A társadalomról való gondolkodás egyidős az emberiség kezdeteivel, de leginkább filozófiai elmélkedésekben jelent meg.
- XVII. század közepe John Grant – demográfia
- XVII. század második fele John Locke – politikatudomány
- XVIII. század Adam Smith – közgazdaságtan.
A szociológia előfutárai: Saint-Simon, Comte, Tocqueville, Marx, Durkheim, Weber.
A szociológia legegyszerűbb megfogalmazása: a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány. A tudományos módszer lényege, hogy ha megfogalmazódik valamilyen probléma, akkor annak megpróbálunk valamilyen elméleti magyarázatot adni, végül pedig megvizsgáljuk, hogy a valóságból nyerhető információk alapján igazolódik, vagy megcáfolódik elméleti magyarázatunk. Sohasem zárhatjuk ki, hogy a jövőben olyan empirikus vizsgálati eredményeket kapunk, melyek megcáfolják hipotézisünket. Minden új hipotézissel közelebb kerülünk az igazsághoz. A szociológia tudományának lényegéhez tartozik az elméleteknek a valósággal való összevetése. A szociológust az érdekli, hogy milyenek a különböző társadalmak, hogyan működnek, hogyan változnak. A szociológusok többsége úgy véli, hogy az ember életének minden jellemzőjét (életesélyeit/ erősen meghatározza a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyzete. A szociológia a homo sociologicus emberképből indul ki, miszerint az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. A szociológiában jártas egyén jobban megérti azt a társadalmat amelyben él, ezért jobban tud védekezni a manipulációval, a demagógiával, a félrevezető nézetekkel szemben. A szociológia hozzájárulhat egy jobb társadalom kialakulásához, konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő. A szociológia nem alkalmas arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés nagy évszázados irányait, változásait megjósolja. Raymond Aron szerint három fajta szociológus létezik:
- az uralkodó tanácsadója (kormányzatnak szakértő tanácsokat kidolgozó)
- a nép orvosa (szegények problémáit kutató)
- a tudomány főpapja (egyetemeken, kutatóintézetekben elvont elméleti és módszertani problémákkal foglalkozó)
A szociológiai kutatások eredményeinek óhatatlanul politikai következményei is vannak. Megkívánhatjuk a politikusoktól a morális elvek követését, a szociológustól pedig a munkájának hatásai iránti felelősségérzést. A tárgyilagosság követésének érvényesítése állandó önvizsgálatot és önkontrollt követel. Társadalmi struktúra: az egyének és társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós viszonyok. Intézmény: a társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységek alapvető módja, mintája. Normák és értékek tartoznak hozzá. Kultúra: anyagi javak, normák és értékek együttese. Durkheim szerint a társadalom nem egyszerűen tagjainak az összege. Giddens szerint a társadalomstruktúra nem örökre épült ház, mert a benne lakók folyamatosan átépítik, változtatják a struktúrát, intézményeket, kultúrát. Egy elkeseredett római szerint a társadalmi csoportok tevékenysége nem egyszerűen az egymástól elszigetelt egyének szándékai szerint tevékenységek összege.
Összefoglalás (a könyvből)
A szociológia a társadalom törvényserűségeit kutató tudomány, amely a tudományos megismerés kritériumai szerint, a valósággal való összevetés útján végzi kutatásait. Az ember társadalmi lény, a társadalom nem egyszerűen a társadalom tagjainak halmaza, továbbá a társadalom struktúrája, intézményei, kultúrája messzemenően befolyásolják az egyén életkörülményeit, viselkedését, gondolkodását. Az a tény, hogy a szociológia a XIX. század második felében vált le a filozófiáról, messzemenően meghatározza ma is tudományunk szemléletét. A XIX. század közepén láthatóvá vált, hogy az iparosodás és kapitalizálódás súlyos társadalmi problémákat okoz. A szociológia ma is elsősorban a társadalmi problémákra összpontosítja a figyelmét, és ma is hajlamos a fennálló társadalom kritikájára. A közgazdaságtan emberképe, a homo oeconomicus feltételezi, hogy az egyes emberek saját érdekeik alapján racionálisan cselekszenek. A szociológia emberképe a homo sociologicus viszont abból indul ki, hogy az egyén elsősorban a társadalmi környezetében elfogadott normáknak megfelelően igyekszik viselkedni. Ezek a normák és a mögöttük álló értékek a társadalom kultúrájának részei. Az egyén a szocializáció folyamatában sajátítja el őket. A szociológia amellett, hogy segíti a társadalom tagjait társadalmi környezetük megértésében, segítséget nyújthat konkrét társadalmi problémák megoldásában is. Óvatosan felhasználható bizonyos jelenségek előrejelzésére és a társadalmi tervezésre. Illúzió azonban azt képzelni, hogy a szociológia meg tudja mondani a társadalom jövőbeli változási tendenciáit, továbbá, hogy a társadalom egésze tervezhető. Kissé egyszerűsítve a kérdést azt lehet mondani, hogy három tudományos magatartás között választhat a szociológus: lehet az uralkodó tanácsadója, a nép orvosa és a tudomány főpapja. A szociológusok nagy részéhez a „nép orvosa” magatartás áll közel, a szociológia kezdeteitől fogva a szegények, az elnyomottak és a kizsákmányoltak oldalán állt. Szükség van azonban a „főpapi” magatartásra is, vagyis az elméletek és a módszertan fejlesztésére is, továbbá a politikai tanácsadástól sem zárkózhat el a szociológus. A szociológia tudományos művelése és a politikai cselekvés követelményei közötti ellentmondás sok szociológusnak okozott komoly problémákat. A szociológusnak arra kell törekednie, hogy saját értékei, politikai véleménye minél kevésbé befolyásolják tudományos munkáját, tehát hogy a szociológia lehetőleg objektív, tárgyilagos legyen, ugyanakkor tisztában kell azzal lennie, hogy ezt nehéz megvalósítani, és hogy a szociológiai megállapításoknak óhatatlanul politikai következményei is vannak