Közgazdaságtan érettségi

A költségvetési politika

A költségvetési politika az állam kiadásai és bevételei révén megvalósuló gazdaságpolitikai irányzat. Azon gazdaságirányító és befolyásoló intézkedések, amelyeket az állam a költségvetés bevételei, ill. kiadásai révén valósít meg. Restriktív (mérséklő, visszafogó gazdaságpol.) és expanzív (kiterjesztő, serkentő gazdaságpol.) gazdaságpolitika

Az állam feladatai

Ezeket a feladatokat 3 csoportba szoktuk osztani a tevékenység jellege alapján:

  • Stabilizációs: az államnak meg kell teremteni azt a jogi és intézményi hátteret, ami a gazdaság alapjául szolgálhat és a zökkenőmentes működést biztosítja.

  • Elosztási: jövedelmek átcsoportosítása

  • Allokációs: amit a magánszféra nem tud, vagy nem akar megvalósítani, vagy az állam nem adja ki a kezéből

A költségvetési politika elemei

  • Ha az állami költségvetés deficites, ha a kiadások összege nagyobb, mint a bevételeké.

  • Ha az állami költségvetés szufficites, ha a kiadások összege kisebb, mint a bevételeké.

  • Ha az állami költségvetés egyensúlyban van, ha a kiadások összege ugyanakkora, mint a bevételeké

Háromféleképpen lehet költségvetési politikát folytatni:

  • bevételek szabályozása (adók)

  • kiadások szabályozása (kormányzati vásárlás, támogatások)

  • bevételek és kiadások együttes szabályozása.

Az adó fogalma és csoportosítása

Az adó olyan közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemátengedés, amelyet az állam kényszer útján hajt be.

Csoportosítása:

  • Kulcsa alapján:

    • egy kulcsú (SZJA 16%)

    • többkulcsú (Áfa)

  • Kivetője szerint

    • központi adó (állam; SZJA, Áfa)

    • kommunális, helyi adó

  • Működése szerint

    • személyi, közvetlen (SZJA, vállalkozási adók)

    • közvetett adó (Áfa)

  • Jövedelemhez való viszonya szerint

    • jövedelemtől függő (szja)

    • jövedelemtől független (teljesítmény adó)

Az adóztatás gazdasági hatása

A magánszférában: A makrogazdaság fogyasztása a rendelkezésre álló jövedelem függvénye. Az adók növelése csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet, hiszen pénzt kell befizetni a gazdálkodási egységnek, tehát csökken a fogyasztási kereslet. Az adó növelése lefelé tolja a fogyasztói egyenest. Az ellenkező eset is igaz: az adócsökkentés a fogyasztási kereslet növekedéséhez vezet.

A termelési szférában: Az adónövelés csökkenti a megtakarításokat, ezen keresztül a beruházásokat. A beruházásokat tovább csökkenti, hogy maguk a vállalatok is többet kell, hogy befizessenek. A beruházási kereslet is csökken, hiszen a fogyasztás csökkenése mellett nem érdemes beruházni. Az adónövelés a fogyasztást és a beruházást is csökkenti, ami változatlan árszínvonal mellett az összjövedelmet is csökkenti.

A vállalatoknak az adóemelés költségnövekedését jelent.

Van egy harmadik hatás is: a rendelkezésre álló jövedelem csökkenése a háztartásoktól magasabb bérszint követelését váltja ki. A nominálbér emelkedése a reálbér emelkedését is jelenti, ami a munkakereslet csökkenésén keresztül a kibocsátás csökkenéséhez vezet.

Az adóztatás összhatásáról elmondhatjuk, hogy a jövedelem csökkenéséhez vezet, ami inflációs nyomással párosul (a csökkentett kibocsátás relatív magas árszínvonalon történik) és ez dekonjunktúrális folyamatokat indít el. Az adókulcs megválasztása nagyon érzékeny pont egy kormány működésében. Annak növelését valamilyen más intézkedéssel ellensúlyozni kell.

A jövedelemtől függő adó nagysága megváltoztatja a kiadási multiplikátor nagyságát

A költségvetési politika buktató

  • Inflációt gerjeszthet

  • Deficites költségvetés esetén az inflációs hatás erősebb, mint a termelésösztönző hatás.

  • A kormányzati beruházások megtérülésének problémája: olyan beruházásokat kell eszközölni, melyek hatékonyak, gazdaságosak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük