Mitikus gondolkodás: A mitikus világfelfogásra jellemző a természeti törvény hiánya, ugyanis az ember elsősorban az istenek meggyőzésén keresztül tudja az eseményeket befolyásolni. (I.E. VI. század környéke)(Szókratész előtti filozófusoknál, de még Platónnál is sok helyen megjelenik ez a fajta gondolkodás.)
„A mítosztól a logosz felé”: Ettől az időtől fogva természeti, racionális elveket keresnek, amelyekkel a világ rendjét és az ember helyét értelmezni lehet. (I.E. 550 körül)(W. Nestle által)
„A világtörténelem idő-tengelye”: A földgolyó különböző pontjai, számos, egymással jószerével semmiféle kapcsolatban nem levő kultúrkörben ugyanabban az időben tesz az emberi szellem egy jókora lépést előre. (Kína: Konfuciusz és Lao ce; India: Mahávira és Buddha; Zsidóság: Jeremiás és Ezekiel próféta) (Karl Jaspers nevezte el így ezt a kort.)
A görög (és római) filozófia három periódusra különíthető el:
1, Szókratész előtti filozófia (Preszókratika) (természetfilozófia, szofisták)
2, Klasszikus periódus (Szókratész->Platón->Arisztotelész)
3, Helenisztikus filozófia (sztoicizmus, epikureizmus, szkepticizmus, újplatonizmus)
1.2 Szókratész előtti filozófia
1.2.1 Milétoszi filozófusok:
A milétosziak szerint a világ sokfélesége egyetlen elvre, ősokra vagy arkhéra vezethető vissza. Az arkhé a görög természetfilozófia leglényegesebb fogalma. Jelentése: őselem, végső lényeg, főelv, szubsztancia.
A három főbb milétoszi filozófus:
Thalesz (arkhéja: víz)
Anaximandrosz (arkhéja: apeiron)
Anaximenész (arkhéja: levegő)
Arisztotelész szerint Thalesz tekinthető a görög filozófia alapítóatyjának.
1.2.2 Püthagoreus iskola:
Püthagorasz alapított egy félig vallási, félig filozófiai társaságot. Haladást értek el számtanban és geometriában, így az ő arkhéjuk a szám volt.
1.2.3 Hérakleitosz:
A milétoszi megközelítést vitte tovább Hérakleitosz („Nem léphetünk kétszer ugyanabban a folyóba. Mert Minden folyik és semmi sem áll.”). Az Ő arkhéja a tűz volt. (A világegyetem „örökké élő tűz, amely föllobban mértékre és kialszik mértékre.”)
1.2.4 Eleai iskola:
Alapítója: Xenophanész, aki elsősorban arról híres, hogy kigúnyolta a görög politeizmus (többistenhit) közvetlen antropomorfizmusát (ember formájú voltát). („Egyetlen az isten, legnagyobb az istenek és az emberek között, nem hasonlít sem a halandók alakjára, sem a gondolatokra.”)
Az iskola meghatározó képviselője Parmenidész. („Ha létezett olyan dolog, mint a változás – érvelt – akkor annak a semmiből kellene keletkeznie és ez lehetetlen. Az univerzum változatlan, mozdulatlan.” / „A létező van; a nem létező nincs.” / „Ami a létezőtől különböző az nemlétező, ami nem létező, az nincs; tehát a létező egy.”)
1.2.5 Atomisták:
Legkiemelkedőbb tagjai: Leukipposz („Semmi sem történik vaktában, hanem minden értelmes okból és szükségszerűség folytán.”) és Demokritosz („nevető” filozófusnak nevezték). Arkhéjuk az atom volt.
1.2.6 Szofisták:
A szofisták az embert állították a középpontba, vagyis az új gondolkodásmód antropocentrikus lesz. Az embert már nem mint természeti létezőt, hanem mint társadalmi létezőt akarja megérteni. Ezzel összefüggésben a természeti törvénytől (phüszisz) megkülönböztették a társadalmi törvényt (thészisz).
Képviselők:
Prótagorasz: tőle származik a híres „homo-mensura” tétel: „Minden dolog mértéke az ember, a létezőké abban, hogy léteznek, a nemlétezőké abban, hogy nem léteznek.”
Gorgiasz: „Nem létezik semmi sem; még ha létezik is valami, az nem megismerhető; mégis megismerhető, akkor az nem közölhető.”
1.2.7 Szókratész:
A szofisták kortársa, gondolataik folytatója és bírálója, aki teljes mértékben elfordult a természet tanulmányozásától és aki a filozófiát mint bábamesterséget értelmezi. Arisztotelész szerint: „Két dolog ugyanis az, amit méltán tekintünk Szókratész érdemének, az induktív bizonyítást és az általános meghatározást.”
Filozófiájának középpontjában a jó (agathron) és az erény (araté) vizsgálata áll. Az araté a lélekben helyezkedik el.
Etikai racionalizmus: Szókratész szerint minden rossz cselekedet a jó és a rossz nem-ismeretéből ered. („Senki sem cselekszik önként (szándékosan) jogtalanul.”)