Vállalatok a nemzetközi piacon
Belpiac: Az országon belüli gazdasági kapcsolatok összessége. Külpiac: A hazai gazdasági szereplők külföldi üzleti tevékenységei, kapcsolatai. Világpiac: A nemzeti piacok összessége. Beletartozik a nemzetközi forgalomba kerülő termékek, szolháltatások. A gazdasági szereplők, a működést meghatározó törvények és szokások összessége. Jelenleg három nagy piaci egység létezik a világon: USA, Japán és az EU közös piaca.
A nemzeti piac valamely ország belső piaca, ami többé-kevésbé zárt egységként működik. A külpiac fogalma valamely vállalat külföldi üzleti tevékenységét, kapcsolatait fejezi ki. A nemzetközi piacok részét képező nemzeti piacok nagyon elkülönülnek egymástól. Mindegyiknek más jogi, kulturális, történelmi, gazdasági háttere van, éppen ezért a nemzetközi piacra való belépés nem könnyű. Korlátok mennyiségében leginkább a monopolpiacokhoz lehet hasonlítani.
A nemzetközi piac sajátosságai
A szereplők erőviszonyai egyenlőtlenek;
Korlátozott a piacokra való be-és kilépés;
Eltérő törvényekhez, rendeletekhez, szabványokhoz, kultúrához kell alkalmazkodnia a külpiacra lépőnek;
Eltérőek a pénznemek és a pénzrendszerek;
Eltérőek az árarányok (pl. Olcsó élelmiszer, drága technika vagy fordítva);
Eltérő a költségszerkezet (drága munkaerő és olcsó technika, olcsó nyersanyag és drága technika, stb.);
Eltérő az adók rendszere
Vámok korlátozzák a nemzetközi forgalmat
A belföldinél többnyire nagyobbak a szállítási távolságok és költségek.
A nemzetközi munkamegosztás oka
Eltérő földrajzi adottságok
Eltérő gazdasági fejlettség
Eltérő ásványkincsek
Komparatív előnyök kihasználása
Specializáció- szakosodás
Kooperáció- együttműködés
Abszolút előny: adott termék előállításában annak a termelőnek van abszolút előnye, aki kevesebb ráfordítással képes azt létrehozni. Komparatív (viszonylagos) előnye: annak van aki nagyobb hatékonysággal képes előállítani az adott terméket a többiekhez képest. Előfordulhat, hogy egy országnak minden tevékenységben abszolút előnye van, de csak egyből lehet komparatív előnye. Minden országnak vannak olyan termékei, amelyek termelésében komparatív előnnyel rendelkeznek, és vannak olyanok is amelyeknél komparatív hátránnyal.
A komparatív előny két ország viszonylatában valamely termék más termékekhez viszonyított ráfordításarányában meglévő viszonylagos előny. Csak a komparatív előnyöket és hátrányokat lehet összehasonlítani, az abszolút előnyöknek nincs meghatározó szerepük a nemzetközi cserében.
Ha egy országnak egy termék előállításában komparatív előnye van egy másik országgal szemben, akkor a terméket ez az ország fogja előállítani, és egy részét saját gazdaságán belül felhasználni, más részét pedig exportálni. A másik országnak ugyanekkor komparatív hátránya van; ebből kifolyólag nem lesz érdemes gyártania az adott terméket.
Az előnyös kereskedelem nem az abszolút, hanem a komparatív előnyökön alapul (nagy abszolút előnyök-hátrányok mellett is lehet kicsi vagy nagy a komparatív előny)
A külpiac környezeti elemei
Gazdasági környezet: az ország fejlettsége, mérete, szállítási, hírközlési sajátosságai, fizetőképessége (eladósodottsága), valutájának bizonytalansága, a piac igényessége, nyersanyag-ellátottsága, gazdaságpolitikája.
Politikai-jogi környezet: az ország biztos vagy bizonytalan politikai helyzete, politikai berendezkedése, a kormány külkereskedelmi korlátozásai, a vámok, az adók, a szabványok, az engedélyezési eljárások, a termékek, a tőke jogi védelme.
Kulturális környezet: az adott ország kulturális, vallási, erkölcsi sajátosságai, szokásai, hagyományai.
Vállalkozási környezet: a vállalkozások működési feltételei, támogatása. A gazdasági kapcsolatteremtés feltételei, nehézségei.
A vállalatok külpiacra lépésének módjai
A közvetett export esetén a vállalat nem kerül közvetlen kapcsolatba az importáló ország piacával. Általában a vállalat egy közvetítő kereskedőnek adja el az áruját, szabadkezet adva annak az áru további sorsáról. Tipikus példája az alkalmi export. Kis kockázattal jár, de ennek megfelelően a profit is kicsi.
