Társadalomismeret érettségi

A szocializáció

A kultúra fogalmába tartoznak az ember alkotta tárgyi környezet, a hétköznapi és tudományos
ismeretek, az irodalom, művészet és zene, végül, de nem utolsó sorban a társadalom viselkedési
normái és az azokat alátámasztó értékek. Minden társadalomnak van kultúrája, vagyis minden
társadalomban vannak viselkedési szabályok és értékek, amelyeket a társadalom tagjainak többsége
elfogad. Ezek hiányában a társadalmi együttélés lehetetlenné válna.
A társadalmi környezet kultúráját, azon belül a normákat és értékeket a szocializáció során
sajátítja el az egyén. Ezt a fogalmat (szocializáció) a szociológia és a pszichológia egyaránt
használja. Azon az empirikus megfigyelésen alapul, hogy tartós és intenzív emberi kapcsolatok
hiányában a csecsemők és kisgyermekek nem fejlődnek teljes mértékben emberi személyiségekké és
nem képesek felnőttkorban a társadalmi életben részt venni. A csecsemőkben megvannak a
képességek, hogy emberré fejlődjenek, de ezek csak akkor bontakoznak ki, ha megfelelő emberi
környezetbe kerülnek.

A szocializációt többféleképpen definiálhatjuk:

  •  az a folyamat, melynek során az emberi személyiség kialakul (ezt inkább a pszichológia
    használja)
  •  az a folyamat, melynek során a gyermekek megtanulják, hogyan lehetnek társadalmuk
    hasznos tagjai, hogyan kell a társadalomban élniük (ennek során a gyermek megtanulja a
    környező társadalom kultúráját, normáit, értékeit)
  • az a folyamat, melynek során az egyén elsajátítja azokat a társadalmi szerepeket, melyeket
    élete folyamán be kell töltenie

A szerep viselkedési mintákból, jogokból és kötelességekből áll. A státusz egy, a társadalomban
elfoglalt pozíciót jelent, különböző státuszokhoz, különböző szerepek tartoznak. Egy embernek
párhuzamosan több státusza van. Ha a társadalom valamely tagja nem felel meg a státuszból eredő
szerepnek, komoly konfliktusok keletkeznek, melyek végső soron azzal járnak, hogy az egyén
elveszti adott státuszát.
Szocializáció szempontjából döntő életszakasz a gyermekkor, de az egész élet folyamán
folytatódik. Felnőttkorban reszocializáció is bekövetkezhet, amikor a gyermekkorban elsajátított
normák és értékek helyére a felnőttkori szocializáció során más értékek és normák léphetnek,
esetleg a gyermekkorban nem kellőképpen elsajátított normák megerősítést kaphatnak. A
szocializáció legfontosabb intézménye a gyermekkori család. Fontos még az iskola és az azonos
korú barátok, illetve a modern társadalmakban a tömegkommunikációs eszközök, különösen a
televízió.

A szocializációt befolyásoló tényezők:

  •  főleg fiúgyermekek számára igen hátrányos az apa (a férfi) hiánya
  •  a tévéműsorok nagyban befolyásolják a gyermekek szocializációját
  •  az engedékeny (szeretetteljes, de követelményeket támasztó) nevelés pozitív hatású

Reszocializáció totális intézményekben: a bekerülő személy teljes személyiségének uralása
(elmekórházak, börtön). Természetesen ez önkéntes is lehet (hadsereg, egyes szerzetesrendek).
A szocializációval összefüggő fogalom az internálás. Ez azt a folyamatot jelenti, amikor az egyén
külső szankciók nélkül, belső meggyőződéséből viselkedik a normáknak megfelelően, mert a
normakövető viselkedést értékesnek tartja.

A nevelési gyakorlattal szorosan összefüggő fő elméleti kérdés, hogy milyen tényezők segítik elő a
gyermekek sikeres szocializációját. Teljesen alapvető kérdés, hogy az-e a kívánatos, hogy a
társadalom tagjai tökéletesen beilleszkedjenek a társadalomba, teljesen konformak legyenek-e. ez
ugyanis a társadalom megmerevedéséhez vezet. A társadalmi változások úgy következnek be, hogy
egy kisebb csoport nem konform módon kezd el viselkedni.
Az értékvizsgálatok sokszor összekapcsolódnak az életminőség-vizsgálatokkal. Az életminőség
jelenti az ember anyagi jólétét, valamint az élet nem anyagi dimenzióiban való jóllétét. Allardt az
élet minőségének három dimenzióját különböztette meg: a birtoklást, vagyis az anyagi
életszínvonalat; a szeretetet, vagyis a jó emberi kapcsolatokat; és végül a létezést vagy
önmegvalósítást, vagyis az egyéni élet értelmességének érzését.
Vitatott kérdés, hogy a fejlett társadalmakban tért hódítanak-e a posztmaterialista értékek a
materialista értékek rovására.
Hankiss Elemér szerint Magyarországon negatív modernizáció ment végbe, mert bizonyos
vonatkozásban (elsősorban az individualizáció terén) túlszaladtuk a többi modern társadalmakat,
más vonatkozásban (hatékony munka, önállóság, újítási készség) viszont elmaradtunk a modern
társadalmaktól.
Úgy tűnik, hogy Magyarországon a társadalom tagjainak nagy többsége a materialista értékeket
tartja fontosnak, a posztmaterialista értékek kevéssé elterjedtek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.