Japán társadalmi és gazdasági jellemzői 

Japán a világgazdaság egyik pólusa az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok mellett. Gazdasági erejét mutatja, hogy a világ GDP-jéhez 8,5%-kal járul hozzá. Az áruexportban a vezető országok közé tartozik. Emellett az egyik legjelentősebb pénzügyi központ és működőtőkeexportőr. Japáné Ázsia legkorábban iparosodott és modernizálódott gazdasága. 

A gazdasági sikerek nem vezethetők le a természeti adottságokból, mert azok — a kiterjedt erdőségeket kivéve – kifejezetten szűkösen állnak rendelkezésre. Japán nagy része hegyvidék, amely alkalmatlan a földművelésre, az ipari tevékenységre és a letelepedésre. 

Japán nem bővelkedik a gazdaság alapját biztosító nyersanyagokban sem. Minden olyan ásványkincs, amely Európában és Észak-Amerikában az ipari fejlődés alapját jelentette, itt szinte teljes egészében hiányzik. Az iparosodást és a modernizációt így a külföldről behozott nyersanyagokra, alapanyagokra kellett építeni. 

A japán gazdaság az 1950-es évek elején indult igazán dinamikus fejlődésnek. A gazdaság motorját adó japán ipar kezdetben csak hazai piacra termelt (textilipar, alapanyagipar, energiagazdaság). Hamarosan azonban áttért a fogyasztási cikkek (pl. kedvező árú gépkocsik, híradástechnikai eszközök, háztartási gépek) tömeges előállítására és exportjára. 

Ennek eredményeképp az 1970-es évek elejére az Amerikai Egyesült Államok után Japánban a Föld második legjelentősebb gazdasága jött létre. Ekkor azonban a „japán minőség” még csak az olcsó termékeket, az inkább alacsony minőségű technológiát jelentette.

A japán iparban az 1980-as években minőségi fordulat következett be. 

A változást a fejlett országoktól megszerzett, és a későbbiekben otthon továbbfejlesztett technológiák alkalmazásával érte el. 

Japán hamarosan élre került nemcsak a szigetország szempontjából létfontosságú hajóépítésben, hanem az autógyártásban, a vasúti közlekedés forradalmasításában, a repülőgépiparban, az elektronikában és a robottechnikában is. Elsőként fejlesztett ki és alkalmazott ipari robotokat a munkaerőgondok enyhítésére. A precíziós felszerelések és a tudományos műszerek előállításában szintén világhatalommá vált. 

így a „japán minőség” immár a megbízhatóság, a legmagasabb technológiai fejlettség szinonimájává vált. A „Made in Japan” márkanév lett. 

Eközben a már elavulttá vált és/vagy környezetterhelő ágazatokat a szomszédos, feltörekvő országokba (pl. Dél-Korea, Tajvan) telepítették át. Ugyanakkor Japán az egyre nagyobb haszonnal kecsegtető globális befektetések fő célpontja is lett. 

A sikerekben szerepet játszott a stabil világgazdasági környezet, a beruházásokhoz rendelkezésre álló tőke, a technológia, a megfelelően képzett munkaerő, a jellegzetes japán munkakultúra, a gazdaságpolitika és a fogyasztópiac bővülése. 

1990-tól Japán gazdasági életében megtorpanás tapasztalható. A GDP növekedése lelassult, néhány évben megállt, bár a külkereskedelmi többlet megmaradt. A termelés megdrágult, így a működőtőke másutt (pl. Délkelet-Ázsiában, Kínában, Indiában) talált jó befektetési lehetőségeket. A korábbi sikerágazatok vesztettek a versenykésességükből. 

Míg Japán korábban a világ legjelentősebb hitelezője volt, addig ma itt a legmagasabb a GDP-arányos államadósság a világon. Ezt az időszakot „elvesztegetett évtizednek” is szokták nevezni. 

A 2008 óta tartó gazdasági világválság csak rontott a helyzeten. 

