Babits pályaképe
Irodalomszervező tevékenysége: A Nyugat főszerkesztője, és meghatározó alakja volt. (Halálával megszűnt a Nyugat, ennek utolsó száma Babits-emlékkönyv volt.). Tanárként működött, magyart tanított a folyóirat szerkesztése mellett. 1927-ben a Baumgarten alapítvány kurátora (elnöke) lett.
Értékőrző magatartása a háború alatt: Egész életében teljességgel szemben állt a háborúval. A háború hatására a költő feladja a külvilág eseményeivel szemben kialakított távolságtartó magatartását, és a háborús propagandával szemben hitet tesz a felvilágosult emberiség eszménye mellett.
Betegsége: 1934-től légzési panaszokkal küzdött, s 1937-ben felfedezték, hogy gégedaganata van, s e miatt sokáig nem tudott beszélni.
Szembenézés a halállal: A lét végső kérdései felé fordul: személyesség, elégikus hangnem, irónia és/vagy önirónia.
Jónás könyve (1938) és –imája (1939)
A Jónás könyve a küldetéstudat alakulása szempontjából és az életmű egészére reflektáló jelleggel értelmezi, illetve írja újra az ószövetségi történetet.
Ez a mű egyenes folytatása és lezárása Babits etikus magatartásának; egyszerre: ősi és modern; mítosz és aktuális világtörténelem.
Műfaja: elbeszélő költemény: egy régmúlt korban megírt történetet ír át: parafrázis. A bibliai történet parafrázisa (eltérések: a Szentírás prófétája felajánlja a hajósoknak, hogy vessék tengerbe, Babits Jónása megbújik a hajófenéken; az ószövetségi történetben Ninive lakói megtérnek, Babits történetében kigúnyolják a prófétát →a második világháború előestéjén a költő groteszknek, érzi helyzetét.).
Amikor ezt írta, már nem tudott beszélni, s kórházban, betegágyon írta.
Szerep-vers: a szökött próféta egy önarcképet jelenít meg. Babits összehasonlítja magát Jónással: a küldetése nem ment neki, mert nem hallgattak rá, ezért perlekedett Istennel, majd visszavonult a magányba (a két sors teljességgel összeegyeztethető). A küldetés beteljesítése minden ember feladata. Babits küldetése az irányadás volt. A remény és bizalom hangja van jelen. Rádöbben arra, hogy mindhalálig be kell teljesíteni a küldetését, még felmetszett gégével is. Szenvedés nélkül a lélek önvizsgálata lehetetlen. A költő feladata: iránymutatás, erkölcs vigyázása.
Négy részből áll, ugyan úgy, mint a Bibliában. Ezekben a részekben a külső és belső helyszín együtt van jelen. (A másodikban magával, míg a negyedikben Istennel perlekedik.)
Drámai szerkezet:
Jónást hívja az Úr, de Jónás megszökik
Az Úr megbünteti, majd megmenti
Jónás meggyőződésből hirdeti Ninive pusztulását, de Ninive nem pusztul el.
Példázatként is lehet olvasni: a sorsa ellen menekülő ember példázata. Fő mondandója: Isten irgalma.
Ninive a mai emberiséget jeleníti meg, míg Jónás magát a költőt.
Bűnök: paráznaság, csalás, tisztességtelenség (árusok, színészek, királyi udvar)
Nyelvezete archaizált, patetikus, ironikus.
Jónás alakja: Méltatlan az igehirdetésre: „rühellve a prófétaságot”, elfut küldetése elől, fogadkozik, kifogásol, kételkedik. Nem ismeri a jövőt, tehát igazából nem is próféta.
A bűn következménye a büntetés, vagyis az Úr megleckézteti: Jónás a cethal gyomrában ráébred: „ki nem akar szenvedni, kétszer szenved”; a szenvedés során prófétává válik, vállalja azt, mégis: megszégyenített hős. Kevélysége miatt kudarcot vall.
Jónás nemcsak Ninive ellen harcol, az Úr ellen is, sőt legnagyobb harcát önmagával szemben kell megvívnia.
Babits nem felmagasztalja Jónást, éppen ellenkezőleg: elmarasztalja. Ennek közei: gúny, öngúny, groteszkség, irónia.
Az Úr alakja: Az én-felettes, aki azonos énnel, és aki nem azonos, akivel szembeszegül az én, és akit szolgál.
Bölcseleti igény, filozófiai, etikai mondanivaló.
Babits belső vívódásának kivetülése: a konfliktus élesebb a bibliainál.
Ugyanakkor az Úr, az igazság és a közvetítő (próféta) szorosan egybetartozik.
Stílusa: összetett, többrétegű: archaizáló (biblikusság), neologizmusok (oda nem illő szavak)
A két pólus egysége szöveg mögötti (az én és az én-felettes viszonya)
Jónás Úr
„A szó tiéd, Te csak prédikálj, Jónás, a fegyver az enyém. Én cselekszem”
Helyesen ismeri fel az emberek vétkeit, Az igazság személytelen, a látomás
De az ítélkezés nem az ő feladata. Fontos, nem a látó
Eszköz csupán az Úr kezében Örök: „Van időm, én várhatok.”
Pótolható: „Jönnek új Jónások”
Az apokalipszis (a pusztulás) rémképét Türelem, építés, tevékeny humanizmus
Vetíti az emberek elé (a tök példázata)
Nem tud megbocsátani – átkot kiált, Megbocsátás, a mindenek fölötti
Megtorlást és bosszút követel. Szeretet, kegyelem
Ószövetségi erkölcs Újszövetségi erkölcs
(Szemet szemért elve)
A társadalom morálja Időtlen, egyetemes parancs
Babits énjének társadalomkritikai Babits énjének etikai vetülete
Vetülete
Babits testi-lelki félelmeinek kivetülése Isten igéi Babits meggyőződését
(Jónás kudarcának okai: gyáva, kevély, formálják tanítássá
Korlátolt)
Naturalista, profán; önirónia Pátosz
Gúny, groteszkség
Üzenete a mai korra
Babits fölismeri, hogy az emberi kultúra és gondolkodástörténet évezredes folyamata – mely akár célelvű, akár körkörös – nem zárulhat le a fölhalmozott értékek pusztulásával. Az ember felelőssége az értékek védelme és megőrzése. A Jónás könyvének, morális hitvallásának ma is érvényes az üzenete.
Tanulság: kell próféta, csak máshogy, mint ahogy Babits/Jónás gondolta. Több bölcsességgel, alázattal, kevesebb indulat, düh. Támadni kell mindent, ami rossz, de nem szabad elpusztítani az egészet. Mindenben meg kell találni a jót. A küldetésben akkor is bízni kell, ha kimenetele bizonytalan. „Vétkesek közt cinkos, aki néma”
JÓNÁS IMÁJA
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
Vagy én lettem, mint túláradt patak
Oly tétova céltalan parttalan
S úgy hordom régi sok hiú szavam
Mint a tévelygő ár az elszakadt
Sövényt, jelzőkarókat, gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
Sodrának medret, biztos utakon
Vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rím
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később, mint Jónás a Halban
leszálltam a kínoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltűnök,
A régi hangot s, szavaim hibátlan
Hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran
Szólhassak, s mint rossz gégémből telik
És ne fáradjak bele estelig
Vagy míg az égi és ninivei hatalmak
Engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak.