Az aktív geológiai jelenségek (vulkánosság, földrengések, hegységképződés) leginkább a lemezhatárokhoz kapcsolódnak, a lemezbelsők viszonylag nyugodt területek.
Távolodó lemezhatáron a láva:
- Nagy mélységből, az asztenoszférából származik,
- fémes elegyrészekben gazdag,
- a magma feszítő gázokban szegény, hőmérséklete magas, robbanás nélkül is könnyedén a felszínre juthat,
- bazalt(-tufa) jellemzi,
- az óceánok mélyén kibuggyanó bazaltos lávából keletkeznek a párnalávák,
- a szárazfölön hígan folyós lávából enyhe lejtőjű pajzsvulkánok és lapos bazaltfennsíkok jönnek létre.
Közeledő lemezhatáron a láva:
- Az alábukó lemez és a hátán utazó vízdús üledékek anyaga lefelé haladva megolvad. A kéreg áttörése közben szilícium-dioxidban gazdag kőzetek is beolvadnak a magmába.
- Szilícium-dioxidban gazdag.
- Magas gáztartalma miatt robbanásokkal járnak és nemcsak lávaömlést, de törmelékszórást is eredményeznek.
- andezit(-tufa), riolit(-tufa),
- a sűrűbben folyó lávából meredekebb lejtőjű vulkáni kúpok épülnek.
- A rétegvulkánok egymást követő lávaömlésből és törmelékszórásból épülnek fel (pl. Fuji, Etna).
A magma oldott gázokat is tartalmazó izzó kőzetváladék. Ha megreked a mélyben és kihűl, mélységi magmatizmusról, magmás ércképződésről beszélünk. Vulkánosság során a magma eléri a Föld felszínét. A felszínre kerülő magma a láva. Mindkét esetben magmás kőzetek keletkeznek, melyek minél több szilícium-dioxidot tartalmaznak, annál világosabbak. Mélységi magmás kőzetek; a gabbró, a diorit és a gránit. Vulkáni kiömlési kőzetek; a bazalt, az andezit és a riolit.
Vulkánok leginkább a Csendes-óceáni Tűzgyűrű, a Kelet-afrikai árokrendszer, az eurázsiai hegységképződési terület és az Atlanti-hátság környékén fordulnak elő.
A vulkáni működés szüneteiben, ill. a kitörések megszűnése után gőz- és gázszivárgások fordulhatnak elő. Ezeknek több típusa is van:
- Fumarola: 200-900 °C, főleg vízgőzből álló kigőzölgések.
- Szolfatára: 200-400 °C, kénvegyületeket tartalmazó kigőzölgések.
- Mofetta: lehet száraz és nedves. A száraz, főleg szén-dioxidot kibocsátó mofetták hőmérséklete 20-30 °C, a gyógyászatban alkalmazzák. A nedves mofetták szénsavas vizet adnak.
- Leglátványosabb formája a gejzír, az időszakos szökőhévforrás. Jelentős idegenforgalmi vonzereje van.
Mondhatjuk tehát, hogy a hegységek szerkezetét létrehozhatja vulkanizmus, emellett azonban fontos megemlíteni a gyűrődés és vetődés folyamatát.
Gyűrődés:
- Bezáródó medencékben, mélytengeri árkokban fordul elő.
- Redők jönnek létre, melyeknek részei a redőteknő és a redőboltozat. A redők típusai az erőhatás, tehát az oldalirányú nyomóerő nagyságától függően alakulnak ki.
- Az erők hatására a ferde és fekvő redők elszakadhatnak eredeti aljzatuktól, és áttolódhatnak más rétegekre. Ekképpen jönnek létre az áttolt vagy takaró redők.
Vetődés:
- Felszínhez közelebb eső zónákban, mélytengeri árkokban fordul elő.
- Rögök jönnek létre: törési síkokkal határolt kőzettömeg, a törési sík felszíni vetülete a törésvonal. A vetődés a szomszédos rögök elmozdulása a vetősík mentén.
- Lépcső, sasbérc, medence, árok.
Különböző típusú lemezek ütközésével eltérő kőzetanyagú hegységek jönnek létre.
Hegységrendszer: az egy hegységképződési időszak alatt képződött hegységek összessége.
Két óceáni lemez ütközésekor az idősebb, nagyobb sűrűségű bukik alá. Az alábukó lemez megolvadt anyagából andezit- és riolitvulkánok keletkeznek. A keletkező mélytengeri árokkal párhuzamosan vulkáni szigetív alakul ki, pl. Csendes-óceán nyugati részén.
Óceáni és szárazföldi lemez ütközésekor az óceáni bukik alá. A mélytengeri árok a kontinens pereméhez kötődik, benne nagy mennyiségű üledék halmozódik fel. A hegységek felépítésében jellemzőek az andezit- és riolitvulkánok, ill. alárendelten a gyűrt, üledékes kőzetek is.
Két szárazföldi ütközésekor nincs tartós alábukás, inkább csúszásra, rátolódásra kerülhet sor. A lemezek között az óceán bezáródik (térrövidülés), a felhalmozódott üledék felgyűrődik. A találkozási felületen hegylánc emelkedik ki, mely főleg üledékes kőzetekből áll. Gyakoriak a takaróredők, pl. Himalája.
A hegységeket csoportosíthatjuk magasságuk szerint: közép- és magashegységek. Szerkezetük szerint: vulkáni, gyűrt, rög és lánchegységek (egymással párhuzamos hegyvonulatokból és a közöttük lévő völgyekből állnak).
Tipikus röghegységek az óidei gyűrthegységek lepusztulásával és vetődésével létrejött Kaledóniai- és Variszkuszi-hegységrendszer tagjai.
Gyűrthegységek az Eurázsiai- és a Pacifikus-hegységrendszerhez tartozó hegységek.