A társadalmi lét válságának megjelenítése József Attila kései (1935-1937) költészetében

„Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent.” (Töredék)

Az utolsó évek történései

Sorozatos csalódások után elvált a mozgalomtól, de megmaradt társadalmi érzékenysége, baloldali elkötelezettsége. 1935-ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936-ban végleg különvált Szántó Judittól. A Szép Szó egyik szerkesztője lett, felújult kapcsolata Vágó Mártával. Nagyon fáj című kötete sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán megszerette Kozmutza Flóra gyógypedagógus pszichológust, házasságot remélt, de idegzete mindinkább felmondta a szolgálatot. 1937. július 28-án a Siesta szanatóriumba került; november 4-én nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. December 3-án a szárszói állomáson egy tehervonat kerekei alatt halt meg.

A társadalmi válság versei

Utolsó éveiben fölerősödik a nemzet sorsáért való aggódás. A Szép Szó révén bekapcsolódik a kor eszmei-politikai küzdelmeibe, a népi-urbánus vitába. Aggodalommal tölti el a diktatórikus tendenciák előretörése, a demokratikus eszmék háttérbe szorulása. Korábbi marxista alapú harcos forradalmár meggyőződését felváltja egy népfrontos szemléletű, humanista alapállású szemlélet.

Levegőt! (1935) 

A felütéses kezdés kérdés formájában ad előzetes magyarázatot a felszólító tartalmú címre.

Levegőt, azaz szabadságot követel magának a korlátozásokat lerázó lírai én. A költeményt szervező ellentét is ez: a személyes szabadság korlátozása, illetve a szabadság olthatatlan vágya (rám törhet; Kifoszthatna engem; Számon tarthatják; Aktákba irják; jogom sérti meg; az eleven jog fájáról lehulltak; retteg, hogyha választ; – De jogom van; nem oly becses az irhám, / hogy érett fővel szótlanul kibirnám, / ha nem vagyok szabad!; Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet).

A szabadság és a rend párosítása akkor válik érthetővé, ha arra gondolunk, hogy a korabeli totalitárius (nemzeti-szocialista, fasiszta, kommunista) államokban a társadalmi rend szilárdsága a szabadságjogok folyamatos leépítésén, (szinte) teljes megszüntetésén alapult.

A vers felvezetésében a lírai én saját világában, a külvárosban (a város peremén) lép elénk, s pillanatnyi kiszolgáltatottsága hívja elő a messzebb vezető gondolatokat. A gyermeki és a felnőttlét kettősének megjelenése konkrétan és elvontabban is megtapasztalható. A nevelőszülőknél vergődő gyermek sorsának felidézése személyes emlékeken alapul, ugyanakkor a versbeszélő – érett felnőttként – a szabadság szép, komoly fiaként tekint magára.

A nemzet jelenével, múltjával és jövőjével számot vető alkotások két reprezentatív darabja A Dunánál és a Hazám.

A Dunánál (1936)

A mű keletkezése 

1936-ban József Attila lapja, a Szép Szó szerkesztősége tematikus számot adott ki Mai magyarok régi magyarokról címmel. Kiélezett történelmi pillanatban vállalkozott a  különszám az idült történelmi gondok megvitatására, különös tekintettel a Duna-menti népeket közösen fenyegető náci veszélyre s a hazánk és szomszédjai közt levő, Trianon óta gyülemlő feszültségre.

Olyan írások érkeztek be, mint például Babits esszéje Széchenyiről, Móriczé Bethlen Gáborról vagy Kassáké Petőfiről.

József Attila versét „vezércikkversnek” szánták.

A költői szerep sajátosságai; hagyományba ágyazottság és eredetiség 

Közép-európai, kelet-európai hagyomány a közösségi elköteleződésű költészet. József Attila is felvállalja ezt a szerepet, de a romantika pátoszos kinyilatkoztatása helyett elmélyült gondolkodás eredményeként közli a közösségnek szánt útmutatást. Gondolatmenetének kiindulópontja nem a nemzeti múlt hősiessége (vagy tragikussága), hanem a Duna-menti népek sorsközössége. Szervesen kapcsolódik viszont ahhoz a felfogáshoz, amit Ady Endre két verse, a Duna vallomása és a Magyar jakobinus dala közvetít.

(„A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék

Számára készült szégyen-kaloda.” ;

„…magyar, oláh, szláv bánat/

Mindigre egy bánat marad.” ;

„Mikor fogunk már összefogni?

Mikor mondunk már egy nagyot…”)

Műfaji kérdések

A gondolkodásba merülés folyamatát feltáró első rész még inkább elégikus, de a későbbiekben az ódaiság megkérdőjelezhetetlen. Magasztos a téma (elmélkedés és tanácsadás egy nemzet számára vízválasztónak érzékelt történelmi helyzetben), emelkedett a hangnem, a címzett azonban ezúttal nem a címben szerepel, hanem a zárlat élén („mai magyarok!”), illetve a folyóirat különszámának címében (Mai magyarok régi magyarokról). A Dunánál a gondolati költészet mesterműve. Összegezve: elégikus felvezetésű filozofikus óda.

Szerkezet

I. egység

A költő kijelöli a szemlélődés helyszínét, megteremti az ihlető versszituáció személyes és tárgyi föltételeit.

A vízpart mindig is a költői elmélkedés kedvelt helyszíne volt. A Duna Közép-Európa nagy folyama, mely áthalad azokon az országokon, amelyekkel a történelem összekötött és összeütköztetett minket. Kettős jelkép: tér- és időbeli kapocs. 

