királlyá.
Közben Prágában Vitéz János váradi püspök megegyezett Podjebrád György leendő cseh ki-
rállyal, hogy Mátyás feleségül fogja venni Katalin nevű leányát, kiadatása fejében. Őt is veszi el.
A koronázást 1458-ban tartották (budai Nagyboldogasszony templomban), ám egyelőre még a
Szent Korona nélkül, mivel azt III. Frigyes német-római császár birtokolta.
Mátyás személyében erőskezű, határozott ifjú került a magyar trónra. Atyja gondoskodott ne-
veltetéséről, melyet Vitéz János irányított, így nemcsak megtanult írni és olvasni, hanem megis-
merte a humanista műveltséget. Emellett atyja oldalán diplomáciai és katonai kapcsolatok birto-
kába is jutott.
2) Hatalmának megszilárdítása /1458-1464/
Mátyás uralkodását a bárók hatalmának visszaszorításával kezdte. V. László embereit mellőzte,
így Garait is, illetve eltávolította a hatalomból Szilágyi Mihályt. Szilágyi fellépett ellene, Világos
várába záratta. Szilágyi letartóztatása után a Garai csoport III. Frigyesnek (V. László nagybátya)
ajánlotta a trónt. Mátyás megosztotta a bárói tábort (címeket, rangokat adományozott), és a köz-
nemességre támaszkodva elhárította a veszélyt.
1463 Bécsújhelyen III. Frigyessel szerződést kötött:
Ebben elismerik Mátyást királynak
80000 aranyért visszakapja a szent koronát
Ha utód nélkül hal meg Mátyás, akkor a trón a Habsburgoké – örökösödési ígéret
A szerződés aláírását követően Mátyást a szent koronával 1464.ben Székesfehérváron megko-
ronázták.
Frigyes visszaszorítása után Mátyás a Felvidéken a huszitákat várról várra füstölte ki, felkí-
nálva nekik a választás lehetőségét a pusztulás vagy a király zsoldja között. A módszer ered-
ményre vezetett, maga Giskra is magyar báró lett várai átadása fejében.
Giskra legyőzése után felvette a harcot a török ellen, mert II. Mohamed kihasználta a magyar
politikusok lekötöttségét és végérvényesen elfoglalta Szerbiát a Duna menti végvárakkal (Ga-
lambóc, Szendrő) együtt. Mátyást a török elleni harcra szorította a közhangulat is, mivel a magyar
nemesség előtt csak az az uralkodó lehetett népszerű, aki hadjáratokat indít a török ellen. Így
Mátyás 1463-ban Bosznia védelme érdekében hadjáratot indított – bár a török főerők elleni harcot
kerülte – s fontos végvárakat foglalt el: 1463-ban Jajcát, majd 1464-ben Szrebeniket. A hadjárat
eredményeképpen Bosznia északi része magyar, déli fele török kézre került.
3) Központosítása
A koronázást követően politikája megváltozott, s egy központosított állam kiépítésébe kezdett
bele, s ennek során egyre kevésbe vette figyelembe a nemesség és az egyház érdekeit. A főurakat
korlátozó intézkedései vetették meg az „Igazságos Mátyás” máig élő népi legenda alapját.
A rendi központosítás gazdasági alapjai: megjelent a háromnyomásos gazdálkodás. A me-
zőgazdasági árutermelés elsősorban a szépen gyarapodó mezővárosoknak volt köszönhető. A ma-
gyar kézműipar azonban nem tudta ellátni az országot, s a magyar nemesfém ellenében nyugatról
továbbra is iparcikkek áramlottak az országba. Másfél tucat városunk jelentős részben ezen ter-
mékeket közvetítette. Ipar: Céhes ipar dominál még mindig, az export nagyobb volt, mint az im-
port, de a bányák ezt a hiányt pótolták (sok ezüst, réz, kevesebb arany). A gazdaság fejlődött,
ez tette lehetővé, hogy több területen jelentős reformot valósítson meg. De az ország jövedelmei
nem tették lehetővé egy központi államszervezet és egy jól szervezett zsoldoshadsereg tar-
tós fenntartását.
A rendi központosítás társadalmi alapjai: Sikerült a bárókat visszaszorítania, de ő is nevez
ki hozzá hű bárókat. A köznemesség zöme Mátyás párti volt, de Mátyás csak addig számíthatott
rájuk, amíg az össznemesi jogokat csökkenteni nem akarta. A magyar polgárság zöme nem ma-
gyar volt, a városokat Mátyás nem tekintette szövetségesnek, csak bevételi forrásnak. Tehát: A
központosítás társadalmi oldalról nincs bázisa, csak egy nagyformátumú államférfihez kötődik.
