Forró övezet:
Elhelyezkedés: az északi és déli szélesség 30 o -a között helyezkedik el (Ráktérítő – Egyenlítő – Baktérítő).
Évi középhőmérséklet: mindenütt meghaladja a 20 o C-t.
Hőingás: a napi hőingás nagyobb az évi közepes hőingásnál.
A passzát mindenkori felszálló ágának helyéhez erős csapadékképződés, leszálló ágához pedig száraz időjárás kapcsolódik.
Részei:
Egyenlítői öv – itt minden nap esik az eső
é.sz. 10 o – d.sz. 10o-ig.
Átmeneti öv – nyáron esik az eső:
az északi és a déli félgömbön is a 10º-tól a 20 o –ig.
Térítői öv – itt akár egy évig sem esik az eső:
az északi és a déli félgömbön is a 20-30 o –ig.
+ Trópusi monszun vidék – 3 évszak, nyári esők. Csak bizonyos területeken (pl India), nem veszi övszerűen körbe a Földet.
Az egyenlítői öv éghajlata (egyenlítői éghajlat):
Egyetlen forró, fülledt, csapadékos évszak jellemzi.
Évi középhőmérséklet: 25-27 oC.
Évi közepes hőingás: 2-3 oC.
Napi hőingás. 10-12 oC.
Páratartalom: nagyon magas, a relatív páratartalom 80-100 % között van.
Évi csapadékmennyiség: 2000-3000 mm.
Folyói: bővízűek, egyenletes vízjárásúak (pl. Amazonas, Kongó).
Az erős felmelegedés miatt délelőtt megkezdődik a gomolyfelhő-képződés, kora délután pedig gyakran jéggel kísért felhőszakadás jellemzi az övet.
A lehullott csapadék 75%-a visszajut a légkörbe.
Élővilága: Természetes növénytakarója az esőerdő.
Itt van a Föld fajokban leggazdagabb növénytársulása, 80-100 fafaj egy hektáron. H árom: alsó, középső és felső lombkorona szint alakult ki, fán lakó- (pl. orchideák) és kúszónövényekben (liánok) gazdag.
Talaja: tápanyagban szegény trópusi vörösföld, laterit.
Nevét a színét adó nehezen oldódó és így felhalmozódó vas- és aluminium-oxidtól kapta. (Fe2O3, Al2O3)
Állatvilága: nagy részük a fákon él (majmok, madarak). Jelentős a rovarvilága.
Felszínformák: a gyorsan képződő málladék bőséges hordalékot biztosít a nagy vízhozamú folyóknak. Az erdőirtások során a lejtőlemosások miatt a talajerózió (talajpusztulás) nagymértékű.
Környezeti probléma: erdőírtás, égetés, a biológiai sokféleség csökken az erdők kiirtásával,
Az erdőirtás egyik célja a termőterülethez jutás, faipar számára értékes faanyag kitermelése. Az esőerdő további irtása kihat a csapadék mennyiségére, az égetéses földművelés, pedig megnöveli a szén-dioxid mennyiségét mely az üvegházhatásért is felelős.
Élet:
– gyéren lakott terület;
– elsősorban növénytermesztés jellemző (talajváltó): kapás, szúróbotos földművelés.
T ermények: jamszgyökér, manióka, batáta, köles.
– Az állattenyésztés: nem jelentős (a trópusi betegségek, és a cecelégy miatt).
– Ültetvényes mezőgazdaság (tőkés, gépesített): kakaó, kókuszpálma,
olajpálma, kaucsuk, banán, ananász, szója stb.
A z átmeneti öv éghajlata (szavanna éghajlat):
Két évszak jellemzi: egy forró csapadékos és egy forró száraz.
Évi középhőmérséklet: 23-27 oC
Évi közepes hőingás: 3-10 oC
Évi csapadékmennyiség: 1500-300 mm
Folyói: erősen ingadózó vízjárásúak, mely a csapadékeloszláshoz igazodik. (pl. Niger)
Más néven a nyári esők övének is nevezik.
Az Egyenlítőtől a térítők felé haladva a nedves évszak hossza 9-10 hónapról 2-3 hónapra, az évi csapadék mennyisége 1500-300 mm-re csökken.
Élővilága: Természetes növénytakarója a szavanna.
– Erdős szavanna:
3-5 hónap szárazság, embermagasságú füvek facsoportokkal, zárt erdőkkel.
– Ligetes, cserjés szavanna:
6 -7 hónap szárazság, bokrokkal, bozótosokkal, néhol vízraktározó fákkal
(Afrika: majomkenyérfa, Dél-Amerika: palacktörzsű viaszpálma)
– Füves szavanna: 8-10 hónap szárazság, alacsony füvek, tüskés bozótok, akáciák.
A folyók mellett galériaerdők,
melyek mindhárom szavanna típusban megtalálhatók.