A mezőgazdaság természeti alapjai Japánban meglehetősen kedvezőtlenek. A lejtők meredekek, sok helyütt alacsony termőképességű a talaj.  Így az ország területének alig 10%-a művelhető. A szűkös természeti erőforrások ellenére a mezőgazdaság eredményes. A néhány hektáros kisparaszti gazdaságok ugyanis sok műtrágyát, növényvédő szert és kisgépet használva belterjes gazdálkodást folytatnak, melynek segítségével magas termésátlagokat tudnak elérni. Az alapvető gabona a rizs, de búzát, valamint zöldség- és gyümölcsféléket, teacserjét is termesztenek. A helyszűke miatt az állattenyésztés szerepe alárendelt. Annál fontosabb viszont a halászat, ami az élelmezésben is nagy jelentőséggel bír. A mezőgazdaság csak részben tudja kielégíteni a szükségleteket, ezért élelmiszerekből, ipari növényekből az ország behozatalra szorul. 

Az ország területén egyedül a vízenergia-készlet jelentős. Japán energiagazdaságának alapja a nagy mennyiségben importált kőolaj. Világpiaci árának növekedése miatt egyrészt több évre elegendő kőolajtartalékot halmoznak fel, másrészt jelentős szerepet szánnak a nukleáris energiának is. Az atomerőművek építésénél figyelembe kell venniük a földrengés- és tájfunveszélyt is. 

Mivel a japán gazdaság nagymértékben épít a külkereskedelemre, így erősen függ a világpiaci folyamatoktól. Külkereskedelmi forgalma az elsők között van a világon. A behozatali cikkek között szinte kizárólag az országban hiányzó élelmiszerek, ásványkincsek (leginkább energiahordozók) szerepelnek, míg az exportot főként a magas szinten feldolgozott ipari termékek adják. 

Fő exportpiacai eleinte az Amerikai Egyesült Államok és az európai országok voltak. Az utóbbi években felértékelődött Délkelet-Ázsia, Kína és India szerepe is. A legjelentősebb kereskedelmi partnere napjainkban már Kína. A japán gazdaságpolitika alapvetően protekcionista: a hazai gazdaság szereplőit vámokkal és kvótákkal védik, ugyanakkor exportösztönző politikával segítik azok világpiacon történő érvényesülését. 

A nyitott gazdaság része az is, hogy Japán igen sok tökét fektet be külföldön. Ennek egy része működő tőke, melynek fő célja a globális termelés megszervezése és a nyersanyagkészletek biztosítása. 

Az ipar gócpontjai a legnagyobb sziget, Honsú délkeleti partjai mellett sorakoznak. A magterület a Tokió—Kavaszaki—Jokohama városegyüttes. Innen származik a japán ipari termelés kétharmada, és itt él a népesség kb. 40%-a. Az ipar vezető ereje a nehézipar: hatalmas kohászati üzemekkel, hajógyárakkal, kőolaj-finomítókkal. A hozzájuk kapcsolódó feldolgozóipart autógyárak, elektronikai üzemek képviselik. Tokió, a főváros a világ második – és a csendes-óceáni térség legjelentősebb – pénzügyi központja is. 

Honsú déli részén az Oszaka-Kobe-Kiotó háromszögben van az ország második legnagyobb ipari koncentrációja. Ez a japán vegyipar fellegvára. A gazdaságirányítás és a pénzügyi élet legjelentősebb központja Tokió után a kikötőváros, Oszaka. 

Az ipari központok egyben népes agglomerációk is. A megalopoliszokban nagy a zsúfoltság. A munkahelyek és a lakóhelyek távol esnek egymástól, a korszerű közlekedés azonban lehetővé teszi a tömeges napi ingázást. 

Hokkaidó-sziget, továbbá Honsú északi és észak-nyugati részén viszont kevés város található, ezek a térségek ritkán lakottak, így gazdaságilag is kevésbé fejlettebbek. 

A gazdaság stabilitását és a japánok mindennapjait meghatározó közlekedés a helyszűkével küzdő országban kiemelten fontos. Mind a közösségi közlekedés (vasút, metróhálózat stb.), mind a közúti közlekedés igen fejlett. Az ország úttörő volt a nagy sebességű vonatok, mágnesvasutak fejlesztésében, kiépítésében.  

Igen nagy szerepe van a közösségi közlekedésnek. Tokióban épült ki a világ legforgalmasabb metróhálózata. A japán közlekedés legendásan pontos.