Közvetlen export az a forma amikor a vállalat saját néven és önmaga értékesíti termékét a külföldi piacon. Ez a fokozat már sokkal költségesebb, és nagyobb kockázattal is jár, de megnő a jövedelmezőség is. A vállalat sokkal jobban megismeri a piacot ha saját maga is jelen van.
Licenc és know-how exportja esetén a vállalat nem a terméket adja el, hanem a gyártási eljárás titkait és a jogokat. Ez a forma jóval többet hozhat, de annál nagyobb a kockázata is.
A külföldi partner hanyagsága, nem megfelelő minőségű termékek előállítása komoly veszteséget okozhat a vállalatnak más piacokon is. Ha pedig a licenc felhasználó nagyon „jó”, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kisebb módosítások után mint konkurens lépjen fel.
A vegyes vállalat egy olyan piacra lépési lehetőség, amely bármilyen más formából kifejlődhet. Lényege, hogy a vállalat aktív tőkével is beszáll a külföldi üzletekbe, ezáltal megnő a befolyása, és a kapott információ mennyisége is.
Közvetlen beruházással a vállalat teljesen új telephelyet létesít a célpiacon. Ezáltal teljes mértékben alkalmazkodnia kell az ottani törvényekhez és szokásokhoz. Cserébe teljes döntési szabadsága van és e profit is realizálja. Az ilyen típusú vállalkozásoknak gyakori oka a vámfalak megkerülése és a szállítási költség lecsökkentése, valamint az olcsóbb termelési tényezőkhöz való hozzájutás. Ezeket működő-tőke kivitelnek nevezzük.
Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing során a termelés és az értékesítés egy multinacionális nagyvállalat világpiaci stratégiája alapján történik. Központilag döntik el, hol szerzik be a nyersanyagot, hol gyártnak, hogy értékesítenek. A vezetés és egész szervezete is nemzetközi, több országot átfogó. Ilyen például az IBM.
Ha megfigyeljük a vállalatok a piacra lépés lehetőségeit, észrevehetjük, hogy a kisvállalatok eleve esélytelenek olyan hatékonyság elérésében, mint a nagyok (nem csak ezért).
A fejlesztés lehetséges módjai
Ahhoz, hogy egy vállalat sikeresen működjön, a verseny sok részterületén kell sikerrel szerepelnie. A legfőbb ilyen területek: árak, költségek, a termék illetve a minőségi tényezők.
Ahhoz, hogy egy vállalat termékei sikeresek maradjanak állandóan az igényeknek megfelelően módosítani kell őket.
A változtatás lehet: horizontális, ilyenkor nincs lényeges minőségi változtatás, csak apróbb módosítások. Vagy vertikális, amikor a korábbi termék egy vagy több lényeges jellemzője megváltozik.
Az innovációs verseny az új termékek, új termelési eljárások kifejlesztésének és ipari bevezetéseinek versenye.
Franchise
Globális termékek azok, amelyeket lényegében azonos változatban értékesítenek a világ legtöbb országában, és csak ritkán és minimális mértékig módosítják a helyi piac sajátosságaihoz. Az ilyen termékek megítélése elég furcsa; egyesek szerint a gyártók ráerőltetik a fogyasztókra standardizált termékeiket, ezzel csökkentik a költségeiket. Mások pedig elvárják, hogy az a termék az olyan legyen, mint mindenhol máshol a világon (például a svájci órák). A globális külpiacra lépés legfontosabb eszköze a franchise.
A franchise olyan engedély, ami lehetővé teszi a felhasználónak, hogy az adott terméket és szolgáltatást adott márkanév alatt forgalmazzon saját egységeiben.
Előnyei:
az átvevő bevált terméket kap,
gyors piacra jutás,
kidolgozott technológia,
jó az anyagellátás,
az átadónak kevesebb a többletráfordítása,
gyors bevezetés,
az átvevő ismeri a helyi piacot.
Hátrányai:
az átvevőnek: jelentős díjat kell fizetni,
szigorú az ellenőrzés,
az átadónak: az átvevő független cég.
Termékdifferenciáció
Ha megfigyeljük a fejlett országok külkereskedelmét, észrevehetjük, hogy tömegesen cserélnek egymás között olyan termékeket, amelyeket kisebb eltéréssel szinte mindenhol gyártanak. Ennek az a célja, hogy az a kisebb eltérés jelentősen bővíti a választékot. A termékek „nagyjából” egyformák csak kisebb megkülönböztető jegyekkel differenciálják a termékeket, az adott ország fogyasztóinak igényei alapján.