Pénzügyi reformok: Az adószedés rendszere is megváltozott. A király a háztartások szerint (a
házakat jelölő füstnyílások, kémények alapján) vetette ki a kincstári adót (füstadó vagy füst-
pénz), ellentétben Károly Róbert 1342-ben elrendelt kapuadójával, melyet egy kapunyílás, vagyis
jobbágytelek után kellett fizetni. Ezzel nem kevesebbet ért el, minthogy megszüntette az elődei
által adományozott mentességeket. Hasonló okokból a harmincadvámot átkeresztelték korona-
vámmá. Mátyás elfogadtatta az egytelkes nemesség megadóztatását a jobbágyi terhek 50 száza-
lékáig. A háztartás lett az alapja az 1468-tól akár évente kétszer is beszedett rendkívüli hadiadó-
nak is, amelyet a háborúk költségeire fordítottak. („Rendkívüli” azért volt, mert kivetését évről
évre az országgyűlésnek kellett megszavaznia, ellentétben a „rendes” királyi kincstár adójával,
amelynek beszedéséhez nem kellett a rendek jóváhagyása.) A kincstári adót és a rendkívüli hadi-
adót úgy szedték be a jobbágyoktól, hogy együttes összegük évi egy forintra rúgott. A pénzügyi
reformok eredménnyel jártak. Mátyás éves bevételét 500 ezer és 700 ezer forint közötti összegre
becsülhetjük. A pénzügyi reform tette lehetővé a közigazgatás és a hadsereg reformját.
Közigazgatási reform: létrehozta a kincstartóságot, melynek élére nemesi vagy polgári szár-
mazású kincstartót nevezett ki (Ernuszt János), akit éppen ezért teljes mértékben kézben tartott.
Mátyás a napi ügyek intézésére egy szűkebb királyi tanácsot is alakított, melynek üléseire szíve-
sen hívott meg alacsonyabb származású szakértőket. Az országgyűléseken meg kellett nyerni a
köznemességet, mely az adók megajánlását ekkorra már szinte kizárólagos jogának tekintette, és
a katonáskodásból is jelentős részt vállalt. Így legtöbb követelésüket törvénybe foglalták. A kirá-
lyi tanács befolyását korlátozta a kancelláriai reform: egyesítette s titkos és a főkancelláriát, s
élére bizalmasát helyezte. A kancellária átalakítása maga után vonta az igazságszolgáltatás válto-
zását, mivel a királyi személyes jelenlét és a királyi különös jelenlét bíróságának a titkos, illetve
a főkancellária volt a vezetője. E két bíróság helyett létrehozta a személynöki széket a személy-
nök vezetésével, akinek keze alatt szakképzett ítélőmesterek (Thuróczy János) dolgoztak.
Katonai reform: a bandériumok helyett zsoldos hadsereget szervezett, melynek alapjául a hu-
szita sereg szolgált. Sokféle fegyvernem található meg a seregben: könnyű-, és nehéz gyalogság,
lovasság, ostromgépek. Az elnevezés eredete a mai napig vitatott. Közkeletű hiedelem, hogy a
Hunyadi címerben szereplő holló színe után kapta a sereg a nevét, vagy a ruhájuk miatt nevezték
őket Fekete Seregnek, melynek több külföldi származású vezetője volt, pl.: Hag Ferenc, Kinizsi
Pál. A fekete sereg ellentétben a bandériumokkal, mindenhol és mindenki ellen felhasználható
haderő volt. A sereg négy fegyvernemből állt: nehéz- és könnyűlovasság (huszárok), gyalo-
gosok, tüzérség. A fekete sereg fönntartása nagy gondot okozott Mátyás számára, mivel egy
lovaskatona havi zsoldja 3, egy gyalogosé 2 forint volt. Állandó zsoldossereget állított fel („fekete
sereg”). A sereg gerincét cseh, lengyel, német zsoldosok adták, de voltak közöttük magyarok,
délszlávok és románok is. Háború esetén a zsoldosok száma 8000 gyalogosra és 20000 lovasra
emelkedett. Ezzel a haderővel a király függetlenedni tudott a bárók bandériumaitól. Ismert vezé-
rei: Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Haugwitz János. A hadseregnek igen nagy volt a költsége. Ter-
mészetesen továbbra is a király rendelkezésére állt a banderiális hadsereg és a kiváltságos népek
segédhada.
