Az ásványtan és a kőzettan a földtan résztudományaként az ásványok, ill. a kőzetek vizsgálatával, rendszerezésével foglalkozik.
A földkéreg leggyakoribb elemei: oxigén, szilícium, vas, kalcium, magnézium, nátrium stb.
Az ásvány a kőzetburok természetes eredetű, meghatározott vegyi összetételű, kristályszerkezettel rendelkező építőköve. A közel 3800 ismert ásványfaj közül mintegy 200 a kőzetek fő tömegét adó, ún. kőzetalkotó ásvány. Pl. kvarc (szilícium-dioxid), piroxének, agyagásványok.
A kőzet a kőzetburok nagy tömegű ásványtársulása. Felépülhet uralkodóan egyféle (pl. márvány), vagy többféle ásványból (pl. gránit).
Az ásványi nyersanyagok azok a természetes eredetű anyagok, amelyek különleges összetétele, ill. fizikai és kémiai tulajdonságai miatt megfelelő technológiai módszerek alkalmazásával kinyerhetőek és közvetlenül vagy feldolgozás útján hasznosíthatóak. Az anyag típusa szerint lehetnek: fogyó energiahordozók (fosszilis energiahordozók, uránérc), ércek és nemfémes ásványok.
A gránit a legelterjedtebb mélységi magmás kőzet. A lassú kihűlés miatt nagyobb méretű, szabad szemmel jól elkülöníthető kristályokból áll. Fő ásványai a kvarc, a földpát és a biotit. A gránit színét többnyire a földpátok határozzák meg, rózsaszín-húsvörös, világosszürke változata is lehet. Hegységképződéskor több kilométer mélységben, hatalmas kőtömbökben szilárdul meg, a felszínre erős emelkedés, majd a fedőrétegek lepusztulása után kerül. Az ősmasszívumok egyik legfontosabb felépítője. Megtalálható ezenkívül röghegységekben és fiatal lánchegységek „kristályos” vonulataiban is. Pl. Velencei hegység. Építő- és díszkőként használható fel.
A bazalt az egymástól távolodó lemezek, lemeztöredékek mentén kialakuló tűzhányók lávájából képződő vulkáni kiömlési kőzet. Színe sötétszürke, fekete. A gyors kihűlés miatt kisméretű kristályokból épül fel (földpátok, piroxén, olivin), melyek szabad szemmel nehezen különíthetőek el. Előfordul pl. a Tapolcai-medencében, építőkőként hasznosítják.
Az andezit közeledő lemezhatárok vulkanizmusának igen elterjedt vulkáni kiömlési kőzete. Uralkodó ásványai a plagioklászok, biotit, amfibolok és a piroxén. Összetételétől függően szürke, néha zöldesszürke, fekete. Hazánkban felfedezhető pl. a Börzsönyben és a Mátrában. Útépítésnél, vasúti alapozásnál alkalmazzák.
A riolit vulkáni kiömlési kőzet, tehát gyors kihűlés jellemzi, melynek köszönhetően kristályai kisebb méretűek. Megtalálható pl. a Zempléni-hegységben, építőkőként is alkalmazzák.
A tufák anyaga a kirepülő lávafoszlányokból, a kürtőből kiszakított anyagokból keletkezik. Lyukacsos szerkezetű, jól faragható kőzetek. Vulkáni tufák megtalálhatóak pl. a Tihanyi-félszigeten, építkezéseken használják fel.
Ezek voltak a magmás (mélységi és kiömlési kőzetek). Előfordulnak azonban még üledékes és átalakult kőzetek.
A homok, az agyag, a homokkő és a lösz mind-mind törmelékes üledékes kőzetek; idősebb kőzetek felaprózódott és felhalmozott törmelékéből keletkeztek tömörödéssel és cementálódással. Homok található a Nyírség, agyag az Alföld, homokkő a Balaton-felvidék és lösz a Mezőföld területén.
A lösz száraz éghajlatú füves puszták anyaga. Szél által szállított porból keletkezik. Kőzetté válás során a kvarcszemcséket mészhártya vonja be és ragasztja össze. Az elhalt növényzet gyökérszálai helyén visszamaradt csőrendszernek köszönhetően kitűnően vezeti a vizet. A löszön nagyon jó minőségű mezőségi talaj képződik.
