Az örök élet az, amely azonnal a halál után kezdődik. Soha nem lesz vége. Mindenki számára különítélet előzi meg, melyet Krisztus mond ki, aki az élők és holtak bírája és az utolsó ítélet fogja megpecsételni.
A halál után a lélek egy átmeneti állapotba kerül, amelyben várakozik a test feltámadására. Ekkor csak azoknak jut osztályrészül Isten látása, akik életszentségük révén már földi életükben is egyesültek Istennel. Őket hívjuk szenteknek. Akik nem utasították vissza életükben Jézust, ill. legalább utolsó világos pillanatukban igent mondtak rá, találkoznak ugyan haláluk pillanatában Istennek, de még tisztulási folyamaton kell átmenniük, hogy az örök boldogságot elérjék. Isten felégeti lelkükből az önzés, a gőg, a bűn maradékait az Ő tisztító tüzében.
A különítélet személyre szóló jutalmazó vagy büntető ítélet, melyet mindenki a halálban megkap Istentől halhatatlan lelkében hitének és cselekedeteinek megfelelően. Ez a megfizetés – közvetlenül vagy megfelelő tisztulás után – belépést jelent a mennyei boldogságba vagy az örök kárhozatra a pokolba.
Az utolsó (egyetemes) ítélet a boldog életre vagy az örök kárhozatra szóló ítéletben áll, melyet az élők és holtak bírájaként visszatérő Úr Jézus mond ki igazakra és bűnösökre egyaránt, akik mind összegyűlnek előtte. Ezen utolsó ítéletet követően a föltámadott test részesedik abban a jutalomban vagy büntetésben, amit a lélek a különítélekor kapott. Ez az ítélet a világ végén fog megtörténni, aminek napját és óráját nem tudjuk, egyedül csak Isten tudja.
A mennyország a legnagyobb végső boldogság állapota. Mindazok, akik Isten kegyelmében halnak meg és nincs szükségük további tisztulásra, ott vannak Jézus, Mária, az angyalok és a szentek körül. A mennyei Egyházat alkotják, ahol látják Istent színről színre, a szeretet közösségében élnek a Szentháromsággal és közbenjárnak értünk.
A tisztítóhely azok állapota, akik Isten barátságában halnak meg, ám jóllehet biztosak örök üdvösségük felől, még tisztulásra van szükségük ahhoz, hogy beléphessenek a mennyei boldogságba. Tudunk rajtuk segíteni: értök felajánlott imával, különösen az eucharisztikus áldozattal, valamint alamizsnákkal, búcsúkkal és bűnbánati cselekményeinkkel.
A pokol azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, aki egyedüli élete és boldogsága az embernek, s az ember erre az életre és boldogságra lett teremtve és erre vágyott. Krisztus ezt ezekkel a szavakkal fejezi ki: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre!”