A konstruktivizmus
A szürrealizmussal több vonatkozásban ellentétes áramlat a konstruktivizmus, amely kompozícióit legtöbbször szigorú mértani formákból építi fel a síkban vagy a térben. Legkiemelkedőbb képviselője, Piet Mondrian (1872-1944) képeinek megoldásában a legegyszerűbbre és legfontosabbra törekedett: a függőleges és a vízszintes vonal, a négyszögű síkforma és a három alapszín alkották végül kikristályosodott forma- és színrendszerét. Ezeket a képeit a művész a világegyensúly vizuális szimbólumainak minősítette.
A tárgyábrázolásról lemondó, pontatlanul absztraktnak nevezett művészet központja Oroszország volt az első világháborút megelőző években és a fiatal szovjet köztársaság idejében. Malevics (1878-1935) szuprematizmusa a tiszta geometria, a tiszta érzékenység szupremációját, felsőbbrendűségét vallotta a látható világ formáival szemben.1919-ben festette meg a Fehér négyzet fehér alapon c. képét, amellyel szimbolikusan a festészet végpontját kívánta kijelölni.
A konstruktivisták egy új társadalom újfajta művészetét akarták megteremteni. Vlagyimir Tatlin (1885-1956) különböző anyagokból, fából, vasból és kész használati tárgyakból készített szobrai technikai konstrukciókra hasonlítanak. „Valódi anyagok, valódi térben” – ez volt művészetének alapelve. A III. Internacionálé emlékművének tervében (1920) egy olyan hatalmas és dinamikus acélszerkezetet képzelt el, melynek forgó üvegburáiban a népképviselet szerveit helyezte volna el.
Az absztrakt művészet másik központja Hollandia volt.Theo van Doesburg (fan duszburg; 1883-1931) Mondriannal és másokkal együtt hozta létre 1917-ben a De Stijl (de sztejl ‘stílus’) csoportosulást, amely a kiadásukban megjelent folyóiratról kapta nevét. A művészek alkotásaikban a tiszta, racionális rendet valósították meg a valóság rendetlenségével szemben.
A korszak legjelentősebb áramlatai, a különböző absztrakt törekvések a Bauhaus-iskolában jutottak közös nevezőre. (A német elnevezés szó szerint építőházat jelent.) Az iskola, melyet Walter Gropius (grópiusz;1883-1969) alapított 1919-ben, és amely először Weimarban, majd Dessauban működött, a művészetek és a mesterségek szabad iskolája volt. Itt a tanárok és tanítványok közösen munkálkodtak azon, hogy az építészet és a többi művészeti ág egységének jegyében az ipar, a modern technika és a művészet. összekapcsolásával az ember környezetét átalakítsák.
Az avantgárd eredményei világszerte elterjedtek, át is alakultak, le is higgadtak, és annyira felszívódtak a kor művészetébe, hogy a 20. század művészeti világnyelve nélkülük el sem képzelhető.