II. rész

Az egyén és a közösség dialektikus kapcsolatáról szólva megteremti a filozófiai alapot ahhoz, hogy a költő a közösség hangadójaként tüntesse föl önmagát, és nemzeti programot fogalmazzon meg.

III. egység

Kibontja az egyes emberre és a népeinkre érvényes történelembölcseleti véleményt.

Két részre osztható, melyek közül az első élet-, illetve létfilozófiai, a második inkább politikai természetű és ars poetica értékű. 

Értelmezés

József Attila minden gondolatát a nemzeti ügynek rendelve alá, eszményi jelképet alkotott a történelmi emberfolyamról, amelynek tapasztalata és tudása összeadódik benne, a hivatott költőben, hogy utat mutasson a közösségnek. Műve szerint kettős veszély fenyegeti a magyarságot: az ezeréves története folyamán fölgyűlt ellenségeskedés, s az egész Közép-Európát elnyelni akaró nacionalizmus.

Az emberi nem öntudatosodásának magasabb szintjén józan érdekegyeztetésre van szükség. A kulcsmondat („rendezni végre közös dolgainkat”) a versbéli előzmények alapján két irányba mutat: a társadalmi osztályok, rétegek, csoportok között ugyanúgy szükség van erre, mint régiónk népei között. 

A Dunánál azáltal, hogy a „közép-európai” gondok tisztázását szolgálja, lényegében az európaiság eszméjét sugárzó mű, akárcsak a Thomas Mann üdvözlése. 

Verselés

E művében József Attila a Nyugat első nemzedéke (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád) által kimunkált tízes-tizenegyes jambusi sort használja keresztrímekkel. (Alföldy Jenő elemzése felhasználásával.)

A vers zárlatát (mai magyarok! …) kívülről kell tudni!!!

Thomas Mann üdvözlése (1937)

A keletkezés körülményeit tekintve alkalmi, köszöntő költemény. (1937 januárjában Thomas Mann a Zeneakadémián tartott előadást, felolvasóestet. (József Attila versét az ügyészség nem engedte felolvasni)

Ez határozza meg a hangvételt, a kapcsolatteremtő funkció erős jelenlétét. A műfajnak megfelelően utal Thomas Mann regényére, a Varázshegyre, magyarországi kapcsolataira (Kosztolányi Nero, a véres költő című regényéhez Thomas Mann írt előszót).

Fölvázolja Thomas Mann jelentőségét az egész versen végigvonuló apa-gyerek allegóriával. József Attila Thomas Mann-képe megfelel az európai értelmiségnek a német íróról kialakított felfogásának: ő az európai humanizmus letéteményese, a tisztánlátó humanista művész. Az alkalmi vers ódává emelkedik.

Két paradoxon feloldására törekszik a lírai én. „Az igazat mondd, ne csak a valódit” kitétel a tényeken való túllépésben, az igazságig való eljutásban látja a művész szerepét. Az árja-elméletre utaló fehér és európai ellentétpár megkülönbözteti az antropológiai-faji és a kulturális-erkölcsi dimenzióit az embernek. Az előbbit elvetve hangsúlyozza azt, hogy európaiságunk lényege az évezredek során felhalmozott erkölcsi, művészi, kulturális értékek védelme és továbbadása.

A vers zárlatát (Foglalj helyet. …) kívülről kell tudni!!!

Hazám (1937)

Ez a vers is a Szép Szó egyik különszámában, a Mi a magyar most? címűben jelent meg.

Műfaj

Hét szonettből álló óda.

Téma

A nagyszabású társadalmi körkép a nemzeti nyomor, a nép testi és szellemi pusztulásának állapotát ábrázolja. A népi írók szociográfiai tevékenységét idéző teljességgel vet számot az ország helyzetével: a vidéki parasztság és a városi munkásság nyomorával, az antidemokratikus közállapotokkal, a tömeges kivándorlással.

Szerkezet

Az 1. szonett a meditációs helyzet felvázolása. Az idillinek induló hangulatot az utcán alvó hajléktalanok látványa szünteti meg egy csapásra – elindítva a nemzeti nyomor feltárásának folyamatát.

A 2-6. szonett tényfeltárás, a tárgy kifejtése.

A második és hatodik szonett általános társadalmi helyzetkép (egészségügyi bajok, politikai tudatlanság és elmaradottság, kölcsönös bizalmatlanság, általános félelem, stb.)

A 3-4-5. szonett konkrétabb. A harmadik a vidéki földműves társadalomról, a negyedik a kivándorlásról, népfogyatkozásról, az ötödik a munkásosztály állapotáról szól. 

A 7. szonett a mégis-motívummal a reformkori sorsódákat idézi, egyén, közösség, emberiség szintjén oldja meg a problémát, illetve a klasszikus retorika leghatásosabbnak vélt fordulatával, fohásszal fejeződik be a költemény.

A 1. és 7. szonett keretebe foglaló jellegét erősíti a nyitányban és a befejezésben is hangsúlyos szerepet kapó lélek („nagy álmos dzsungel volt a lelkem”; „lelkem sikoltva megriad…”)

A vers utolsó szonettjét kívülről kell tudni!!!

József Attilának ez az utolsó közösségi verse, ez az utolsó fohásza:

„édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!”

Ezt követően már a teljesen magába forduló, elzárkózó személyiség áll előttünk, akinek tragikus lelki történéseit létösszegző versei örökítették meg. (Tudod, hogy nincs bocsánat;  (Talán eltünök hirtelen…); (Karóval jöttél…); (Ime, hát megleltem hazámat…) )