4) Mátyás külpolitikája
Mátyás mindvégig megosztotta figyelmét a török veszély és a nyugati törekvései között. Ellen-
zéke vádolta, hogy elhanyagolja a török elleni harcot. Mátyás arra hivatkozott, hogy egyedül úgy-
sem képes a török kiűzésére a Balkánról, és nem lát garanciát arra, hogy III. Frigyes nem támadja
hátba. Mátyás célja egy Duna-menti össz-monarchia létrehozása szerepelt, és/vagy a Német-ró-
mai császári cím megszerzése, melynek ereje lett volna képes kiverni a törököt Európából. Ezért
foglalkozott annyit a nyugati politikával.
Török háborúk: Erre Mátyást családi hagyományai szinte kötelezték. Nagy támadó hadjáratok
helyett inkább aktív védekező politikát folytatott és a déli védelmi rendszer minél teljesebb kiépí-
tését tartotta fontosnak 1463-ban visszafoglalta a boszniai Jajca várát, majd 1464-ben Szrebe-
niket. A Zsigmond óta épülő végvárrendszert két, egymástól mintegy száz kilométerre húzódó
végvárlánccá szervezte, építette ki. Erre a kettős végvárrendszerre támaszkodva harcolt, ha a tö-
rök beütött, Mátyás ellencsapással válaszolt. Így történt ez 1474-ben is, amikor a törökök betörtek
a Temesközbe és Moldvába, Mátyás támadó hadjárattal válaszolt és 1476-ban elfoglalta Szabá-
csot. 1479-ben egy nagyobb sereg Erdélybe tört be, a kenyérmezei csatában a Kinizsi Pál és
Báthory István által vezetett magyar sereg nagy győzelmet aratott. A török beütésre válaszul Ki-
nizsi Észak-Szerbiába vezetett hadat 1481-ben, de a sikerek ellenére Mátyás 1483-ban kénytelen
volt öt évre békét kötni a szultánnal, mert nem kapott garanciát arra, hogy III. Frigyes nem tá-
madja hátba.
Nyugati politika: Cseh és osztrák háborúk: Csehország nemcsak a területszerzés és gazdag-
sága miatt volt fontos Mátyás számára, hanem azért, mert a cseh korona választófejedelmi címmel
járt és utat nyithatott a császári cím felé. A beavatkozásra az adta a lehetőséget, hogy 1466-ban a
pápa eretnekké nyilvánította Podjebrád György cseh királyt. Mátyás pápai támogatással hadat
indított 1468-ban volt apósa ellen. (Felesége Katalin 1464-ben meghalt.) Mátyás elfoglalta Mor-
vaországot, Sziléziát és Lausitzot, Bár a cseh katolikus főurak 1469-ben Mátyást királlyá válasz-
tották, Csehországot nem tudta elfoglalni. 1471-ben változott a helyzet, meghalt Podjebrád, aki-
nek végakarata szerint a cseh rendek a lengyel Ulászlót választották királyukká, akit III. Frigyes
is elismert. Mátyás erre haddal támadt III. Frigyesre, melynek eredményeként Frigyes elismerte
Mátyás cseh trónigényét (1477), sőt beleegyezett 100 ezer forint hadisarc kifizetésébe is. Később
Mátyás újra hadjáratot indított Frigyes ellen (1482), mert a császár nem egyenlítette ki tartozását
és rá akarta kényszeríteni Frigyest, hogy ismerje el házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost
törvényes utódjának, de Frigyes nem mondott le a trónigényéről. Mátyás 1485-ben elfoglalta Bé-
cset, ahová áthelyezte székhelyét és udvarát is, de a főcél a német-római császári cím megszerzése
nem sikerül. 1486-ban meghalt III. Frigyes, aki halála előtt elérte, hogy a német fejedelmek nem
Mátyást, hanem fiát, Miksát választották német királynak.
5) Mátyás és a rendek
Mátyás nem kérdőjelezte meg a király és a rendek közötti hatalommegosztás kialakult rendsze-
rét. Mindvégig fontos döntéshozó szerv maradt a királyi tanács, s az országgyűlés jogait sem
csorbította, bár igyekezett azt minél ritkábban összehívni (gyakran több évre megszavaztatta az
adókat). Megmaradt a megyék szerepe. A király elismerte a városok önkormányzatát, a királyi
városok jogát az országgyűlési képviseletre, de megjelenésüket nem szorgalmazta különösebben.
Mátyás nagy hatalma annak köszönhető, hogy ügyesen élt a rendi kormányzás adta lehetősé-
gekkel, s gyakran kijátszotta egymás ellen a rendek különböző csoportjait. A rendi kormányzás
kereteit biztosították az 1486-ban kiadott törvények. Pontosan szabályozták a rendi tisztviselők,
elsőként is a nádor jogkörét, a rendi intézmények működését. A nádor bíráskodási jogát a törvény
erősítette, s „hivatalosan” is ő lett a király helyettese, az ország főkapitánya.