Vegyi üledékes kőzetek a mészkő, a dolomit és a kősó.
A mészkő uralkodóan kalcium-karbonátból álló vegyi vagy szerves eredetű üledékes kőzet. Anyaga vízi élőlények (csigák, kagylók, korallok stb.) mészvázából származik. Színe változatos: fehér, bitumenes változata szürke, fekete, vas-oxidos változata vörös. Sav hatására pezseg. Megtalálható pl. a Budai-hegységben, felhasználható pl. díszítőkőként. Különlegessége, hogy a kőszénfajtákkal egyetemben a szerves eredetű üledékes kőzetek közé is sorolható, hiszen élőlények maradványából jött létre.
Átalakul kőzetek a márvány és a palás kőzetek. Ezek a kőzetek a már kialakult magmás, üledékes vagy éppen átalakult kőzet nagy nyomás és/vagy hőmérséklet hatására, szilárd vagy csaknem szilárd állapotban átkristályosodik, illetve palásodik.
Az érc olyan ásványok vagy kőzetek összefoglaló neve, amely valamilyen fémet gazdaságosan kitermelhető mennyiségben tartalmaz.
A bauxit az alumínium érce. Alumínium-szilikátokat tartalmazó kőzetek agyagos málladékából keletkezik, nedves, trópusi, szubtrópusi éghajlaton.
A lateritbauxit az alatta lévő, többnyire magmás és átalakult kőzetek mállásából keletkezik.
A karsztbauxit mészkő- és dolomithegységek mélyedéseiben halmozódik fel. A málladék részben a karsztos kőzetek, részben az ideszállított más kőzetek mállásából származik. Európa – és így hazánk – karsztbauxit telepei a földtörténeti múltban alakultak ki.
A vasat ötvözetek formájában hasznosítják: rudakként, csövekként, huzalokként.
Az uránt az atomerőművekben dúsított urán-dioxid tartalmú pasztillákként használják.
A rezet áramvezetőként használják az elektrotechnikai és elektronikai iparban.
Az arany elsősorban az ékszerek, fizetőeszközök érce.
A kőszén legtöbb esetben dús mocsári erdőkből alakul ki. A növények elhalásuk után víz alá kerülnek és iszappal betemetődnek. Oxigéntől elzártan, az üledéktakaró súlya alatt megindul a szénképződés folyamata. A szénülésnek is nevezett folyamat során a széntartalom fokozatosan nő, ennek következtében először tőzeg, majd lignit, barnaszén, feketeszén és végül antracit keletkezik.
A kőolaj és a földgáz zárt, rosszul szellőzött beltengerek, lagúnák fenekén alakul ki. A kedvezőtlenné vált életfeltételek miatt a planktonok nagy tömegben elpusztulnak, maradványaik pedig a tengerfenék iszapjába süllyednek. Oxigéntől elzártan, a mélyben uralkodó nyomás és magas hőmérséklet hatására kőolajjá és földgázzá alakulnak. Az üledékek nyomása miatt ezek folyamatosan felfelé vándorolnak, és általában valamilyen záróréteg alatti tárolókőzetben felhalmozódnak.
A kősó a lagúna vizének bepárlódása során alakul ki. A lagúna erősen száraz éghajlaton terül el, partjait sivatagok övezik, a szárazföld felől gyakorlatilag nem kap édesvizet. A párolgás gyorsan apasztja a lagúna vízszintjét, melynek kiegyenlítésére a nyílt tenger felől beáramlik az átlagos sótartalmú tengervíz. A lagúnában olyan magas sókoncentráció alakulhat ki, hogy a bepárlódás során kiválnak ebből a nehezebben, majd az egyre könnyebben oldható sók. Legelőször és legalul válnak ki a karbonátok, erre rárakódnak a szulfátok, majd a kősó, végül a kálisó.
A kálisó csak akkor tud kiválni, ha a lagúnát zárógát zárja el a nyílt tengertől.