Talaja: a csapadék csökkenésével a kilúgozódás is csökken, a talaj humusztartalma nő, s így a rozsdavörösből fokozatosan sötétre
váltó szavannatalaj figyelhető meg.
Állatvilága: Itt élnek a Föld legnagyobb testű szárazföldi állatai (elefánt, orrszarvú, zsiráf, nagymacskák).
Felszínformák: a mállás és az aprózódás egyaránt jelentős (méhkas, kúp alakú hegyek).
Élet: a forró övezet legsűrűbben lakott területe.
– talajváltó növénytermesztés: gyapot, földimogyoró, kávé stb.
– állattenyésztés: nomád pásztorkodás: szarvasmarha, juh, kecske.
Környezeti probléma: bozóttűzek, elsivatagosodás (Száhel-övezet) a túllegeltetés miatt.
A térítői öv éghajlata (sivatagi éghajlat):
Egyetlen forró, száraz évszak jellemzi.
Napi hőingás: 25-30 oC.
Évi csapadékmennyiség: 100-250 mm.
Folyói: jövevényfolyók (bő csapadékú területről érkező folyók, melyek vergődnek ebben az övben (pl. Nílus).
Időszakos vízjárás (a folyók az egyik évszakban, vagy évekig teljesen kiszáradnak): Afrika vádi, Ausztrália creek.
Éghajlatát egész évben a passzát szelek leszálló ága határozza meg.
Ebben az övben mérték Földünk legmagasabb hőmérsékletét: 57,8 oC-ot a líbiai Szaharában.
Élővilága: Gyér növényzet jellemzi. A növények szárazságtűrőek, mély gyökérzettel rendelkeznek. Vízraktározással, (pl. kaktuszok) védekeznek a szárazság ellen.
Talaja: váztalajok.
Állatvilága: kígyók, rágcsálók (védekezés a hő ellen: nagy fül).
Felszínformák: az erős napi hőingás miatt jelentős az aprózódás. Az így keletkezett üledékek, durvaszemű törmelékek a hegyek lábánál halmozódnak fel.
Az apró szemű homokból a szél változatos buckákat (barkán) épít. Szél szélmarás
a) Düne. B) Kőgomba.
Élet:
– a legritkábban lakott területek egyike;
– állattenyésztés: nomád pásztorkodás: juh, kecske, teve;
– növénytermesztés: oázisgazdálkodás: datolya, zöldség, gyapot, köles.
Összefoglalás:
EGYENLÍTŐI öv | ÁTMENETI öv | TÉRÍTŐI öv | |
Évszak, passzátszél ága | Egy évszak: meleg és csapadékos nyár. A passzátszél felszálló ága jellemzi. | 2 évszak: száraz évszak (tél), s esős évszak (nyár). A passzát szelek fel és leszálló ága váltja egymást. Nyári esők övének is nevezik | 1 évszak: igen forró száraz „nyár”. A passzát szelek leszálló ága jellemzi. |
Csapadék vízjárás | Mindennapos esők. 2000-3000 mm. A folyók vízjárása egyenletes, bőséges. | Nyári esők 300 – 1500 mm. Az Egyenlítőtől távolodva csökken. A vízjárás ingadozó | 100 – 250 mm Előfordul, hogy évekig nem hull csapadék. Időszakos vízfolyások. |
Növény állatvilág | Esőerdő. Rendkívüli fajgazdagság. 3 lombkoronaszint. Rengeteg rovar. | 3 szavannatípus: erdős, ligetes, tüskés. Nagytestű állatok. | A növényzet gyér (kaktuszok). Rovarok, kígyók, rágcsálók. |
Talaj felszínformálás | Trópusi vörösföld, laterit. Felszínformálás: erőteljes mállás. | Szavannai vörösföld. Mállás és aprózódás. | Gyenge váztalajok. Aprózódás, szélerózió. |
A Száhel-övezet
A „száhel” arab eredetű szó, jelentése part, szegély. Észak-Afrika homokos, dűnés, sztyepp-szerű partvidékét nevezik így a Földközi-tenger mentén, elsősorban Algériában és Tunéziában. A „Száhel” kifejezés alatt azonban sokkal inkább a Szaharától délre, a kontinens Szenegáltól Szudánig átszelő, a sivatag és a száraz tüskés szavanna határán húzódó, nagyjából az északi szélesség 12°-15° között elterülő övezetet értjük. Mivel az övezet a Ráktérítőhöz (é.sz. 23°) közel fekszik, ahol nagytérségű leáramlás uralkodik, az átlagos évi csapadékmennyiség igen kevés, mindössze 125-250 mm, ami a rövid, 6-12 hétig tartó esős évszakra koncentrálódik. A térségben nincs állandó felszíni vízfolyás, a fosszilis homokdűnéken csak ritkás, bokros – füves növényzet él meg.