A király és a nemesség kapcsolata azonban változott, különösen Mátyás második házassága
után. Beatrix kifinomult életmódot, szokásokat honosított meg a magyar királyi udvarban, melyek
véget vetettek a király addigi közvetlenségének. (Például megjelentek az ajtónállók a királyi pa-
lotában.) Az urak elítélték a király távolságtartó viselkedését, Mátyás – akinek tréfáit anekdoták
is megörökítették – utolsó éveiben magányossá vált.
6) Mátyás udvara
Mátyás udvara a humanista műveltség egyik európai központja volt. Támogatta a művészeteket
és a tudományokat. Budai palotája a reneszánsz kultúra központjává vált, ahova tömegesen ér-
keztek Itáliából a művészek, építészek, szobrászok, tudósok, írók. Ebben nagy szerepe volt 2.
feleségének, Beatrixnek- a nápolyi király leánya. A reneszánsz stílusú építkezések szép példája
Mátyás visegrádi nyári palotája, és a budai vár egyes részei.
A magyarországi reneszánsz művészet másik központja Visegrádon alakult ki. Az udvar nyá-
ron gyakran kiköltözött a közeli Visegrádra, ahol Mátyás – olasz mintára – nyári palotát építte-
tett. Már az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond korában is palota állt itt, ezért is keverednek Mátyás
nyári palotáján a gótikus és reneszánsz stílusjegyek. A domboldalra telepített királyi székhely a
természetes adottságoknak megfelelően teraszos, függőkertes kialakítású. A kertek központjaiba
vörös márvány szökőkutakat helyezett a tervező, amelyeket a görög mitológiából vett jelenetekkel
ékesítettek a szobrászok.
Magyarországra nemcsak kiváló építészek érkeztek, de szobrászok, festők, tudósok is. A már-
ványszobrászok köréből kiemelkedik a dalmát származású Giovanni Dalmata, aki az úgy nevezett
Diósgyőri Madonna alkotója volt. A budai palota egyik épületét a három Hunyadi (János, László
és Mátyás) bronzszobra díszítette. Ezek is feltehetőleg délről érkezett mester keze munkái voltak.
Európa-hírű volt Mátyás könyvtára, a Biblioteca Corvina, mely 2500 kötetből állt. A festett,
képekkel illusztrált kódexek (Corvinák) három nagy csoportba tartoztak: történeti mun-
kák, filozófiai írások, egyházatyák művei. A könyveket témájuk szerint elkülönítve, a ma szo-
kásostól eltérően lapjukon fekve tárolták a polcokon. Mátyás a kötetek egy részét Vitéz János és
Janus Pannonius könyvtárából szerezte be.
Könyvtárosa Galeotto Marzio volt. Támogatta a könyvnyomtatást. Hess András 1473-ban ala-
pította meg az első magyar nyomdát. 1476-ban alapította a pozsonyi egyetemet. Az egyetem első
kancellárja Vitéz János volt, akinek halálával azonban elsorvadt az intézmény. Udvari történet-
írója Antonio Bonfini volt. Ebben az időben született meg a Budai Krónika, melynek szerzője
Thuróczy János volt, aki a hun-magyar rokonságot hangsúlyozta.
7) Utódlás kérdése
Corvin János 1473-ban született Edelpeck Borbálától, egy bécsi polgárlánytól. Az ifjú nagy
vagyonnal rendelkezett, mert Szilágyi Erzsébet, Mátyás anyja végrendeletileg rá hagyományozta
a Hunyadi-vagyont (30 várat birtokolt).
Első felesége, Podjebrád Katalin halála után Mátyás a törvényes örökös (s persze a politikai
kapcsolat) érdekében 1476-ban újra megházasodott: a nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrixot
vette feleségül és III. Frigyes német-római császárral megállapodott, hogy amelyikük gyermek-
telenül hal meg, annak a másik örökli a trónját. Ám a várva várt utód nem született meg, ezért az
1480-as évektől Mátyás mindent megtett Corvin János utódlása érdekében: tisztségeket ruházott
rá, állandóan szerepeltette maga mellett, s megeskette a főpapokat és főurakat, hogy halála után
egyetlen fiát válasszák királlyá.
1490. április 6-án Bécsben meghalt Mátyás király, mielőtt a trónutódlás kérdését megnyugta-
tóan rendezte volna. Kijelölt örököse, a házasságon kívüli kapcsolatból született Corvin János
herceg csak egyike volt a lehetséges jelölteknek. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva
lemondott a trónról. Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, és
II. Ulászlót választották utódjává. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete Sereget annak saját
legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory István erdélyi vajda csatában szórták szét. Mátyás
halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak.