Az Ószövetségben olvashatjuk, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, megáldotta őket, majd parancsba adta nekik: „Legyetek termékenyek és sokasodjatok”. Mikor megteremtette őket, a házasságban az életnek és a szeretetnek olyan bensőséges közösségére hívta meg őket „hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test”. A férfi és a nő házastársi egysége, melyet a Teremtő alapozott és határozott meg sajátos törvényekkel, természete szerint a házastársak közösségére és javára, valamint a gyermekek nemzésére és nevelésére van rendelve. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint felbonthatatlan, miként Jézus is megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”. Jézus nem csupán az Istentől szándékolt eredeti rendet állította helyre, hanem kegyelmet is ajándékozza, hogy a házasságot a szentség új méltóságában lehessen megélni. E szentségi házasság Krisztusnak az Egyház iránti jegyesi szerelmének jele: „Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az egyházat!”.
Mivel a házasság a házastársakat az egyház életében nyilvánosan elfogadott életállapotba helyezi, megkötése pap (vagy az egyház által minősített tanú) és más tanúk jelenlétében liturgikusan és nyilvánosan történik. Fontos, hogy nem a pap, hanem a házastársak szolgáltatják ki egymásnak a szentséget. A házassági beleegyezés akarati aktus, melyet egy férfi és egy nő fejez ki arra vonatkozóan, hogy kölcsönösen és véglegesen egymásnak ajándékozzák magukat, hogy hűséges és termékeny szövetségben éljenek. Mivel a beleegyezés hozza létre a házasságot, elengedhetetlen és mással nem helyettesíthető. Az érvényes házasságkötéshez a beleegyezésnek az igaz házasságra kell vonatkoznia, emberi cselekedetnek, azaz tudatosnak és szabadnak, erőszaktól és kényszertől mentesnek kell lennie.
A házasság szentsége a házastársak között örök és kizárólagos köteléket hoz létre. Maga Isten pecsételi meg a házastársak beleegyezését. Ezért a megkereszteltek megkötött és elhált házasságát soha nem lehet felbontani. Ezen felül az a szentség megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy az életszentséget a házaséletben és a gyermekek felelős elfogadásával és nevelésével érjék el.
Vannak bűnök, melyek súlyosan sértik a házasság szentségét. Ezek az alábbiak: házasságtörés, többnejűség, ugyanis ellentmond a férfi és a nő azonos méltóságának, valamint a házastársi szerelem egységének és kizárólagosságának; a termékenység elutasítása, mely megfosztja a házaséletet a gyermekek ajándékától; és a válás, mely szemben áll a fölbonthatatlansággal.
A házasság témakörével foglalkozva szükséges megemlíteni a szexualitást is. A szexualitás kérdése azért fontos, mert több, mint tulajdonsága az embernek, egzisztenciálisan, létének alapjában határozza meg. Akkor válik igazán emberivé, ha kellő módon épül be személy és személy kapcsolatába. A házasság teljes életközösséget jelent, melynek lényeges eleme az érzelmek mellett a nemi élet. A házasságig megőrzött tisztaság követelménye, a házasságon kívüli nemi élet nem ésszerűtlen, merev szabály. Véd a szabad szerelem testet-lelket romboló hatásától, védi a családot és védi a megfogant életet. A házastársi szeretet értékei, melyekre a szexualitás rendeltetett a követezők. A házastársi szeretet javai, melyeket a megkereszteltek esetében a házasság szentsége megszentel az egység, a hűség, a fölbonthatatlanság és a nyíltság a termékenységre. A házastársi aktusnak kettős jelentése van: egyesítő ( a házastársak kölcsönös ajándékozása), életadó (nyitottság az élet továbbadására).
Az egyház megengedi a fizikai szétválást – még akkor is, ha a kívánatos a kibékülésük -, ha a házastársak együttlakása súlyos okból gyakorlatilag lehetetlenné vált. Azonban a házastársak egyike sem szabad egy új életközösség megkezdésére, amíg a másim él, kivéve, ha a házasságuk semmis volt, és ezt az egyházi tekintély kinyilvánítja. Az Úrhoz hűségesen az egyház nem ismerheti el házasságnak a polgárilag újraházasodottak egységét. „Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör”. Az egyház különleges figyelemmel van az elváltak iránt, és hívja őket a hívő imádságos életre, a szeretet tetteinek gyakorlására és a gyermekek keresztény nevelésére. Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi föloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbízatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, mely objektíven ellenkezik Isten törvényeivel.