A gazdaság főbb sarokpontjai

A GDP az egy területen, adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Ha az időtartam nincs megszabva, akkor alapértelmezésként egy évet kell számítani.

A GDP különbözik a bruttó nemzeti terméktől (grossnationalproduct, GNP), mert nem tartalmazza az országok közötti jövedelem-átutalásokat, azt nézi, hogy hol keletkezett a jövedelem, nem pedig azt, hogy kik kapják meg. A GDP földrajzi körülhatároláson alapuló fogalom, a GNP pedig politikain.

Míg a nominális GDP a GDP pénzben kifejezett értéke, a reál GDP az infláció hatását próbálja kiküszöbölni azzal, hogy a GDP-t alkotó javak mennyiségét és valamilyen bázisidőszaki árát veszi figyelembe. Az elsőt „money GDP”-nek is szokták nevezni, az utóbbit „állandó áru” vagy „inflációval korrigált” GDP-nek vagy GDP-nek „a bázisév árain” (ahol a bázisév az az év, amelynek a fogyasztói árindexével számolunk).

Valójában a GDP nemcsak egy adott időszakbeli termelés értékét mutatja, hanem – a jövedelemazonosságnak megfelelően – a gazdaság szereplőinek az adott időszakhoz kapcsolódó összes jövedelmét, illetve kiadását is. Ugyanis egy jószág értékesítésével a jószág előállítója annak piaci értékével megegyező jövedelemhez jut, a vásárlónak pedig ez ugyanekkora kiadást jelent. Az azonosság ugyan a készletek – vagyis a megtermelt, de még nem eladott javak – miatt valójában nem állna fenn, de annak érdekében, hogy mégis teljesüljön, a készleteket egyfajta beruházásnak tekintjük (készletberuházás), és értéküket a jószág előállítójának jövedelmeként és kiadásaként is számításba vesszük.

A közgazdaságtanban a bruttó nemzeti termék (angolul grossnationalproduct, GNP, ejtsd: dzsíenpí) vagy bruttó nemzeti össztermék egy bizonyos ország állampolgárai és jogi személyei (elsősorban vállalatai) éves termelésének pénzben kifejezett mérőszáma. A folyó árakon mért bruttó nemzeti terméket nominális GNP-nek, az inflációval korrigált mutatószámot reál GNP-nek nevezzük.

Egy adott országban a bruttó nemzeti terméket úgy kapjuk meg, hogy a bruttó hazai termékből (GDP) levonjuk a hazai devizakülföldiek teljesítményét, és hozzáadjuk a hazai állampolgárok és vállalatok külföldön szerzett jövedelmét. A bruttó nemzeti termék (GNP) tehát a jövedelem-transzferekkel korrigált bruttó hazai termék (GDP). A két mutató között elsősorban a nagy tőke- vagy munkaerő-exportőr országok esetében jelentős az eltérés.

A bruttó nemzeti termék mérése történhet a termelés (kibocsátás) oldaláról, ebben az esetben egyenlő a javakra és szolgáltatásokra fordított személyi kiadások, beruházási kiadások, illetve javakra és szolgáltatásokra fordított kormányzati kiadások összegével. Ugyanazt az eredményt kapjuk, ha a költségeket vesszük számba – ekkor a bruttó nemzeti termék egyenlő a bérek, kamatok, járadékok, profit, közvetett üzleti adók és amortizáció összegével.

Gazdasági növekedés: Az a jelenség, amikor az egymás utáni időszakokban a megtermelt áruk és szolgáltatások ellenértékének összege növekszik egy adott földrajzi területen.

A foglalkoztatottság, foglalkoztatási arány vagy foglalkoztatási ráta egy adott gazdaság munkaerőpiacának fontos jelzőszáma.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) meghatározása szerint a munkában állóknak a teljes munkaképes korú népességhez viszonyított százalékos aránya.

A munkaképes kor országonként változó, az OECD-országokban általában 15 és 64 éves kor között.

Magyarország foglalkoztatási rátája az OECD-országok közt az egyik legalacsonyabb.

Munkanélkülinek (állástalannak) hívunk minden olyan személyt, aki egy adott időpontban képes és akar is dolgozni, mégsem talál munkát. A közgazdaságtan megfogalmazása szerint a munkanélküliek és a foglalkoztatottak, vagyis a munkaerő piacán jelen lévők együttesen alkotják a munkaerő-állományt. A munkanélküliségi ráta nem más, mint a munkanélküliek számának és a munkaerő-állománynak a hányadosa, százalékos formában kifejezve.

Munkanélküliségről akkor beszélünk, ha a nemzetgazdaság aktív lakosságának létszáma nagyobb, mint a foglalkoztatottak száma.

A munkanélküliség mind az állástalan személy, mind pedig az egész gazdaság és a társadalom szempontjából súlyos probléma, ami ellen küzdeni kell, piaci és állami eszközökkel egyaránt. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/E. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy: „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; […] önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”

Az infláció eredetileg orvosi műszó, latinul felfúvódást jelent, és mint közgazdasági fogalmat az amerikai polgárháborúban használták először. Akkor ugyanis a termékek papírpénzben mért ára felfutott, „felfúvódott” a termékek nemesfémben megadott árához képest. Bizonytalan gazdasági környezetben a nemesfém tehát értékállóságát bizonyította, míg a papírpénz értékét vesztette. Ez az eredet egyben arra is rávilágít, hogy a „korai” inflációk többnyire háborúkhoz kapcsolódtak, amikor az állam – megnövekedett kiadásai fedezésére – ideiglenesen letért a nemesfém pénz teljes körű használatáról. Mára azonban az infláció mindennapjaink részévé vált, és folyamatosan szembesülünk az árak változásával, többnyire növekedésével.

Az infláció (magyar kifejezéssel: „pénzromlás”) a közgazdaságtanban az árszínvonal tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének romlása mellett. Jele általában a π (pi).

Gazdasági egyensúlynak nevezzük azt az állapotot, amikor különböző gazdasági szereplőknek nem áll érdekükben megváltoztatni gazdasági magatartásukat.

Infrastruktúra: Egy adott szervezet vagy szolgáltatás működéséhez szükséges eszközállomány hálózata.

Az infrastruktúra fogalmát több gazdasági ágazatban – esetenként némileg eltérő jelentéstartalommal – értelmezik. Így beszélhetünk például a gazdaság fejlődéséhez szükséges energia-, közlekedés-, telekommunikációs infrastruktúráról, illetve környezetvédelmi, oktatási, mezőgazdasági stb. infrastruktúráról, vagy éppen humáninfrastruktúráról.

A közlekedés, hírközlés területén infrastruktúrának nevezünk minden olyan berendezést és az általuk létrehozott minden olyan hálózatot, amely a szállításhoz és hírközléshez szükséges. Ide tartoznak tehát a szárazföldi (közúti, vasúti) szállítási, belvízi szállítási (folyók, csatornák), tengeri szállítási (kikötők, hajóutak), légi közlekedési (repülőterek, légifolyosók) hálózatok. Továbbá infrastruktúrát alkotnak a vízelosztási, energiaelosztási (villanyáram, olaj, gáz) és távközlési (telefon, rádió, televízió, telematika stb.) hálózatok, beleértve a műholdrendszereket.

Az infrastruktúra fogalmát tágabban értelmezve beszélhetünk például társadalmi, oktatási, stb. infrastruktúráról. Utóbbi esetén az oktatás feltételeit biztosító eszközállományt és az oktatási intézmények hálózatát érthetjük alatta.

A humáninfrastruktúrához tartozhat például az oktatási, a szociális és az egészségügyi intézmények hálózata.